Jankó Kalandja (EMI Tábor)

Este miután több okból kifolyólag nem tudtunk aludni, mindenki mérges volt és minden hányás, vizelés baja utolérte az embert. Egyedül Jani, ahogy Csongor mondaná, egyedül csak ö volt szomjas.

Kikeltem abból az esővert, szél fújta sátorból és elkiáltottam magam:

„Niiiincs vizetek?” Semmi válasz.

Még egy próbálkozás: „Szomjas vagyok bazd meg, adjatok vizet mert mindjárt össze halok.”

Erre fel kánonban hallom: „Anyádba van víz, bazdmeg, alszunk”.

Szomorúan elmentem a Toiforba, a férfiak intim helyére és 30 másodperc alatt végeztem, s elmentem információt kérni a recepcióhoz, tudni akartam merre kapok NonStopot.

Elmagyarázták szépen, hol, mit keresek és elindultam a város felé. Néztek is a recepciósok utánam, hogy hova indulok egyedül. Volt mit meni, de egy röpke 1 óra és 30 perc alatt meg is jártam, de már pirkadat volt, amire haza értem.

Közben az úton lohadtam, semmi vizet nem ittam, láttam két kibaszott kutyát, amiktől még szomjasabb lettem. Aztán találtam egy kutat, de miközben kinyitottam az ajtót, szemembe szökőt egy tábla „Ez a víz, NEM iható” felirattal. Visszacsaptam az ajtót és mentem tovább. A körforgalomnál a rendőrök „suspecten” néztek, mivel telefonon beszéltem, és féltem, hogy letiltanak arról a sima és jól járható járdáról. Elértem a NonStophoz, kopogtam de semmi válasz, aztán amikor erősebben ütöttem felkelt a pult alól az elárusító, mint Darth Vader az ágyból. Visszafele semmi különös nem történt azon kiül, hogy láttam két kutyát párosodni. Mikor visszaértem, arra lettem figyelmes, hogy hárman aludtak a szabad ég alatt, mivel a Cipős összehányta a sátrat. Zsoltival kiültünk beszélgetni és felköltöttük Attilát is. Beszélgetés közben eleredt az eső és eszünkbe jutott, hogy a másik két harcos, kint alszik a szabad ég alatt, felkaptuk őket, párnát pokrócot, amit értünk és beraktuk a sátorba. Visszaültünk beszélgetni és rövidesen társult hozzánk valami „Magyar” csávó, aki a nőét várta, félve attól, hogy botrány lesz abból hogy nem fog tetszeni a csajnak, az hogy hogyan húzta ki a sátrát. A balfék tiszteletére, mi a Szabad Baglyok lefeküdtünk, hisz már majdnem reggel volt.

Írta: Elek János és Vinczi Csongor

www.szabadmadar.mlap.hu