Nagyon sok minden történt ma este, elég sokan bántottak. Kicsit kezdtem is kétkedni mindenben. Értelmetlenek tűnt minden, és azt kérdeztem magamtól: Miért ez a sok fájdalom. Közben lassan fel is mérgelődtem, annyira, hogy úgy döntöttem ki megyek és elszívok egy cigarettát. Ki is mentem és leültem a lépcsőre.
Ahogy rá gyújtottam, nagy macskanyávogásra lettem figyelmes. Azonnal oda szaladtam és egy nagyon kegyetlen és szörnyű látványra találtam. János a kutyán egy kiscicát rágott a szájában, a cica pedig életet mentve vergődött és kapálózót. Izgalmamban akkorát ordítottam hogy János elengedte és elszalad. Én meg felkaptam a kiscicát és éjeden magamhoz szorítottam. Nem gondoltam semmire csak, arra hogy vajon nem értem ide túl későn… aztán elindultam megkeresni az édesanyát. De ekkor tisztult ki előttem minden.
Hogy a sok rossz, a sok szenvedés, amin egész nap keresztül mentem csak azért volt, hogy este megsokalljam és ki menjek, hogy megmenthessem e csodálatos és bájos teremtmény életét. Boldog vagyok, újra és a cica is, itt van elnyúlva a hasamon, alig tudok írni tőle, nagyon pici még de már annyi ereje van hogy belém kapaszkodjon. Még ha nem is tudja még hogy mekkora csodának volt az eszköze, és hogy mennyi minden van még amit nem tud. Mintha halából bújna hozzám, és nem is moccan, hogy ezt meg tudjam osztani veletek is.
Ezentúl, legyetek figyelmesebbek, és gondolyatok erre, ha túl sok a rossz, gondolyatok arra, hogy biztos valami jóóóó készülődőben van.
Szép estet nektek, boldog vagyok, hogy ezt megoszthattam veletek.
A Generál
Hurra....de jó hogy felmérgesitettelek v megbántottalak.... azért úgy látom volt valami értelme....most mintha mégjobban egyeznénk , nem??:D...
VálaszTörléso milyen edi az a kiscica...
VálaszTörlés