A Szabadság: Szolgaság

Hetek óta kínoz a Szabadság gondolata, hogy írjak róla, hogy fogalmazzam meg, hogy számomra mit is jelentene. Nehéz, ennyire tág körű témáról írni szinte képtelenség. Pillanatnyilag talán egyike vagyok azoknak, akik elmondhatják magukról, hogy gyökeres változásokat hoztak életükben, azért, hogy szabadnak érezzék magukat.

Egész életem nyugodtan telt, nem kellett aggódjak semmiért, megkaptam mindent, még a döntésekre is a választ szinte a számba adták. Apró dolgok voltak azok, amelyek ráébresztettek, hogy mennyire függnek az én ’ saját ’ döntéseim környezetemtől. Régebbi bejegyzésemben említettem, hogy a világnézetem és emberszemléletem mennyire nem illett környezeteméhez. Idővel kezdett nem érdekelni, elhallgattam, és éltem a kiirt életemet. Eljön viszont az a pillanat, amikor bármennyire is durván hangzana, de rájön az ember, hogy azért van saját élete, hogy magáért élje. Nem rossz dologként mondom ezt, mert van, akinek sikerül ennek a szabadságnak a megszerzése anélkül, hogy elszakadna gyökereitől.

Az én esetem más volt sajnos. Mindig azt mondták rólam, hogy a környezetem befolyásol, és lehet igaz is volt, de amikor már nincs környezeted, akkor csak a saját gondolataid azok, amelyek befolyásolhatnak. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha úgy peregnek, mint egy zongoradallam, egyik billentyű a másik után, harmonikusan, és amikor a végére érünk, visszatekintve, csak az a kellemes melegség önt el és a gondolat, hogy mennyire kár, hogy befejeződött. De az ember élete nem ilyen, a kottafüzet mértéktelenül megroncsolódna, ha fel kéne vázolni rá minden lépést, nehézséget, vitát és veszekedést.

Amikor már csak a gondolataim maradtak, akkor tört rám sok minden, hogy milyen döntést miért hoztam életemben, és, hogy miért vagyok, ott ahol vagyok. Rájöttem, hogy mennyi döntésem tévedés volt és a saját hibás gondolkodásom eredménye. Ezért úgy gondoltam a következő gondolatmenetemet annyira lesz józan, amennyire csak lehet és, hogy őszinte életet akarok élni, ha az nem nagy kérés a mai hamis világtól. Amikor valaki belezökken egy kerékvágásba nehéz őket kitéríteni abból, nehezen fogadják el a változást.

Szabadságomat lassú lépésekkel és feleszmélésekkel érhettem el. Nekivágtam a gondolatok zivatarának egyedül. Messze vissza kellett menjek a múltba, hogy válaszokat találjak. Sajnos ezen változtatni nem lehet, de a jövődet te faragod, úgyhogy neki kezdtem gondolkodni, hogy merre menjek, hogy jó legyen. Az ember, ha falba ütközik, akkor legtöbbször padlót fog és feladja. Sarokba szorítva éreztem magam elégszer utóbbi időben saját hibáim miatt. Mások tanácsa, csúfondárossága és akarata többet ért a saját elmém suttogásánál. Egy életet megváltoztató ismeretség után rájöttem, hogy vannak mások is, akiknek fontosabb életükben az, hogy éljenek és emberek legyenek, mint az, hogy papíron mit érnek el.

Nem tudom, ti hogyan vagytok ezzel, de számomra az alapja a szabadságnak a szólásszabadság, hogy elmondhatom véleményem és van hallgatóságom, aki számba veszi. Szociálisan szabadságról fiatalon nem igazán beszélhetünk persze, mert legtöbben függünk felsőbb lépcsőfokon álló emberektől, akár munkahelyi vezetőség, egyetemi tanárok vagy családi felsőbbség. A nagybetűs Szabadság kemény munkával és millió áldozattal jár, hogy ne tartozzál senkinek, hogy csakis saját magadnak feleljél. Viszont ha reálisan tekintünk a világra, nem létezik. Kötődünk, egymáshoz és ezt nem lehet elvágni, de meglehet válogatni, hogy ki vesz körül, hogy ne érezzük megkötözve magunkat.

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ
(George Orwell: 1984)

Szabadságunk, ha létezik így, akkor csakis abban rejlik, hogy gondolkodunk, döntéseket hozunk, és fel tudjuk mérni, hogy minek mi a következménye. Szabad vagy, ha saját magad által választott utat járod.