Mikor reggel felébredtünk, egymásra voltunk ragadva, mint valami csigák, és mindenki azt ordibálta „nyertünk”. Mindenki csarnok elsőre kiugrott a sátorból s elindultunk a színpad fele egy-egy fel citrommal a kezünkbe, hogy a másik csapat ne lássa a kielégült arcunkat. Néztük a Bolyaisok búval baszott pofájukat, amint leültünk egy asztalhoz.
Kisebb-nagyobb késéssel megérkezett Lehel is, Gúz asszisztense és egyben János vérbeli ellensége. Nagy szomorúságára tudtunkra adta a hírt, hogy nyertünk és felírtuk a csapattársak névlistáját. Kisebb honfoglalást hajtottunk végre (amit Pisti vezetett), és letelepedtünk, nem máshol mint a gyermeksátor előtt. Nemsokára megjelent Pisti szép hajadonja, akit nekünk is bemutatott persze citrom nélkül (Csongor-partunk és elnökünk; Levi az aranylábú futballistánk; stb. stb.). Megjelent Sooska Úr is, aki leblamált, de akár milyen nehezére is esett, ide kellett adja a pénzünket (1045 RON) és megtapsoltatott minket. Partunk és elnökünk egyszóval Csongor összefoglalta pár unalmas mondatba hogy mi tetszett nekünk a táborba és azt is, hogy nyerni jöttünk. Visszaszaladtunk a sátrunkhoz, kézbe kaptuk az összes esszenciális dolgainkat és beindultunk a városba, első megállással a CBA.
De indulás előtt én (Pisti) és András újból visszatértünk a szép hajadonhoz, ott csevegtünk egy jót, miután András bemutatta Művészi ismereteit, először egy „véreressel” kezdte, amiből később egy nyuszi született, hogy én se maradjak le, egy szolidabb macskát rajzoltam le hátsó pózban, András erre fel akart vágni és lerajzolta Pamela Andersont pucéran. Erre fel jött egy Amazon természetű lány s úgy lecseszett, hogy két bani nem maradt rajtunk és kidobott, mint macskát tojni. Szóval Andrással egy nagy BANt kaptunk, amiért úgy szégyelltem magam, hogy majd elsüllyedtem. Ezután elindultunk a városba...
Miután jól bevásároltunk a CBA-ban (Zoltán szerint a TBC-ben) beültünk a cukrászdába, ahol ránk mosolygott a szerencse, mert aznap minden koktél fél áron volt. Szervezetünket Csongi egy paraszthoz hasonlította, aki hat nap keményen dolgozik és a hetedik nap elbassza összes keresetét. Majdnem mindenki ott volt, csak a daliás Levente hiányzott (a manélistánk), aki több pénzzel ment haza, mint amennyivel jött. Finomabbnál-finomabb koktélokat ittunk (Sex on the beach, Long Island Ice tea, Pina Colada stb.). Zoltán, Zsiska, Lukii és jómagam, visszasiettünk táncoktatásra, amiből végül nem lett semmi nagy szomorúságunkra.
Miután Pistiék elmentek, Csongi elkísérte Timeát (bodyguardját) a vonathoz mivel már kellett menjen haza. A jókívánságok és búcsúzkodás után Csongor visszaindult. Ebben az időben Zsolti, Atti, Isti, András és jómagam (János) sorra bementünk a „Bűzbarlangba” lássuk melyik bírja többet. Itt Isti lett a győztes. Lassan mi is elindultunk Csongi elejébe. Az újratalálkozás után beültünk egy másik pizzázóba. Miután megettünk a fél fogunkra se elég ételt s megittuk a jó székely söröket, elindultunk az EMI tábor fele. Nem is vettük észre milyen gyorsan telt el az idő. Összesen 7 órát tartózkodtunk a város területén, ahova mi hoztuk meg a jókedvet. Még a sok citrom se segített, amit a koktélokkal kaptunk. Ahogy megyünk, Csonginak a jó szeme észrevesz „valamilyen jó csajokat” azt mondván, hogy „milyen jó csajok, szaladjunk utánnuk”. Mi szaladtunk is, és mikor meg volt egy kicsi lelassítottunk s megnéztük jobban őket. Atti elszólta magát, hogy: „ezek a csajok az anyáink lehetnének”. Ugyanekkor András és Isti siettek előre s mikor visszanéztek a „csajokra” András nem bírt a röhögéssel és szembekacagta az egyik nénit. Csongi hogy oldja a feszültséget, elkiáltotta magát „He fiuk gyertek siessünk mert elkéssük a buszt” ekkor már mindegyikünk szaladott. Ezen gondolkoztunk a táborig és sokat nevettünk rajta.
A táborba a kettészakadt csapatunk találkozott, jobban örvendtünk egymásnak, mint Levi (a manelista) az első futball cipőjének.
Mivel én (Pisti) Bant kaptam a gyereksátorból nem közelíthettem meg, ezért Zsoltit (Békát) küldtem, hogy hívja ki a szép hajadont. Zsolti ott okoskodott és Kicket kapott. Elküldtem Zoltánt (Trocki), de ö se járt szerencsével. Már azon gondolkoztam hogy két fiút küldtem, lánnyal is kellene próbálkozni, ezért elküldtem Zsiskat, nem hiába osztályelső a Bolyaiban, ő megkapta a szép hajadont, elvezetett engem is hozzá és megbeszéltük az esti találkát az előadó sátorba. Mindenki a koncertre készült csak én a találkára, “Rendez-vous”. Már beültem 10 perccel hamarabb az előadó sátorba Zoltánnal, legyen biztos, hogy nem késünk el. Zolival megvolt beszélve, hogy az első jelre eltűnik onnan. Érkezett is a szép hajadon, sajnos velem csak 10 percet töltött, s azután elkellett menjen, mert közös ülést/közösülést :D (nem tudom, hogy kell helyesen írni) tartottak a gyereksátorban. Ezután céltalanul kóvályogtam a nagy semmiben, s arra az elvre tértem, hogy: „A szerelem, öl, butit, nyomorba dönt”, de hála Istennek jött a pártolónk és elnökünk (Csongor a gyengébbek kedvéért) és vigasztalóra fogta szavait. Leültünk a hamis kunok mellé, melegedni, fél órára rá annyian voltunk, mint az oroszok. Csongi nagyba tanulmányozta a kun-nőket. Én kiénekeltem magam nagy bánatomban és eltettük magunkat holnapra Attilával és Jánossal.
Írta: Korpos István és Elek János
0 megjegyzes:
Megjegyzés küldése