Érdekes korszak fiai vagyunk! Egy olyan korszaké amiben már nem a szüleink, tanáraink, vagy mi magunk neveljük saját magunkat, nem! Sőt, még csak saját magunk urai sem vagyunk.
Kiskorunkban kezdődik minden, eben az időszakban vagyunk a legjobban alárendelve azoknak az idegeneknek, létező vagy nem létező személyeknek, akik egész életünket végig kísérik, sőt halálunkig vagy halálunkba vezetnek.
Mostanra beindult a képzeleted, azt hiszed angyalokról, manókról, orkok vagy kitudja milyen szupertitkos telepatikus izékről fogok írni, de nem.
Emlékez csak vissza, miért voltál jó vagy rossz az iskolában? Szüleink veszőtől, nadrágszíjaktól féltek, de mi nem. Nekünk a vessző annyira régimódi hogy az már nem is fájt. Na de „modi” nem modi, generációnkat majdnem teljes egészében televízió, rádió nevelt, illetve Kirakatok és barátaink vagy idegenek játékai.
Ha azt kérdezte valaki tőled, mi leszel ha nagy leszel, nem az iskolában rád erőszakolt könyvek szereplőinek egyike jutót az eszedbe, még ha egész nap is azokat kellet olvasd, tanuld vagy magold, hanem izmos szuperhősök, dilis professzorok, vagy más csodabogarak keringtek benned, bennem.
Ha üzletbe mentél, még ha nem is lehetet mindent megvenni, a szemed legjobban olyan dolgokon akadót meg, amik a TVben is gyakran előfordultak.
Tagad csak le hogy nem a Kinder Tojás vagy Lézer, esetleg a Zöld Zselé volt az amiért képes voltál kompromisszumokat kötni, sőt akár bajba is keveredni.
A Tv még a mai Internet csodánál is jobb volt, hisz ha nem nézted és kint játszadoztál, akkor is ott volt, játszótársaid kezében, valamilyen játék formájában, amit szintén TV miatt volt kedvenc.
Ezt a kort is átvészeltük, vagy nem. Nagyobbak lettünk, megérkeztek a Kínai csoda a TV játékok, amiket reklámozni sem kellet, hisz szüleink kíváncsiabbak voltak rá mint mi, főleg amikor kedvenc filmjeiket Tv hőseiket látták a TV játék kazettákon.
Bekapcsoltuk a Tvt játszódtunk rajta, majd rajzfilmeket néztünk, ahol a rajzfilmhősök soha nem fogadtak szót senkinek és így mindig nyertek, győztek.
Abban az időben azt hitem, azért van ez így, hogy önállóságra tanítsanak minket a rajzfilmek, arra hogy valósítsuk meg álmainkat, de ez nem volt igaz! Arra buzdítottak, hogy ne engedjünk szüleinknek, ne hallgassunk rájuk, hallgassunk a rajzfilmek között levő egyre hosszabb reklámokra!
Bemesélte nekünk a TV hogy ez a helyes, ha nem engedünk, nem hagyunk a 21ből.
Önző nem? Saját szüleink ellen fordított és fordít, nézd csak meg figyelmesebben a gyerekfilmeket, rajzfilmeket, sehol se nincs a szülőnek, tanárnak van igaza.
El ne felejtsem, ebben az időszakban kezdtek megjeleni a gyerekfilmekben azok a csodagépek, tudod a COMPUTEREK, de olyan gyakran és érdekesen, hogy amire kapható lett, számodra más, már nem is létezett.
Innentől máig már tudod az utat. Néz szét alaposan a szobádba, néz magadra, telefonodra, tárgyaidra, régi játékaidra, számítógépedben levő programokra, céljaidra, álmaidra, mindenre, ami körülvesz, sőt még a szüleidre is, de most máskép!
Gondolkozz el mindenen, hogy miért van az neked, miért öltözöl úgy ahogy öltözöl, miért iszol-eszel azt amit. Lásuk van valami igaság abban, amit fentebb leírtam és amit, te is jól tudtál eddig is.
Nem érdekes, hogy egész életünkben ismeretlen emberek mondták meg mit csináljunk, hogy csináljuk? Hogy éljünk! És, ami a legrosszabb, azt is „megmutatták” mit gondoljunk.
Az is érdekes, hogy kb. 10 percig gondolkodsz ezen és majd elfelejted, vagy legjobb esetben tovább küldöd a linkem egy körüzenetben, aminek nagyon örülnék. :P
TG, Vinczi Csongor
0 megjegyzes:
Megjegyzés küldése