Korán reggel ébredtem, de mégsem volt olyan korán, mint hitem, vagy mint amilyen korán kellet volna, hogy legyen. Azt nem tudom, hogy csengetett-e az óra vagy sem, de azt igen, hogy legalább 5 percig azt se tudtam ki vagyok, és azt sem hogy miért kellet korán kelni.
Aztán egyszer csak megcsapott a valóság, azt se tudtam merre menyek. A kanapén az előre előkészített szépen összefogott ruhákat, egy pillanat alatt bele gyömöszöltem a hátizsákba, az elveszet zoknikra még mindig nem derült fény, de ez volt az én szerencsém, hisz ha anyum nem jön be szólni, hogy kell majd zoknit vásároljak, lehet még most is aludnék.
Gyorsan felhívtam Jánost, azért hogy ö felhívja Alizt és szóljon neki, hogy TAXIT kell küldeni Ádámosra, mert elaludtam. Azt nem tudom, hogy miért nem én hívtam taxit, a lényeg, hogy még 25 perc volt az indulásig, de a taxi még sehol.
Elindultam gyalog az állomás fele, (gyalog kb. 2 óra az út odáig) aztán 10 perc gyaloglás után megérkezet Aliz a taxival, aminek örvendtem is meg nem is, hisz a taxi ára egy napi sörömbe került, de még így is jobb, hisz máskép, nem pótolhattam volna a késést.
Időben érkeztünk, és majdnem teljes volt a csapat, csak Michael Jackson, Honi és Norbi hiányzott, de aztán ők is jelezték, hogy nem jönnek.
Meg emlékeztem a K. A. -ról és elindultunk Vásárhely fele.
A buszon nem volt valami nagy zaj, élet. Nagy ritkán berepült egy-egy olcsó vicc, és már Vásárhelyre is értünk.
Be mentünk zoknit vásárolni, nem találtunk, de aztán Aliz, Alpár, Géza és én be álltunk micsezni, pedig Aliz mondta, hogy neki van olyan neki való vékony kolbásza a táskában.
Sietve elértük a vonatot és elfoglaltuk helyeinket. Nagy szám nem volt a vonatozás, de amikor Gyergyószentmiklós kezdet látszani a vonatból, János és én kidugtuk fejünket a vonatból és kiabáltuk, hogy:
Jééééééé, Néééééé Gyergyó!!!!!
János behúzta a fejét, mert szerinte csepereg az eső. Később mondtam el neki, hogy nem csepergett, hanem a nyálamat fújta ki a szél a számból.
Egy két óra múlva aztán mégis eset, miközben mi gyalogoltunk a tábor fele, ja el ne felejtsem, benéztünk a törzshelyünkre is, a CBAba. Szétszóródtunk, de aztán olyan 20:00 fele megérkeztünk a táborba, az EMI Táborba.
Kihúztuk a sátrakat, ettünk és elmentünk „vadulni”, rock zene, szamár tej, meg minden.
Sokat változott a tábor, pontosabban nem is a tábor, hanem a táborozok. Elleptél a Rockerek a tábort, és egyre jobban kezdik azt hinni az emberek, hogy: EMI=Rock.
Vagy ki tudja, talán csak a Félsziget Brutális átalakítása hajtott több Rockert az EMI Táborba.
Folytatódik…
Írta: Vinczi Csongor
0 megjegyzes:
Megjegyzés küldése