A Hajsza

Fel virradt a nap, csörög az óra, kinyomom és nyugodtan újra az álmok birodalmában, találom magam. Friss hideg reggeli szellő, gondolatok százai szálldogálnak a reggeli álmos homályban.

Picsába, már 9 óra… Amika, Kicsengetés… gondoltam magamba, miközben kiugortam az ágyból. Azt se tudtam merre szaladjak, kimentem a konyhába, de sehol egy lélek. Gyorsan felöltöztem, majd félig a hűtőben, félig az asztalnál megreggeliztem.

Épp surrantam ki a házból, amikor egy hang leszólt az égből, vagy tököm tudja honnan:

- Csongor! Ezzel a szakállal nem mész ki a házból. – anyám hangja volt, és nem akartam vele ujjat húzni, hisz ö az egyedüli a családban, akivel értekezni lehet. Nem akartam ezt a kiváltságot is eljátszani.

Úgy döntöttem meghagyom, a szakállam csak meg igazítom kicsit, de aztán egy ásítás és fele a szakállnak odaveszet. Így lett az amit majd a fényképen is láthatok (A Második részben).

Gondoltam most minden oké, szaladtam ki, amikor megint újra megszólal a hang:

- Csongor! Ne fáraszd magad a sisakkal, apád elvitte a motort.

- Nagyon örvendek, feleltem és visszavittem a sisakom.

9: 24 perc volt, amikor végre kiléptem a kapun. Fele útján megsimogattam Jánost, a kutyánkat és haladtam gyors léptekkel tovább.

Gondoltam, még egy cigaretta is belefér az időbe… belenyúlok a zsebembe, amikor eszembe jut János a kutya, akit már a jó nép ott simogatott a buszmegállóban. Azt hitem megnyúzom, na de nem nyúztam meg, hanem felkaptam és haza szaladtam vele.

Amire vissza értem az autóbusz már nyitotta is az ajtóit. Nem haboztam, elfoglaltam én is egy helyet, és csendben vártam az indulást, közben csak arra tudtam gondolni, hogy honnan veszek majd virágot Amikának.

De egy hangos férfi hang szól hozzám:

- Anyád hogy van?

Na ezt, amikor meghallottam, a nagy stresszben azt hitem széttépem, azt aki ilyenkor is kötekedik. Amikor megfordulok, hmm, bátyám és komolyan kérdezte.

Folytatom…

          A Generál