Este van, az utcán hullaszag,
Torkom összeszorul, szívem hevesen lüktet.
Eljött a vég, vagy talán csak káprázat?
Túl sokat láttam, szemeim kiguvadtak,
Túl sokat hallottam, füleim megsüketültek,
Túl sokat éreztem, ajkaim kiszáradtak.
Érzéseim mélyrehatóak, mégis felszínesek,
Érzéseim határozottak, mégis óvatosak,
Érzéseim különlegesek, mégis hétköznapiak.
Nyugalom van, iszonyú nyugalom,
Harc előtti csend,
Harc előtti kárhozat.
Magyar vagyok, Ősmagyar,
Hol vagytok Magyarok?
Hív a Haza, Hív a Múlt.
S kecsegtet a kárhozat...
0 megjegyzes:
Megjegyzés küldése