„Ne rázd túl sokat magad, mert reggel majd megbánod.”, jutottak eszembe Csongor szavai, amikor reggel felébredtem. A tegnap esti Kárpátia koncert hajkorona rázás, ugrándozás és teli torokból jövő üvöltözések után én is arra vártam, hogy a szombatot csendesen töltöm majd. Melegtől fulladozva ébredtem, és még mindig nem jött, hogy elhiggyem, hogy itt vagyok, a sátorban, az EMI táborban. Nyújtózkodva nyakamba nyilallott a fájdalom, a fejem már robbanásig töltve volt, de sajnos nagyon ott volt az ideje összeszedni magunkat, kimenni a szinpad elé találkozni a többiekkel.
„Pillangózás”, hogy mivan? Fogalmam nem volt hova tegyem magam, de rájöttem miről van szó, mikor az események hirtelen felgyorsultak. 11 találóskérdés, amiből egyről, mint később kiderült hasztalan volt, majd 2-2 ember futkorászik minden irányba. Csongor, persze, mint egy igazi hadvezér, kezébe veszi a lapot és nekikezd, és mire én végre felébredek, azon veszem észre magam, hogy már csak négyen maradtunk és a szinpad körül kotorászunk. „Háháhááá! Kettő-egy-három.” Szemétkuka, szinpad alatt, sátor alatt, fölött, sehol semmi. Érkeznek a Pillangók, egy, kettő, lassacskán összegyűlt a három is. Mindenki boldog, csak még kell, győzni akarunk! Akkor irány a tusolók, mert ott kell legyen valami, közben persze még egy kis szemátturkálás, mert ott is van. Már mosolyogtam a gondolaton, hogy valaki képes lenne bemászni oda is, szerencsére a Szabad Madaraknak annál több az eszük, felmértük, hogy ott nincs semmi, továbblépünk. És ime megvan, nem a szinpad és nem mikrofonpróba, hanem lakókocsi. „Dugjátok el a számtáblát, gyorsan!” Lent, fent, jobb, bal, János már lassan szétszerelte a kocsit, majd végül elszánta magát és megkérdezte, hogy valaki járte már ott, de sehol semmi értékes válasz. Sajnos Pillangó sem volt. Zöld sátor, zöld fűzfa, ott sincs semmi. A legjobb hir persze, hogy a forditott Ábécé, vagyis CBA, ahova két szorgos szabadmadár már lassan egy órája elment, kakukktojás volt, oda nem jutott el egy Pillangó sem. Összesitésben még igy is jól jöttünk ki, meglett a győzelem!
A nagy repdesés fáradalmait kikell pihenni, irány a sátor. Abból se lett nagy pihenés, mert vásárolni kell. CBA, logikus. Persze, miután bevásárolunk vizből, Csongornak eszébe jut, hogy városba akar menni. Valahogy a vizeket visszaszállitassuk a táborba, majd Csongor, Isti, Pisti és én nyakunkba vesszük az utat. Röhögés nélkül nem lehet, kiderűlt, hogy a szarás környékez rajtam kivül mindenkit. Valahogy sok kin után elértünk a Cukrászda/ Kávézó/ Söröző és legfontosabb a WC helységhez. Nagy tétovázás után, a fiúk ráébrednek, hogy nem lenne valami illedelmes Isti nénjénél körbeszarni a budit, ezért helyet foglaltunk. Psssz, mire nyilott a sörösüveg Pisti már sehol sem volt, de kicsi tartotta, hogy ne egy sáv mutassa az utat nekünk a vécéig, mint utólag kiderült, a női vécéig. Mit mondhatnék? Ahogy észrevettem mindhárman kihasználták a porcelán által nyújtott luxust, hát az biztos, nem ökobudi volt.
Hideg sör után a forró napsütésben nem volt a legkellemesebb, de tovább kellett lépni. A továbblépés persze annyiból állt, hogy megkerültük a központot és a párhuzamos utcában újra helyetfoglaltunk egy kocsmában, még egy menet sör. 4 lesz 10 perc múlva úgyhogy a 3 órai csocsóra biztos nem érünk vissza, hát akkor csak nyugiba, miért ne járjunk körbe minden kocsmát meg kávézót ami utunkban van. Na de a pénz a kulcs, ami persze senkinek sincsen. Csak Csongornak van napszemüvegre. Szombaton napszemüveg, hol máshol, mint a MOLnál, na hajrá, irány a város másik felébe. Szarás után sör, jöhet a pisilés. Patak parton hárman tanakodnak, a hid alatt pont jó lesz és lemásznak. Azokat a kielégült pofákat nem lehet elfelejteni. A MOLnál nagy a választék, sok a kamera, lelépni képteleség, akkor fizetni kell, de, hogy trendi legyen az Elnök ahoz megkell szenvedni. Már lassan szégyeltem magam, hogy mindenki menő napszemüveggel, én meg, mint egy csoró süttetem a fejem. „Nehézkes az út hazafelé”, ének, pisilés és persze a magozás, úgy illik, ez a mai fiatalság.
„Ne tessék haragudni, de véletlenül nem a Noua Dreapta-tól vannak?”, Pisti nagyon komoly arccal éppen két öregnénikét faggat. Nem volt a válasz, ezért haladunk tovább, egy utca, kettő, na valahogy kiérünk a főútra. Öregek nem, de ki tudja, talán kémek vannak a táborozók között, ezért Pisti megpillantva két szép szűzleány szervezőt felteszi nekik is kérdését. Ami meglepő, nem akarok senkit kritizálni, fiatal volt értem én azt is, de a válasz hangneméből itélve szegény lány azt se tudta miről van szó. Hát na, ebbe mire belenyugodtunk valahogy elértünk a táborig. Bizsergő lábakkal bedőlünk a sátorba, cseng a telefonom. 2 perc után persze Csongor felszólal, „Amint látod alszok”, na de az se tartott sokat, mert ha nincs csocsó, van foci.
Nagy fotbalisták aztán a Szabad Madarak, egy közüllük egész héten csak erre készülve nem erőltette meg magát semmiben. Lele, a csatár szinrelép, melegités, nehézkesen összeáll a csapat. A szurkolótábor elgyengülve, csend, kritika dögibe. Akárhogy nézzük ebből sok nem lesz. Reka példát mutat és elkapja a labdát, tekeri húzza, nyúzza és lő! Na most aztán a fiúk nem akarnak szégyenben maradni, harcolni kell, győzni akarunk! Lényeg az összetartás és csapatszellem, egy emberben a szakértelem és megvan a GYŐZELEM! Jöhet a következő meccs, csak előtte öltözzünk fel.
Nem is tudom mit mondhatnék, meglepetés ért, de akkora, mint még soha. A művészsátor mellett elhaladva megpillantjuk Editet. Köszönés, bemutatkozás, kellemetlen pillanatok tömkelege mondhatnám. Örvendtünk az ismeretségnek, mindenki jól érzi magát az a lényeg, de ideje lenne felöltözni és azzal lelépünk. Nem tagadom, szerintem a következő meccsen a tudatalattim őt vadászta végig.
Rúgjad, kenjed, csapjad, ahogy birod. Csongor már a szinpadon az álványt kézzel lábbal magához ölelve élte ki felszabadult energiáját. „Sör, s a bor, s a pálinka… vár reánk a Táborban… óuoúúúúoooóóóóó…” zengett a tábor az örömtől, győzelem újra, mostmár biztos a győzelme a Szabad Madaraknak!
Aludni akarok, csak ez volt a fejembe, miután a nagy tombolásban a sátorhoz értünk. Fürdeni kéne, János, Csongor és én szedelőzködés után oda is eljuttunk. 5 perc várakozás után az Elnök is megjelenik megtisztulva, csak az Alelnök dürüzsköli még magát. Nehéz Jánosnak a fürdés, elvégre hideg a viz és még fejet is kell mosni. Annyira hideg volt a viz, hogy aludni is képtelen volt, éjjelig szémolták a pontokat, keresték, hogy hol vertek át és, hogy persze mit kezdenek a pénzzel majd. De mindenki a győzelem gondolatával aludt el szombat éjszaka.
Megmutattátok nekik Szabad Madarak, legyetek büszkék, mert van amire! Nagyon jó társaság, igaz lelkű emberek, és ami a legfontosabb egy igazi Csapat. Nem utolsó sorban köszönettel tartozom nektek, hogy befogadtatok és, hogy a pár napot, amit veletek tölthettem igy megpecsételtétek.
Folytatódik…
Írta: Timea
0 megjegyzes:
Megjegyzés küldése