Remeg a kezem, és talán csak mosolyom az, ami még éber talán.Az asztalon megszárad kávés csészék, a hamutárca gazdagon tele, mellette 2 üres cigaretta doboz. És az egér is alig fér a sok papírtól, a képernyőm is tele újlenyomatokkal, kockás hálónadrágom, is azt jelzi pont aludni indultam. Igen, pont aludni indultam, amikor felvillant bennem az ötlet. Nem is tudom, hogyan nevezem. Megoldás, az elég hamis lenne, esetleg az út.
Ez az, megtaláltam az utat, ami abba a holnapba vezet, amit én akarok.
Az egyik összegyűrt lapból idézek, amit ebben az elmúlt 42 órában írtam.
„Rohad dühös vagyok, hiszen soha nem gondoltam hogy ilyen egyszerű minden, ilyen könnyű, és elérhető a megoldás.
Vannak dolgok amiket biztosan tudok, például azt hogy mire nincs szükségem, vagy azt hogy bármire képes vagyok, azt hogy nem akarok rossz ember lenni, azt hogy nem szeretem a bórt. És azt is, hogy a dohányzás káros az egészségre.
Egy dolog van még hátra, eldönteni mit akarok. Ez az a dolog az, amire olyan keveset figyel az ember, és mégis ez a legfontosabb, hogy mit is akarok igazán.
Pénzt akarok. Akarok? De az van. Jó de ez kevés. Szóval mit is akarok?
Megtudni, hogy mit akarok.
Hmm, anyám szerint, akkor kellemes a főzés, ha az ember, a saját konyhájában főz. Konyhát is akarok.
Apám mindig azt mondta, hogy minden más lett volna, ha nem Ádámoson lakunk.
Nem Ádámoson akarok lakni.
Testvérem pedig azt mondta, ha szakit a zöldség barátjával, megveri az Isten. Nem akarok bunkó barátnőt.
Teo, mindig azt mondta, ne bánd, soha amit megtettél csak azt, amit nem tettél meg. Mindent meg akarok tenni, hogy ne legyen, amit bánjak.”
Tovább keresgéltem, mert ez elég unalmas… itt egy másik papír:
„Csongor, válaszd azt, aki a legtöbbet ígér, elvégre kettőjük közül egyik sem az igazi.
Ez egy baráti jó tanács volt, 16 éves koromban, amikor azt kellet eldönteni x-et vagy y-t válasszam. És azt hiszem ennek a jó tanácsnak, ittam 3 évig a levét. Persze biztosan tudom, hogy bármelyik választás ugyan ezt az eredményt hozta volna.”
Szóval, a lényeg, az hogy meg kell tudni, mit akarunk. Ez a legfontosabb, mert ha tudod mi a cél, akkor van amit elérni. Persze gondolod most, tudod, hogy mit akarsz, nem hinném, én még senkit sem ismertem, aki igazán tudná.
Egy utolsó idézet és be is fejezem:
„Csongor, Nem Kel harcolni, minden jön magától. Mindent a szánkba kapunk.”
Ez így is van, részben, de azért hozzá tennék pár dolgot.
Nem szabad abban a tévhitben élni, hogy a sült galamb majd berepül a szánkba.
Mert ahhoz hogy berepüljön, ki kell, nyisd a szád, még ha be is repülne.
Továbbá kegyetlenség de megjegyezném azt is, hogy A HARC, amit én vívok, az nem túlélő harc. Hanem életforma, ilyen vagyok. Szeretem, ha a dolgok mozognak, ha mozgathatom a dolgokat, ha én irányítom az életem. Persze van nálamnál erősebb irányító is, de nem ezen a földön. És belehalnék, ha ülnöm kellene és várnom, a sült galambot. Azt is lehet, de akkor mi értelme mindenek. Zöldség élet, nem embernek való.
Csak ha nem parazita életmódot választ az ember. Élősködőként is meglehet élni. De az már nem a te életed, vagy ha mégis, nem teljes egészében, hiszen függsz mindig az éltetőtől.
Reggel van, lefekszem. Minden jót, és ne kíméljetek meg a véleményetektől, hiszen minden vélemény egy másik világ, az, amit ti látok. Amiben ti éltek. Osszátok meg velem is.
:)Az imagináció törvényéről hallottál?... egészen egyszerűen azt mondja ki, hogy azzal együtt, hogy mi emberek teremtett lények vagyunk, teremtő lények is vagyunk:)) de mit is teremtünk??? Valóságot, állapotokat, különböző létezési formákat. ez úgymond nem egy olyan törvény, amely azt mondja ki, hogy mit szabad és mit nem szabad tenni. Általában a törvényről az jut eszébe az embernek, hogy mi az, ami tilos, és mi az, ami kötelező és, hogy mindez milyen skatulyát jelent a számára.:))
VálaszTörlés.....határ na meg keret,ja és szabály... alak, alakzat, forma, szó, tehát már egy meghatározás, amelyben a valóság valóság, és amely meghatározáson kívül a valóság már nem valóság :P
Eszembejutott egy olyan hogy: valósága-vesztett valóságnak a valósága,:)) abban az esetben ha a meghatározás kereteit újra alkotjuk. Mna ezt állittom párhuzamba a te kis írásoddal:) .... nem kivánok szerencsét ,mert én utálom a "szerencse" szót...csak a meghatározas keretein belüli- és kivüli elhelyezkedést!