Kicsit beszélgetünk, de nem nagyon tudtam igazán semmire sem figyelni, csak is a virág járt a fejembe. Hogy honnan szerzek majd virágot. Hisz, ki gondolta, hogy le se szállok és nyomják az ember képébe a virágot.
Nagyon megkönnyebbültem, az egész város tele volt, szebbnél szebb virággal, nem beszélve a sok felég öltözött végzős lányról.
Most már csak annyi volt még fontos hogy megtaláljam Amikát. El is indultam az iskola fele. Gondoltam most már minden a legnagyobb rendben van virág ami el is van már törve...hogy? Körülbelül úgy fele útján vettem észre hogy eltörött vagy eltörtem a virágot…persze nem is gondolkoztam sok ideig. Szaladtam vissza a virágoshoz. Amire vissza értem, csenget a telefon, aminek a hangjától már fóbiám van.
- Csongor, meg vettem a virágot neked. Hova vigyem, itt vagyok az iskola előtt.
A húgom volt, kész megváltás de miközben a telefont keresgéltem a zsebembe vásároltam még egy csokor virágot. Nem volt mit tennem, fogtam egy taxit.
Úgy lehúzott mellém azt hitem, a kocsi alatt kell beülni. Hiszen pár centi és rám gurult volna a Logan.
Na szóval most van virág, tényleg minden a legnagyobb rendben volt. Csak egy kis gond akadt, megtalálni Amikát a nagy tömegben. Keresés közben megtaláltam Iuont (Jánost) akinek kiderült, hogy Román barátnője van, persze ez nem gond, de ö mégis kicsit tartott tőlünk emiatt. Együtt kerestük tovább, de Amikát nem találtuk, persze megtaláltuk Alizt, Zolit, és szép lassan együtt is volt a Csapat. Itt egy Szabad Madár ott egy Szabad Madár de Amika sehol. Aztán egyszer csak megpillantottam, és elindultam felé, egyenesen a tömegen keresztül, nem törődve senkivel, kinek lábára, kezére, fejére lépek.
Olyan boldog voltam, mint egy 18 éves szűzleány az első randin.
Amika nagy szemekkel nézet, de ott volt Amika Apuka, Amika Anyuka is, Amika Nővér is, és ők is repdestek az örömtől. Nem is tudtam már hogy, kinek is kell adni a virágot… Dehogy nem. Oda is adtam, nagy puszi, macska vigyor. És már haladtam is kifele, amikor megszólaltam:
- Na srácok, mehetünk sörözni.
De ekkor szolalt meg újra a telefon, amit rémülten kaptam ki a zakóm rejtett zsebéből.
A húgom volta az, és megérkezett a virággal. Egy pillanatig, nem is tudtam mi legyen vele, de aztán arra lettem figyelmes hogy Iuon (János), Gyöngyivel a volt magyar tanárnőnkkel beszélget. Habozás nélkül elkértem a telefont, és megkérdeztem, hogy hol van. Fent volt a tanáriban, és pár perc után már mi is. A macska vigyor megint fent volt, és neki adtam a virágot. Most nem kell furán nézni, hiszen biztos vagyok benne, hogy ti is fülig szerelmesek voltatok valamelyik tanár vagy tanárnőtökbe diákkorotokban. Régi szép idők.
Na de virág ide vagy oda, másra sem tudtam gondolni csak egy hideg sörre és persze a többiek is. Elindultunk a zöldkertbe, ahol sajna nem volt már hely, pontosabban volt egy üres asztal de le volt foglalva. Gondoltam magamban, hogy mekkora szerencse hogy nem tudom elolvasni, amit az asztalon levő papíron ír (Foglalt) és készültem már leülni, amikor a kiszolgáló lány szolt hogy foglaljunk bátran helyet. Megrendeltük a megrendelni valót, választék nem is volta nagyon. Mondta is a csaj, hogy van finom hideg sör, csak kicsit meleg. De aztán valahogy, nagy nehezen talált a kinti hőmérséklethez illő hőmérsékletű italt. Magyarul szólva, hideg sört.
Sörivás közben, jól körülnéztem, hátha akad ismerős, mert furcsa illatot éreztem, friss hús illatot. János pina szagnak ítélte meg, de aztán kiderült hogy Aliz és az osztálytársnője, akit én gazdagkeblű Adélnak neveztem el voltak, és nem friss hús, se nem pina.
Meghívtam őket is a nehezen szerzett asztalunkhoz, hiszen Aliz hozzánk tartozik.
Egész érdekes kis csapat, kellemes Szabad Madár hangulat alakult ki, amit aztán Iuon (János) román barátnője rontott meg. Aki a mellettünk levő asztalnál ült ismerőseivel.
János is oda ment hozzájuk, amit már nem nagyon tűrtem, és Attila kérésére én is oda mentem Jánoséhoz bemutatkozni. De erről inkább te számoljál be János szívem.
Lassan be is fejezem, mert nem szeretném, ha valaki miattam, aludna el a gép előtt.
De nem hagyhatom ki a megígért fotót.
Íme:
Befejezésül pedig köszönetet szeretnék mondani nekik:
- Amikának a meghívásért.
- A Húgomnak a bonusz virágért.
- A Szabad Madaraknak, e csodálatos napért.
- Attilának a fotóért.
És végül de nem utolsó sorban Alizkának a csodálatos mosolyért.
Üdv mindenkinek,
A Generál és A Generál Közösség nevében is.
0 megjegyzes:
Megjegyzés küldése