péntek, október 09, 2009

Vallomás













Éjjel 3 óra múlt, már a 3dik héten járunk. Távol vagy tőlem és bármennyire is hiszem, hogy éjjel álmaim őrzöd még ennyire messziről is, nem tudok nyugodtan aludni. Vallomással tartozom. Képtelen vagyok nélküled elaludni, szükségem van rád, hogy fejem nyugodtan mellkasodra hajtsam, halljam minden lélegzetvételed, érezzem, hogy itt vagy mellettem, csakis értem. Üres a ház, csendes minden. Nincs egy pillanat, hogy ne arra gondolnék, hogy mikor ölelhetlek át újra. Lassan lengő zongoradallam a fülemben, táncolnék, de nincs kivel. Éjjel néha álmodom, itt vagy és hallgatod minden sóhajom. Hiányzik minden és fáj minden pillanat, amelyben csalódást okoztam neked. Sajnálom, hogy hibáztunk néha, de szeretném, ha újra mellettem leszel, minden olyan legyen, mint az elején volt.


Nem tudom mai napig, hogy miért szeretsz, de azt tudom, hogy én miért akarom, hogy örökre mellettem legyél. Pár hónap nem elegendő, hogy megismerj egy embert. Mégis nap, mint nap elcsodálkozom, hogy mennyire megszoktam, hogy mellettem vagy, hogy meghallgatsz és szeretsz. Nem mindig vagyok elfogadható, de megbocsátasz, mert megérdemlem szerinted. Más vagy, leköt minden szavad, a nyomasztó pillanatokat ki tudod küszöbölni, mindig nevetek, ha veled vagyok. Ha haragszok rád, kacagok, sírva boldogan kacagok néha. Kiállsz mellettem, beszélgetünk és az életed hajlandó vagy rám áldozni. Többet ér mindennél nekem az, amit a két szemedben látok, ami arra késztet, hogy vegyem a bátorságot, ne féljek, mert nem hagysz cserben. Nincs a földön olyan érték, ami fölülmúlhatna Téged, nincs elegendő, amivel megköszönhetném, amit eddig értem és Értünk tettél. Ami köztünk van más, ésszel felfogtuk és még így is különleges. Mindennél jobban szeretlek, és csak remélni tudom, hogy érzed is ezt. Ha viszont néha elvesznék, kérlek, taníts meg szeretni.

0 megjegyzes:

Megjegyzés küldése