Hiszek a Világban,
s annak megboldogulásában.
Hiszek a Magyarban,
s annak szabadságában.
Hiszek a fiatalságban,
s annak jövőjében.
Hiszek az öregségben,
s annak múltjában.
Hiszek a hőseinkben,
s azok nagy múltú tetteiben.
Hiszek a legendákban,
s azok regéikben.
Hiszek a mesékben,
s azok színes fantáziáiban.
Hiszek a költőinkben,
s azok pergamenre vetett verseiben.
Hiszek magamban,
s a bennem lakozó kincsekben.
Hiszek másokban,
mert fontos, hogy hinnem kell.
Hinnem kell, hogy lesz még jövő,
Hinnem kell, hogy béke jő,
s egy új, jobb idő.
Csongornak:
VálaszTörlésA fenti vers a “hit”-ről visszaemlékeztetett az útolsó beszélgetésünkre, lehet h már nem emlekszel…amikor azt mondtad, (nem igz fejezted ki magad, de) h te a Bibliát mesének tartod, mivel emberek írták.
….Dánielnek a verse meg gondolatokat ébresztett bennem…
Hadd kérdezzem, szerinted a középkori ember álmodta volna, vagy elképzelhette volna valaha, h egyszer majd a jövőben az emberiségnek, főleg az alsóbb rendű részének lesz valaha szabad akarata szerinti válaszása, kinyilatkozása meg döntése szabad akarata szerint? Ha azt mondta volna valaki neki, h lesz idő amikor mindenki egyenjogú lesz, elhitte volna? Meg ott vannak Petőfi meg a többiek, akik a Világszabadságért harcoltak, és életüket adtak érte....szerinted mindenkinek a szíve égett ugyanabban a hitben amelyekben az övéké?...h nem voltak-e akik azt mondták h az a >szabadság< amelyért ők harcoltak, csak MESE....emberi elme kigondolasa?? Szerintem biztos voltak olyanok is....És mégis, a végletekig mentek. Miért? .... mert ott volt a remény.... az én vélemenyem szerint.
Kis tanuló korom óta Petőfi az egyik kedvenc személyiségem...a buzgóságáért amellyel harcolt azért amibe hitt...a kitartásáért....azért a vágyért amely benne volt, h harcoljon és h harcolva haljon meg...ezért is az “Egy gondolat bánt engemet...” a legkedvencebb számomra.
A kérdés az: megérte azért a >szabadságért< harcolni, ami ma van?....politikai vagy pénzügyi előjoggal rendelkező emberek tapossák a többieket.....ez lenne az az igazi SZABADSÁG amiért megéri h az életedet is oda add? Én egy nem adnám oda érte. Ha valamiért megéri a végletekig is elmenni, akkor számomra az abszolut legyen....olyansmi ami a halálon is túl tart, nem addig amig az emberiség él....s amely magába foglalja a lelket is, nem csak a testet...
És biztos vagyok benne, h legtöbben azt gondolják, h az Istenbe és az Ő szavába (Biblia), az örök életbe, a szentségbe, a mennyországba stb. vetett hit nem szabadság mivel szabályokkal van tele meg különböző dolgokról való lemondás és elszakadás.....azoknak azt mondanám h a bűntől való megkötözöttség sem szabadság...mert az ember önmagától nem tud úgy élni, h ne kövessen el bűnt, vagy h a maga erejéből megigazuljon...próbálja ki aki nem hiszi.
Végső soron melyik az emely megéri h érte élj? Az szerint, aki úgy tartja, h az örökkévalóságért élni hiábavalóság, az gondolkozzon el a következőn: az átlagos ember 70-80 évet él, de vegyünk 100at....Ha az ember elhinné mindazt amit a Biblia ír, és szerinte élne e földi életét...h elnyerje a túlvilági szent örökkévalóságot.....akkor egyes emberek azt tartanák h elpazarolta ezt a 100 évét s h az egész hiábavalóság volt, veszteség! DE az az ember hite szerint, aki azt tartja h a mát kell élni ... legy boldog itt mert nincs is túlvilág, örökkévalóság ..h a halállal minden befejeződik, ez az ember az előbbinek a hite szerint nem h csak ezt a földi 100 évét elpazarolta, hanem az örökkévaló életét is egyaránt....Melyik a nagyobb veszteség?