Sajgó lábaim fáradhatatlanul remegnek,
zavart lelkem bánatba sodor.
Ím itt egy vörös rózsa, amott egy fekete,
langyos szellő simogatja arcom,
virágnak illata hódítja a tért.
Isteni áldás, mely e világra küldött
keselyűk karmából kitaszítva,
epedő lelkek közé szorítva.
Holnap, Ma, Tegnap,
De mindig-mindig...jelen van.
0 megjegyzes:
Megjegyzés küldése