Demokrácia, a Többség Diktatúrája

Pár hete érdekes beszélgetésnek néztem elébe az akkori főnökömmel, aki Német álam polgár és német országban él.

A fal jobbik oldalán született és mostanáig ott is élt, ami azért fontos mert érdekes dolgot mesélt.

Az egyetemen a többi hallgatóval megvoltak győződve arról, hogy a Kommunisták a jók és a nagy kommunista félelem és az Antikommunista sajtó csak propaganda.

Érdekes, aztán megkérdeztem, hogy most, ma mit gondol.

Demokrácia, az a legjobb rendszer, mert a Vezetőket mi szavazzuk meg, ha hibáznak akkor másra szavazunk. Mosolyogva meséltem neki, hogy mi Erdélyben, mi magyarok már 22 éve másra szavazunk mégis a Hibás vezetők kerülnek hatalomra.

A Demokrácia fekete lyuka, na mind egy erre megoldás nincs, vagyis van de azt is a Többség kell megszavazza.

Vagyis, a többség kell megszavazza a kisebbségnek azt ami jó, ezt a jót esszük és isszuk 22 éve.

Életem során, 22 év alatt láttam tönkre menni a szüleimet, láttam tönkremenni Nemzetemet és mindent ami csak létezik körülöttem.

Nem tagadom, vannak dolgok amik fejlődtek, a kizsákmányolási technikák, az elnyomás, stb.

Nem szólt többet semmit, de én már égtem a dühtől ezért fojtattam.

Nálunk Romániában nagyon sok az analfabéta, illetve az olyan ember akit még egy növény is legyőzne mondjuk x nullában, akkor most mi, ezekre az emberekre kell bízzuk a jövőnket ha hagyjuk őket szavazni?

Gyerekeink jövője az írástudatlanok, rablok, gyilkosok, semmirevalók kezében.

Éljen a Demokrácia, mert ezt leírhatom. Éljen azért mert azt tehetek, amit csak akarok, de persze ha a szabad.

Köszönöm hogy végigolvastad, még találkozunk!

Céllal egy céltalan világban

Azt mondják a bölcs emberek, hogy mindenki megtalállja helyét ebben a világban, csak igy lehet boldog és nyugodt. Ahoz, hogy az ember megtalálja helyét, kell egy cél az életben, valami ami harcra buzdit, amiért, ha életrevaló vagy, akkor tűzön, vizen át harcolsz.

Bocsánat, hogy ilyen csatatéri hangvételem van, de akárcsak tavaly, megint eljött az az időszak, amikor keresem, hogy merre tovább, hova lépjek. Helyesebben, hova lépjünk, merre tovább. Idővel a tervek letisztultak, fényesednek és egyelőre picit lassan, de annál biztosabban haladunk előre.

A Generálnak szándékában állt, hogy irjon egy összefoglaló beszámolót, életeket megváltoztató döntésekről, tervekről, fejlődésről és a felnőtté válás nehézségeiről. Egy év hosszú idő, tanulság pedig nagyon sok van, egy részük pedig csak az ember viselkedésében nyilvánul meg, megfogalmazhatatlan, talán a felnőtté válás esszenciális alapja.

Különbözőek vagyunk, másképp állunk az élet csataterére, mindenkinek más a fegyvere, más a stratégiája és a poziciója. Az emberiség tapasztalata szerint, nem mindenki született vezető pozició betöltésére, aki pedig igen, az is kudarcra van itélve, ha egyedül, támasz nélkül kell harcoljon.

Na jó, hagyjuk a francba a metafórákat. Arról van szó, hogy vannak emberek, akikben megvan a potenciál valami sikeresre, arra, hogy saját maga teremtsen valami egyedit. Vannak viszont olyanok, akik ezt nem tudják megtenni, nincs meg a szikra, az akarat, az ambició, vagy egyszerűen az alap ehez. Szerintem viszont a világ igy van rendjén, mindig kell egy piramis-, lépcsőszerű felépités a társadalomban. Ami fontos viszont, hogy az emberiség fejlődése megtanitott minket az etikára és emberi társaink tisztelésére.
Mindegy, hogy milyen ponton állsz a társadalmi grafikonon, számit, hogy figyelembe vedd, hogy embertársaid nélkül lehetséges, hogy nem kerültél volna oda. És itt nem csak politikai szinten beszélek, hanem ipari, edukacionális és magánvállalkozási téren is.

Egy okos ember mindig mondta életemben, hogy ha nem viszi az embert a feje, akkor dolgozzon. Ez pedig igaz, mióta világ a világ. A mai rohanó világban sajnos a fiatalok sok olyan instant döntést hoznak, amely vagy külső nyomás, vagy belső határozatlanság következménye. Igazi divattá vállt, hogy egyetemre járjon az ember, ha törik, ha szakad. Ennek viszont kb. három kimentele lehet. Legyünk pozitivak és vegyük azt az esetet, ha szereti amibe belevág és elvégzi, majd sikeresen folytatja vagy magánalapon, vagy alkalmazottként. A másik nem annyira rossz eset, ha elvégez egy szakot, nem talál magának helyet azon a téren, de ambiciós lévén sikerül alkalmazkodnia és épit magának egy életet más alapon. A legrosszabb és ami gyakori mai világunkban, főleg országunkban, hogy azért végezni egyetemet, hogy legyen egy diploma, majd várjuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. Hát mondok egy hirt: ez sosem fog megtörténni!

Aki belevág az életbe és van minden ami úgymondd kell a siker receptjéhez, az sem tudja teljesen egyedül végigcsinálni. Kell ember melléje, több nézőpont, vélemény és csoportos akarat a haladáshoz. Türelem pedig embertársainkkal való kommunikációban esszenciális. A legkisebb megemlitett gondolatokból nagysikerű projektek születhetnek. Ezért az első reakció a meggondolás kell, hogy legyen, nem kell elitélni semmit, amit más megemlit, mert nehéz munkával bármit ellehet érni. Ami egyenlően fontos lehet, az a bizalom társainkban, hogy képesek vagyunk előre haladni, bukkásainkból tanulni.

Kellenek a tervek, mert nélkülük nincs előrehaladás, csak konstans stagnáló harc az életbenmaradásért. Ha alapot akarunk teremteni, akkor kell egy cél, terv és erő harcolni. Van akinek megfelel az előre kiirt út az élet térképen, viszont vannak olyanok, akik felszeretnék fedezni azt is, ami nem nyilik meg előttük, csak, ha ők feltárják saját maguknak.

Ezalatt az év alatt a Generál Közösség terveket szőtt, fejlődött és a ködös hajnal lassan reggelre virrad. A fentiek tanulságaink egy része, példája annak, hogy felnövünk és nemsokára megmutatjuk nektek, hogy A General Közösség is milyen irányba halad.

EMI - Tábor 2010

Egy hete újra eljött az EMI Tábor, de tegnapelőtt sokunk bánatára véget is ért. Gondoltuk, hogy a szép emlékeket jobban megőrizzük az idén is vezetünk naplót a tábori eseményekről, vetélkedőkről, koncertekről és panaszainkról.

0.nap - Indulás
Nem indult könnyen a nap, mindenki hajnalban kelt és 6 órára Marosvásárhelyre jöttek. Éhség, szomjúság és lustaság vezényelte a Madarakat Gyergyószentmiklós irányába. 5 óra múltán végül megérkeztünk. Megszokott dolgok, sátorhúzás, kajálás stb.
És már első nap felderitő túrát rendeztünk, és a "régi szép idők emlékére" (régi EMI táborhely környékén) megnyitottuk saját Szabad Madár strandunkat. Ez az első képek egyike bizonyitja, hogy még nem perzselődtünk eleget a napon. 

1.nap - Jeges átok

A nap csendesen telt, a Beatrice közeledő koncertje fűtötte a madarak lelkeit. Viszont azt a melegséget, amelyet az esemény közelséget hozott, azt esti jégesőzés. De még milyen jégeső... amin sokan elcsodálkoztunk és amiért sokan úgy vélekedtek, hogy talán a 'másik' nemzet imáinak eredménye, az, hogy csak a táborhelyen sújtott le a természeti csapás, Gyergyóban még csak az eső sem esett.
Senki nem sérült meg nálunk, de a sátrak annál jobban megbánták az egészet. Lyukas, elázott, széttépett 'otthonok' vártak ránk, mikor a tusolók védelméből visszatértünk. Igy történt, hogy csapatunk nagy része összecsomagoltunk és mint a tábor 'otthontalanai' nekiindultunk menhelyet keresni éjszakára. Végül a Szorvány-sátorban találtunk menedéket, székekből és padokból ágyak.
Az idén nagy szeretettel köszönhettük első alkalommal társaságunkban Lehelt, aki első napi idegenkedés után beilleszkedett, sőt sokszor csapatunk humorforrása is volt. Ő volt az, aki miután megteritettük a kerek asztalt, a kenyeres zacskót pánikolva széthasitja: "Egyetek!!! Itt a Világvége!!!". Ahogy megkezdődött a Beatrice koncert Csongort és Lehelt megcsapta a XX.század láza, miközben a maffiák a sátorban tovább gyilkoltak a sátorban. Kevesen mentünk ki a madarak közül a koncertre, de Feróék az idén is arattak.
8 órás munkamegosztás helyett nekünk múlt héten pont jó volt a megállás nélküli szórakozás.

2.nap - Rehabilitáció, csapatmunka és KÁRPÁTIA
Az 'otthontalanok' hazatérnek és nekikezdtünk a sátrak elrendezésének. Alig vártuk már, hogy elkezdjük a csapatmunkát, a vetélkedőket, amelyek habár az idén is győzelmet hoztak nekünk, több izgalmat és kihivást vártunk volna. A himnuszon gondoltuk, hogy kicsit csiszolnánk, de nem lett igy sem a legjobb, viszont nagzban ellensúlyozta ezt a néptáncelőadás, amelyet a sztártáncosaink adtak. A Kökényesek bemutatták, hogy habár őrültek és elszállottak a Szabad Madarak, a kultúrának és műveltségnek mély nyoma van sziveinkben.
Habár sokan égetten és pörkölten szenvedtük át az éjszakát, ma sem maradhatott el a strandolás. :D
Bemutattuk, hogy mi már első lépéstől vezetésre termettünk, igy megnyertük az előharácsolást: fogkefe, csiga, szilva, piros rúzs, rózsaszin alsónemű, csavarhúzó, europalett, frissvirág stb. minden bolondság, ami eszébe juthat egy embernek.
Habár mindenki legjobban a Kárpátia koncertet várta, megoszoltunk és több kisebb csoportban buliztunk, de a hangulat összetartást varázsolt.

3.nap - UFOk 

Nem kell megijedni, ez csak Réka és Zsombi, meg a 'gazdájuk', András :P Ezt az egyik vetélkedőre készitette a csapat, UFOk volt a téma, mindenki saját elképzelése alapján.
A legaktivabb és legfárasztóbb napja és éjszakája a csapatnak, mivel délután megindult a pohárgyűjtögetési roham. Hajnali 4kor leraktuk a 'szállitmányt', rekord 45-50 méternyi 'pohárhernyó', kb. 3500 db., ennek fejében pedig a 4.napon megkaptuk a 455 pontot, ami garantált győzelmet jelentett a Szövetségnek :D
A csapat pohárgyűjtési munkáját inkább nem részletezném, csak annyit, hogy mocskos munka volt, nehéz a 'pohármaffia' dolga...
És még néhány fotó az emlékezetes UFO projektről, valamint a 'Havatar páros a Lug Bolygóról' valódi énje:

4.nap - Madarak a Pillangók nyomában
Sok pihenés és idegesség, hogy vajon az új játék megdöntheti-e sorozatos győzelmeink listáját. A sokk akkor következett, mikor megtudtuk, hogy a Pillangózás értéke összesen 600 pont. Mivel csapatunk sikere diverzitásunkban rejlik, ezért szerencsénk volt, hogy akadt egy 'pillangó-detektor', 2 túra-mesterünk, akik már fent a tónál várták a parancsunkat, valamint egy gyors távfutónk is.
Addig addig kinoztuk, hogy sikerült 265 pontot összeszedni, amelyen kivül még 270 pont előnnyel dicsekedtünk.
Este páran a Piramis dallamaira ingadoztak, iszogattak, mások meg szunditottak és álmodtak a vasárnapi biztos győzelemről.

5.nap - Győzelem és Nostalgia Kávéház
Dél környékén meglett a biztositék, hogy igenis győztünk. Ezután a törzshelyünkre vettük az irányt, ott pedig a táncoslábú fiúk megmutatták milyen az igazi Szabad Madár szellem.