Nem félek a változástól, lassan már csak attól kezdek félni, hogy nem félek semmitől.
Igaz, változtak a dolgok, de szerencsére, ami fontos az megmaradt. Hogy mi is az, ami igazán fontos, azt mindenki maga döntse el. Nekem fontosabb dolgaim is vannak.
Vicceltem, és rövidre fogom a gyeplőt.
Szeretnék elbúcsúzni munkatársaimtól, hiszen még el sem mentem de már érzem a hiányotokat. Érdekes, de soha nem volt még ekkora csapatban részem, és soha nem hitem volna, hogy ennyi különböző emberel is, ilyen jól érezheti magát az ember. Megtaláltam magam közöttetek, még ha sokszor nagyon is nehéz volt. Többet kaptam tőletek, mint hinnétek. Köszönöm nektek. Köszönöm, főleg azoknak, akik első perctől szárnyaik alá vettek, és befogadtak a „családba”. Annak ideén, amikor még noob voltam.
Hogy miért ez a cím? Azért mert minden végzet egy új kezdetett jelent. De Erről majd legközelebb számolok be.
És végezetül, az egyik legrendszeresebb olvasómnak, aki nem Edit, se nem Szabolcs és te sem Amika, ezt a képet dedikálom (G. mint Generál):
0 megjegyzes:
Megjegyzés küldése