A Félelem, A Múlt

Vannak dolgok, amik nem változnak, van ami örök, de sajnos ez nem csak a pozitív dolgokra érvényes. A félelem az is majdnem örök, majdnem az ember egész életit végig kíséri, mint egy árnyék, csak hogy más-más színekben „pompázik”.

Érdekes ellentéte mindenek, azért mert pont olyan, mint a Matematika vagy akár az Idő, csak az ember agyában létezik. Vagy ki tudja még hol, szerintem nekünk most csak ez lényeges. Hogy nincs de, mégis van, és ott van, ahol nem kellene. Bennünk!

Hogy én mitől félek? Nem is tudom, sokszor semmitől, csak egyszerűen félek. Máskor félek attól, hogy mi lesz holnap, mi lesz pár perc múlva, mi lesz akkor ha…

A Generál

Felnövünk, ezen változtatni nem tudunk, de viszont mi határozzuk meg, hogy mennyire lesz majd értékes életünk kimullásunk pillanatában. Én szeretnék visszanézni életemre és elmondani, hogy boldog voltam, hogy hibáimat ellensúlyozták a jótéteményeim. Sajnos nincs egy ember ezen a világon aki hibátlannak mondhatja magát, de sokan vannak olyanok, akik bármit megtesznek azon hibák kijavitásáért és tanulnak is belőle.

Én viszont sokszor úgy érzem, hogy vannak olyan elbukkásaim, amelyek lassan mintává váltak életemben. A tükörbe tekintek és olyan valaki néz vissza rám, aki nem tetszik, aki mindenben a negativat látja, beleértve saját magát is.

Ami visszatekint rám az a múlt. Létünket, személyünket a múlt határozza meg, csak vigyázzni kell, hogy mennyire engedjük, hogy befolyásoljon minket. Az első lépés a javitáshoz, a továbblépéshez mindig az, hogy meglátjuk, hogy hol a hiba. Ha tudjuk, hogy mi az akkor képesek vagyunk javitani rajta, majd lezárni, hogy a múlt a múltban maradhasson, életünket pedig a jelennek, az itt és mostnak szentelhessük.

Az ember lépten nyomon szembeütközik múltjával, akár egy telefonhivásról, egy képről, egy hangról, gondolatról legyen szó. De a múlt nem követ árnyként abban a pillanatban, amikor lezártad, amikor már gyenge szálak kötnek hozzá, csak emlékek és semmi más. Olyan lesz majd, mint a cigaretta füst, eleinte még látod, majd csak az illatát érzed, később pedig már nincs semmi belőle, csak a tudat, hogy létezett.

Emberek vagyunk, tehát kódólva vagyunk szociális kapcsolatok épitésére, amelyek idővel személyiségünket is befolyásolják. Mindenki más és mindenki másként viselkedik különböző emberekkel, disztributiv az odafigyeléssel és igy épülnek ki azok a kapcsolatok, melyek elengedhetetlenek életünkben. Visszatekintve sok ember sétált be életembe és ment el annélkül, hogy észrevegyem, de vannak olyanok, amelyeket nem tudjuk elengedni, mert fontosak számunkra, személyi támaszaink és belső templomunk oszlopai. Nem helyes másra fektetni életünket, de viszont meg kell osztani minden szépet azokkal, akik számunkra a világot jelentik. Sokszor akár a rosszat is megkéne osztani, mert igy előre haladhatunk és segitenek a terhet vinni.

Lényeg, hogy a múltunk meghatározó tényező életünkben, annak köszönhetjük gondolkodásunk, világ- és embernézetünk, de ha a mának akarunk élni és egy jövőt épiteni, akkor tanácsos lezárnunk ami a múltban volt és a háttérben a foszladozó cigaretta füst marad. Aki a jelennek él az egy szebb és boldogabb jövőt épít!

Timea