A Láthatatlan Ember Naplója

Demokrácia, a Többség Diktatúrája

2010-11-12T13:30:00.003+02:00

Pár hete érdekes beszélgetésnek néztem elébe az akkori főnökömmel, aki Német álam polgár és német országban él.

A fal jobbik oldalán született és mostanáig ott is élt, ami azért fontos mert érdekes dolgot mesélt.

Az egyetemen a többi hallgatóval megvoltak győződve arról, hogy a Kommunisták a jók és a nagy kommunista félelem és az Antikommunista sajtó csak propaganda.

Érdekes, aztán megkérdeztem, hogy most, ma mit gondol.

Demokrácia, az a legjobb rendszer, mert a Vezetőket mi szavazzuk meg, ha hibáznak akkor másra szavazunk. Mosolyogva meséltem neki, hogy mi Erdélyben, mi magyarok már 22 éve másra szavazunk mégis a Hibás vezetők kerülnek hatalomra.

A Demokrácia fekete lyuka, na mind egy erre megoldás nincs, vagyis van de azt is a Többség kell megszavazza.

Vagyis, a többség kell megszavazza a kisebbségnek azt ami jó, ezt a jót esszük és isszuk 22 éve.

Életem során, 22 év alatt láttam tönkre menni a szüleimet, láttam tönkremenni Nemzetemet és mindent ami csak létezik körülöttem.

Nem tagadom, vannak dolgok amik fejlődtek, a kizsákmányolási technikák, az elnyomás, stb.

Nem szólt többet semmit, de én már égtem a dühtől ezért fojtattam.

Nálunk Romániában nagyon sok az analfabéta, illetve az olyan ember akit még egy növény is legyőzne mondjuk x nullában, akkor most mi, ezekre az emberekre kell bízzuk a jövőnket ha hagyjuk őket szavazni?

Gyerekeink jövője az írástudatlanok, rablok, gyilkosok, semmirevalók kezében.

Éljen a Demokrácia, mert ezt leírhatom. Éljen azért mert azt tehetek, amit csak akarok, de persze ha a szabad.

Köszönöm hogy végigolvastad, még találkozunk!

Céllal egy céltalan világban

2010-08-28T02:07:00.002+03:00

Azt mondják a bölcs emberek, hogy mindenki megtalállja helyét ebben a világban, csak igy lehet boldog és nyugodt. Ahoz, hogy az ember megtalálja helyét, kell egy cél az életben, valami ami harcra buzdit, amiért, ha életrevaló vagy, akkor tűzön, vizen át harcolsz.

Bocsánat, hogy ilyen csatatéri hangvételem van, de akárcsak tavaly, megint eljött az az időszak, amikor keresem, hogy merre tovább, hova lépjek. Helyesebben, hova lépjünk, merre tovább. Idővel a tervek letisztultak, fényesednek és egyelőre picit lassan, de annál biztosabban haladunk előre.

A Generálnak szándékában állt, hogy irjon egy összefoglaló beszámolót, életeket megváltoztató döntésekről, tervekről, fejlődésről és a felnőtté válás nehézségeiről. Egy év hosszú idő, tanulság pedig nagyon sok van, egy részük pedig csak az ember viselkedésében nyilvánul meg, megfogalmazhatatlan, talán a felnőtté válás esszenciális alapja.

Különbözőek vagyunk, másképp állunk az élet csataterére, mindenkinek más a fegyvere, más a stratégiája és a poziciója. Az emberiség tapasztalata szerint, nem mindenki született vezető pozició betöltésére, aki pedig igen, az is kudarcra van itélve, ha egyedül, támasz nélkül kell harcoljon.

Na jó, hagyjuk a francba a metafórákat. Arról van szó, hogy vannak emberek, akikben megvan a potenciál valami sikeresre, arra, hogy saját maga teremtsen valami egyedit. Vannak viszont olyanok, akik ezt nem tudják megtenni, nincs meg a szikra, az akarat, az ambició, vagy egyszerűen az alap ehez. Szerintem viszont a világ igy van rendjén, mindig kell egy piramis-, lépcsőszerű felépités a társadalomban. Ami fontos viszont, hogy az emberiség fejlődése megtanitott minket az etikára és emberi társaink tisztelésére.
Mindegy, hogy milyen ponton állsz a társadalmi grafikonon, számit, hogy figyelembe vedd, hogy embertársaid nélkül lehetséges, hogy nem kerültél volna oda. És itt nem csak politikai szinten beszélek, hanem ipari, edukacionális és magánvállalkozási téren is.

Egy okos ember mindig mondta életemben, hogy ha nem viszi az embert a feje, akkor dolgozzon. Ez pedig igaz, mióta világ a világ. A mai rohanó világban sajnos a fiatalok sok olyan instant döntést hoznak, amely vagy külső nyomás, vagy belső határozatlanság következménye. Igazi divattá vállt, hogy egyetemre járjon az ember, ha törik, ha szakad. Ennek viszont kb. három kimentele lehet. Legyünk pozitivak és vegyük azt az esetet, ha szereti amibe belevág és elvégzi, majd sikeresen folytatja vagy magánalapon, vagy alkalmazottként. A másik nem annyira rossz eset, ha elvégez egy szakot, nem talál magának helyet azon a téren, de ambiciós lévén sikerül alkalmazkodnia és épit magának egy életet más alapon. A legrosszabb és ami gyakori mai világunkban, főleg országunkban, hogy azért végezni egyetemet, hogy legyen egy diploma, majd várjuk, hogy a sült galamb a szánkba repüljön. Hát mondok egy hirt: ez sosem fog megtörténni!

Aki belevág az életbe és van minden ami úgymondd kell a siker receptjéhez, az sem tudja teljesen egyedül végigcsinálni. Kell ember melléje, több nézőpont, vélemény és csoportos akarat a haladáshoz. Türelem pedig embertársainkkal való kommunikációban esszenciális. A legkisebb megemlitett gondolatokból nagysikerű projektek születhetnek. Ezért az első reakció a meggondolás kell, hogy legyen, nem kell elitélni semmit, amit más megemlit, mert nehéz munkával bármit ellehet érni. Ami egyenlően fontos lehet, az a bizalom társainkban, hogy képesek vagyunk előre haladni, bukkásainkból tanulni.

Kellenek a tervek, mert nélkülük nincs előrehaladás, csak konstans stagnáló harc az életbenmaradásért. Ha alapot akarunk teremteni, akkor kell egy cél, terv és erő harcolni. Van akinek megfelel az előre kiirt út az élet térképen, viszont vannak olyanok, akik felszeretnék fedezni azt is, ami nem nyilik meg előttük, csak, ha ők feltárják saját maguknak.

Ezalatt az év alatt a Generál Közösség terveket szőtt, fejlődött és a ködös hajnal lassan reggelre virrad. A fentiek tanulságaink egy része, példája annak, hogy felnövünk és nemsokára megmutatjuk nektek, hogy A General Közösség is milyen irányba halad.

EMI - Tábor 2010

2010-08-18T20:53:00.004+03:00

Egy hete újra eljött az EMI Tábor, de tegnapelőtt sokunk bánatára véget is ért. Gondoltuk, hogy a szép emlékeket jobban megőrizzük az idén is vezetünk naplót a tábori eseményekről, vetélkedőkről, koncertekről és panaszainkról.

0.nap - Indulás
Nem indult könnyen a nap, mindenki hajnalban kelt és 6 órára Marosvásárhelyre jöttek. Éhség, szomjúság és lustaság vezényelte a Madarakat Gyergyószentmiklós irányába. 5 óra múltán végül megérkeztünk. Megszokott dolgok, sátorhúzás, kajálás stb.
És már első nap felderitő túrát rendeztünk, és a "régi szép idők emlékére" (régi EMI táborhely környékén) megnyitottuk saját Szabad Madár strandunkat. Ez az első képek egyike bizonyitja, hogy még nem perzselődtünk eleget a napon.

1.nap - Jeges átok

A nap csendesen telt, a Beatrice közeledő koncertje fűtötte a madarak lelkeit. Viszont azt a melegséget, amelyet az esemény közelséget hozott, azt esti jégesőzés. De még milyen jégeső... amin sokan elcsodálkoztunk és amiért sokan úgy vélekedtek, hogy talán a 'másik' nemzet imáinak eredménye, az, hogy csak a táborhelyen sújtott le a természeti csapás, Gyergyóban még csak az eső sem esett.
Senki nem sérült meg nálunk, de a sátrak annál jobban megbánták az egészet. Lyukas, elázott, széttépett 'otthonok' vártak ránk, mikor a tusolók védelméből visszatértünk. Igy történt, hogy csapatunk nagy része összecsomagoltunk és mint a tábor 'otthontalanai' nekiindultunk menhelyet keresni éjszakára. Végül a Szorvány-sátorban találtunk menedéket, székekből és padokból ágyak.
Az idén nagy szeretettel köszönhettük első alkalommal társaságunkban Lehelt, aki első napi idegenkedés után beilleszkedett, sőt sokszor csapatunk humorforrása is volt. Ő volt az, aki miután megteritettük a kerek asztalt, a kenyeres zacskót pánikolva széthasitja: "Egyetek!!! Itt a Világvége!!!". Ahogy megkezdődött a Beatrice koncert Csongort és Lehelt megcsapta a XX.század láza, miközben a maffiák a sátorban tovább gyilkoltak a sátorban. Kevesen mentünk ki a madarak közül a koncertre, de Feróék az idén is arattak.
8 órás munkamegosztás helyett nekünk múlt héten pont jó volt a megállás nélküli szórakozás.

2.nap - Rehabilitáció, csapatmunka és KÁRPÁTIA
Az 'otthontalanok' hazatérnek és nekikezdtünk a sátrak elrendezésének. Alig vártuk már, hogy elkezdjük a csapatmunkát, a vetélkedőket, amelyek habár az idén is győzelmet hoztak nekünk, több izgalmat és kihivást vártunk volna. A himnuszon gondoltuk, hogy kicsit csiszolnánk, de nem lett igy sem a legjobb, viszont nagzban ellensúlyozta ezt a néptáncelőadás, amelyet a sztártáncosaink adtak. A Kökényesek bemutatták, hogy habár őrültek és elszállottak a Szabad Madarak, a kultúrának és műveltségnek mély nyoma van sziveinkben.
Habár sokan égetten és pörkölten szenvedtük át az éjszakát, ma sem maradhatott el a strandolás. :D
Bemutattuk, hogy mi már első lépéstől vezetésre termettünk, igy megnyertük az előharácsolást: fogkefe, csiga, szilva, piros rúzs, rózsaszin alsónemű, csavarhúzó, europalett, frissvirág stb. minden bolondság, ami eszébe juthat egy embernek.
Habár mindenki legjobban a Kárpátia koncertet várta, megoszoltunk és több kisebb csoportban buliztunk, de a hangulat összetartást varázsolt.

3.nap - UFOk

Nem kell megijedni, ez csak Réka és Zsombi, meg a 'gazdájuk', András :P Ezt az egyik vetélkedőre készitette a csapat, UFOk volt a téma, mindenki saját elképzelése alapján.
A legaktivabb és legfárasztóbb napja és éjszakája a csapatnak, mivel délután megindult a pohárgyűjtögetési roham. Hajnali 4kor leraktuk a 'szállitmányt', rekord 45-50 méternyi 'pohárhernyó', kb. 3500 db., ennek fejében pedig a 4.napon megkaptuk a 455 pontot, ami garantált győzelmet jelentett a Szövetségnek :D
A csapat pohárgyűjtési munkáját inkább nem részletezném, csak annyit, hogy mocskos munka volt, nehéz a 'pohármaffia' dolga...
És még néhány fotó az emlékezetes UFO projektről, valamint a 'Havatar páros a Lug Bolygóról' valódi énje:

4.nap - Madarak a Pillangók nyomában
Sok pihenés és idegesség, hogy vajon az új játék megdöntheti-e sorozatos győzelmeink listáját. A sokk akkor következett, mikor megtudtuk, hogy a Pillangózás értéke összesen 600 pont. Mivel csapatunk sikere diverzitásunkban rejlik, ezért szerencsénk volt, hogy akadt egy 'pillangó-detektor', 2 túra-mesterünk, akik már fent a tónál várták a parancsunkat, valamint egy gyors távfutónk is.
Addig addig kinoztuk, hogy sikerült 265 pontot összeszedni, amelyen kivül még 270 pont előnnyel dicsekedtünk.
Este páran a Piramis dallamaira ingadoztak, iszogattak, mások meg szunditottak és álmodtak a vasárnapi biztos győzelemről.

5.nap - Győzelem és Nostalgia Kávéház
Dél környékén meglett a biztositék, hogy igenis győztünk. Ezután a törzshelyünkre vettük az irányt, ott pedig a táncoslábú fiúk megmutatták milyen az igazi Szabad Madár szellem.

EMI Tábor Indulás

2010-08-09T09:37:00.000+03:00

Jó Reggelt mindenkinek,

Van pár nagy változás!

Csak egy csoport lesz, 27 taggal.

Holnap reggel indultok majd, mindenki. Az Autóbusz illetve vonat menetrendet csal délután fogom posztolni.

Idén változás lesz a csapatmunkában is, azokat a csapat tagokat, akik nem vesznek részt a vetélkedőkön gondolkodás nélkül küldünk a bejárathoz leiratkozni.

(Persze lehet kivételt képezni, de előre kell szólni.)

Nem biztos hogy idén sikerül veletek menni, illetve az egész tábor kérdéses, de ennek okait már szóban vázoltam.

Bármilyen kérdésed vagy problémád van, hívj és megbeszéljük.

A Számot valamelyik SzMSz tagtól megkapod majd.

Mentem dolgozni, legyetek jók.

Vinczi Csongor

Szabad Madar Szövetség Elnök (ha ha)

A TV és Számítógép Fiai!

2010-08-07T03:42:00.005+03:00

Érdekes korszak fiai vagyunk! Egy olyan korszaké amiben már nem a szüleink, tanáraink, vagy mi magunk neveljük saját magunkat, nem! Sőt, még csak saját magunk urai sem vagyunk.
Kiskorunkban kezdődik minden, eben az időszakban vagyunk a legjobban alárendelve azoknak az idegeneknek, létező vagy nem létező személyeknek, akik egész életünket végig kísérik, sőt halálunkig vagy halálunkba vezetnek.

Mostanra beindult a képzeleted, azt hiszed angyalokról, manókról, orkok vagy kitudja milyen szupertitkos telepatikus izékről fogok írni, de nem.
Emlékez csak vissza, miért voltál jó vagy rossz az iskolában? Szüleink veszőtől, nadrágszíjaktól féltek, de mi nem. Nekünk a vessző annyira régimódi hogy az már nem is fájt. Na de „modi” nem modi, generációnkat majdnem teljes egészében televízió, rádió nevelt, illetve Kirakatok és barátaink vagy idegenek játékai.

Ha azt kérdezte valaki tőled, mi leszel ha nagy leszel, nem az iskolában rád erőszakolt könyvek szereplőinek egyike jutót az eszedbe, még ha egész nap is azokat kellet olvasd, tanuld vagy magold, hanem izmos szuperhősök, dilis professzorok, vagy más csodabogarak keringtek benned, bennem.
Ha üzletbe mentél, még ha nem is lehetet mindent megvenni, a szemed legjobban olyan dolgokon akadót meg, amik a TVben is gyakran előfordultak.
Tagad csak le hogy nem a Kinder Tojás vagy Lézer, esetleg a Zöld Zselé volt az amiért képes voltál kompromisszumokat kötni, sőt akár bajba is keveredni.
A Tv még a mai Internet csodánál is jobb volt, hisz ha nem nézted és kint játszadoztál, akkor is ott volt, játszótársaid kezében, valamilyen játék formájában, amit szintén TV miatt volt kedvenc.

Ezt a kort is átvészeltük, vagy nem. Nagyobbak lettünk, megérkeztek a Kínai csoda a TV játékok, amiket reklámozni sem kellet, hisz szüleink kíváncsiabbak voltak rá mint mi, főleg amikor kedvenc filmjeiket Tv hőseiket látták a TV játék kazettákon.

Bekapcsoltuk a Tvt játszódtunk rajta, majd rajzfilmeket néztünk, ahol a rajzfilmhősök soha nem fogadtak szót senkinek és így mindig nyertek, győztek.
Abban az időben azt hitem, azért van ez így, hogy önállóságra tanítsanak minket a rajzfilmek, arra hogy valósítsuk meg álmainkat, de ez nem volt igaz! Arra buzdítottak, hogy ne engedjünk szüleinknek, ne hallgassunk rájuk, hallgassunk a rajzfilmek között levő egyre hosszabb reklámokra!
Bemesélte nekünk a TV hogy ez a helyes, ha nem engedünk, nem hagyunk a 21ből.
Önző nem? Saját szüleink ellen fordított és fordít, nézd csak meg figyelmesebben a gyerekfilmeket, rajzfilmeket, sehol se nincs a szülőnek, tanárnak van igaza.

El ne felejtsem, ebben az időszakban kezdtek megjeleni a gyerekfilmekben azok a csodagépek, tudod a COMPUTEREK, de olyan gyakran és érdekesen, hogy amire kapható lett, számodra más, már nem is létezett.

Innentől máig már tudod az utat. Néz szét alaposan a szobádba, néz magadra, telefonodra, tárgyaidra, régi játékaidra, számítógépedben levő programokra, céljaidra, álmaidra, mindenre, ami körülvesz, sőt még a szüleidre is, de most máskép!
Gondolkozz el mindenen, hogy miért van az neked, miért öltözöl úgy ahogy öltözöl, miért iszol-eszel azt amit. Lásuk van valami igaság abban, amit fentebb leírtam és amit, te is jól tudtál eddig is.

Nem érdekes, hogy egész életünkben ismeretlen emberek mondták meg mit csináljunk, hogy csináljuk? Hogy éljünk! És, ami a legrosszabb, azt is „megmutatták” mit gondoljunk.
Az is érdekes, hogy kb. 10 percig gondolkodsz ezen és majd elfelejted, vagy legjobb esetben tovább küldöd a linkem egy körüzenetben, aminek nagyon örülnék. :P

TG, Vinczi Csongor

Újra Itt a Nyár és Ádámos

2010-07-21T09:27:00.002+03:00

Nem tudom ti hogy vagytok az évnek e szakaszában, de nekem a nyár mindig millió problémával kezdődik.

Általában ez a hazaköltözés időszaka is illetve az „Egyűt a család” időszak, értelmetlen munkák időszaka és nem utolsó sorban a szép vagy akár rossz emlékek visszatérésének időszaka.

Egyszerűsítek, kezdem a rossz dolgokkal és egy új bejegyzésben majd jöhetnek a jó dolgok, illetve a fontos bejelentések.

Újra Ádámoson vagyok és úgy néz ki, jó sokat maradok.

„Itthon” semmi sem változott!

A felkiáltójel nem vénet lenül került a sor végére, itt nem csak a környezet, de még a kibaszott emberek sem változtak semmit, egy tökéletes időkapszula, amit így ahogy van kilőnék az űrbe! De a szegény földönkívülieket sajnálom, mit kezdenének Ádámossal.( He he)

((pillanat anyagot kell készítenem, maltert, mert építünk, rakom bele…))

((Na, itt vagyok, de megint ki kell mennem, csak a kávéért jöttem.))

Na szóval ott maradtam el, hogy Ádámos a falu ahol a szüleim laknak 20 éve semmit sem változott, vagyis csak annyit hogy ma már a Cigányok vannak majdnem többségben.

Egy érdekes füzet tulajdonosa lettem, egy olyan füzet, amibe egy évszázada a falu egyik titkára az földek tulajdonosait, illetve valamilyen adó befizetését jegyezte le.

Minden akkori lakos neve szerepel bene, a poén csak az hogy 2 román család élt itt akkor és egyetlen cigány sem.

A Jelenben alig 30% magyar, 30% román és a többi…

A Falu végén a falu neve csak Magyarul és Cigányul van ki írva! 10 éve csak románul volt, 5 éve románul és magyarul. Ezek bezzeg változnak, de más semmi. Ja és még annyi hogy este inni az apukák már a fiaikat is magukkal viszik.

Legyetek jók később még írok.

Román elnyomás, nem csak Erdélyben?

2010-05-28T15:34:00.001+03:00

Igen, jól olvastad, nem csak Erdélyben, hanem már a Virtuális világokban is gondot jelent magyarnak lenni.

Konkrét példa az eRepublik ingyenes online játék, ami nem a románoké de románok készítették és ezt éreztetik is a játékban.

Legutóbb az eMagyar Kongresszusi választásokat piszkálták meg a román adminisztrátorok, beleavatkozva így az eMagyar belpolitikába.

Na de, ami nem öl meg, erősít, hisz tucatjával özönlenek az új magyar játékosok, hogy megvédjék eMagyarországot.

Sokak szerint, ez a játék sikerének egyik alapköve, a való világban levő etnikai konfliktusok kihasználása.

http://www.esquire.ro/articole/reportaje/refacerea-lumii.htm

Nem tudom, lehet ez rövidtávon jó üzleti húzás, hosszú távon, szerintünk nem, mert azok az új játékosok akik jönnek, már nem azért jönnek, hogy megismerjék a játékot és kikapcsolódjanak, hanem azért, hogy orrba vágjanak egy Románt vagy Magyart és ehhez a játék csak technikai hátteret nyújt.

Béke veletek és lassabban az eVilágokkal, mert hamarosan itt a The General játéka, amiről a következő cikkben írok.

Vinczi Csongor, The General

Szabad Madár Szövetség, Ádámos

2010-05-24T23:26:00.005+03:00

„Köszönjük, hogy vagytok nekünk” így kezdte a megnyitó beszédét Dobai Izabella református lelkipásztornő, Ádámoson, tegnap este.

Őszintén szólva, engem is meglepett, hisz meggyőződésem volt, hogy kevesen lesznek.

Telt ház volt, a szó minden értelmében, hisz a Néptáncot előadó fiatalok is alig fértek a színpadon, de ennek ellenére is nagyot alkottak, olyan nagyot, hogy a szemünket nem tudtuk le venni róluk.

Nekem, nagyon kevés emlékem volt, néptáncot TVben láttam eddig, vagy ha élőben is, nagyon untam magam minden egyes alkalommal.

Lehet, nem tagadom, hogy a néptánc is egyike az olyan dolgoknak, amit csak akkor tud értékelni az ember, ha elér egy bizonyos kort, de akkor miért imádják annyira azok a fiatalok, akik hetente kétszer vagy akár háromszor is eljárnak próbákra? Nem tudom, de egy csodálatos élményben volt részünk.

A Néptánc előadást a Nagy és Kis Kőkényes Néptánccsoport, Árus Ferenc tiszteletére rendezte, Ádámoson és az előadást IGAZI kosarasbál kővetett, ahol igaz, hogy a zenészeket számítógép helyettesítette, de szerintem ez is olyan, mint az ádámosi házi bor, amit ma már nem üvegkorsókban, hanem műanyag palackokban hoztak a résztvevők. A bor lehet finomabb üveg korsókból, de most is pont úgy készítjük mi, ádámosiak mint évszázadokkal ezelőtt és most is pont úgy megszédülünk és táncra perdülünk mint anno, vagy még hamarabb is.

Ez a rövidke beszámoló azért jött létre, mert a Kökényes Néptánccsoport tagjainak egy része a Szabad Madár Szövetségnek is tagja.

Képeket is készítet Timea, amiket itt vagy a Szabad Madár Szövetség oldalán nézhettek meg.

Szabad Madár Szövetség, Ádámos

Sőt Sz.M.Sz. tagoknak és ismerősöknek akár elő is hivatjuk és hétvégén megkapják.

Az árakról, a www.szabadmadar.mlap.hu n vagy www.focusartstudio.ro n és YM vagy Telefonon lehet érdeklődni.

Befejezésül, köszönjük hogy vagytok nekünk!

Vinczi Csongor, The General

ITT VAN AZ EMI TÁBOR, ITT VAN UJRA

2010-05-20T14:38:00.000+03:00

“Itt van az EMI Tábor, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”

Idén is megyünk EMI táborba, sőt két Szabad Madár Csoporttal készülünk a táborba.

Ha szeretnél te is, a Szabad Madár Szövetség csapatainak egyikével tartani az EMI táborba, akkor amilyen gyorsan csak lehet, jelezd nekem.

Skype: vinczicsongor

YM: flowsakrak

Mail: vinczicsongor@hotmail.com

Itt a 2010es EMI Tábor plakát:

Vinczi Csongor, The General

Problémák

2010-05-05T13:10:00.000+03:00

Az élet csónakja kikötve áll
a túlsó parton,
ahol a Paradicsom virágzik.

Hívogatom:
Jöjj erre, vigyél át, kérlek!
De nem szól, csupán némán áll.

Arcomon könnycsepp honol,
kezem nyújtom felé,
meg se rezzen, tetszik neki a fájdalmam.

Majdan erőt veszek magamon,
beugrok az élet veszélyei közé,
s gondoltam, keresztül úszok, érte.

Éreztem, hogy valami megváltozott,
felbukkanok a felszínre, s a Paradicsom felé tekintek,
mely méltón eltűnt előlem.

Rájöttem, hogy akaratos voltam,
s menekülni akartam az élet gondjaitól
egy jobb világ felé.

De megtanított arra maga a csónak,
hogy ne fussak el a problémák elől,
mert úgyis utolérnek, előbb vagy utóbb.

Hit

2010-05-05T11:28:00.001+03:00

Hiszek a Világban,
s annak megboldogulásában.
Hiszek a Magyarban,
s annak szabadságában.
Hiszek a fiatalságban,
s annak jövőjében.
Hiszek az öregségben,
s annak múltjában.

Hiszek a hőseinkben,
s azok nagy múltú tetteiben.
Hiszek a legendákban,
s azok regéikben.
Hiszek a mesékben,
s azok színes fantáziáiban.
Hiszek a költőinkben,
s azok pergamenre vetett verseiben.

Hiszek magamban,
s a bennem lakozó kincsekben.
Hiszek másokban,
mert fontos, hogy hinnem kell.

Hinnem kell, hogy lesz még jövő,
Hinnem kell, hogy béke jő,
s egy új, jobb idő.

Alkonyat

2010-05-05T01:37:00.002+03:00

Sajgó lábaim fáradhatatlanul remegnek,
zavart lelkem bánatba sodor.
Ím itt egy vörös rózsa, amott egy fekete,
langyos szellő simogatja arcom,
virágnak illata hódítja a tért.
Isteni áldás, mely e világra küldött
keselyűk karmából kitaszítva,
epedő lelkek közé szorítva.
Holnap, Ma, Tegnap,
De mindig-mindig...jelen van.

Kudarc vagy esély?

2010-05-04T23:53:00.000+03:00

Fuldoklom az emberiség szennyében,
Görcsösen szorongok a teremtés értelmében.
Hitemet áldozom az ősmagyar virtusáért,
Tehetetlenségemet érzem a világ megváltásáért.

Zöldfülű vagyok az élet medrében,
Tanácstalan a fennmaradás lényegében.
Mégis kiállok, szavaimat kiáltom,
S gondolataimat vetem Földünk végtelenjébe.

Mondhatnám, hogy különc vagyok,
Mondhatnám, hogy bolond vagyok.
A sorsom az, mely eldönti ki is vagyok,
Mely megmondja miért vagyok.

A magyarság útvesztőjében

2010-05-04T22:47:00.003+03:00

Este van, az utcán hullaszag,

Torkom összeszorul, szívem hevesen lüktet.

Eljött a vég, vagy talán csak káprázat?

Túl sokat láttam, szemeim kiguvadtak,

Túl sokat hallottam, füleim megsüketültek,

Túl sokat éreztem, ajkaim kiszáradtak.

Érzéseim mélyrehatóak, mégis felszínesek,

Érzéseim határozottak, mégis óvatosak,

Érzéseim különlegesek, mégis hétköznapiak.

Nyugalom van, iszonyú nyugalom,

Harc előtti csend,

Harc előtti kárhozat.

Magyar vagyok, Ősmagyar,

Hol vagytok Magyarok?

Hív a Haza, Hív a Múlt.

S kecsegtet a kárhozat...

Vallomás

2009-10-09T03:51:00.012+03:00

Éjjel 3 óra múlt, már a 3dik héten járunk. Távol vagy tőlem és bármennyire is hiszem, hogy éjjel álmaim őrzöd még ennyire messziről is, nem tudok nyugodtan aludni. Vallomással tartozom. Képtelen vagyok nélküled elaludni, szükségem van rád, hogy fejem nyugodtan mellkasodra hajtsam, halljam minden lélegzetvételed, érezzem, hogy itt vagy mellettem, csakis értem. Üres a ház, csendes minden. Nincs egy pillanat, hogy ne arra gondolnék, hogy mikor ölelhetlek át újra. Lassan lengő zongoradallam a fülemben, táncolnék, de nincs kivel. Éjjel néha álmodom, itt vagy és hallgatod minden sóhajom. Hiányzik minden és fáj minden pillanat, amelyben csalódást okoztam neked. Sajnálom, hogy hibáztunk néha, de szeretném, ha újra mellettem leszel, minden olyan legyen, mint az elején volt.

Nem tudom mai napig, hogy miért szeretsz, de azt tudom, hogy én miért akarom, hogy örökre mellettem legyél. Pár hónap nem elegendő, hogy megismerj egy embert. Mégis nap, mint nap elcsodálkozom, hogy mennyire megszoktam, hogy mellettem vagy, hogy meghallgatsz és szeretsz. Nem mindig vagyok elfogadható, de megbocsátasz, mert megérdemlem szerinted. Más vagy, leköt minden szavad, a nyomasztó pillanatokat ki tudod küszöbölni, mindig nevetek, ha veled vagyok. Ha haragszok rád, kacagok, sírva boldogan kacagok néha. Kiállsz mellettem, beszélgetünk és az életed hajlandó vagy rám áldozni. Többet ér mindennél nekem az, amit a két szemedben látok, ami arra késztet, hogy vegyem a bátorságot, ne féljek, mert nem hagysz cserben. Nincs a földön olyan érték, ami fölülmúlhatna Téged, nincs elegendő, amivel megköszönhetném, amit eddig értem és Értünk tettél. Ami köztünk van más, ésszel felfogtuk és még így is különleges. Mindennél jobban szeretlek, és csak remélni tudom, hogy érzed is ezt. Ha viszont néha elvesznék, kérlek, taníts meg szeretni.

Ízek...

2009-10-08T02:29:00.000+03:00

Keserű a lét, minden gondolat.

Hogy lehetnék boldog hiányodban?

Minden szó mi elhangzik a távolból közeledik, újra szeretném, ha mellettem lennél.

Sóhajtásod éjjelente hallom, könnyeim elmossák minden panaszom.

Kitartás, mindig mondod, de még edig soha ilyen rossz nem volt.

A jövőnk reménye, minden szépsége, bennem él és türelmet szül nekem.

Minden veled töltött édes nappal és éjszaka ma már savanyú mosolyt szül arcomra.

Szenvedély, ölelés, meghitt beszélgetés, minden reggel ilyen álomból ébrednék.

Hangod és pillantásod nyugodtan elaltat, de mikor jön újra a pillanat?

Szemeid rejtekében lelkem megnyugvásra lel,

Kezem érintése tiéd melegséggel lepné el.

Újra édes lesz az élet, boldogsággal önt majd el,

Csak kitartás életem, hisz ezt akarjuk mindketten.

Timea

Csapás vagy áldás?

2009-10-05T03:00:00.006+03:00

“Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

Mióta Csongor elment, hetek óta azon tűnődöm, hogy miről írjak. Gondolataimat nehéz összeszedni, ha számba vesszük, hogy mennyi minden történt az utóbbi hónapokban, az én életemben, a mi életünkben. Lenne pár bejegyzés, amit felkell még tegyek, bepótoljam az elszalasztott időt, de gondoltam, hogy azelőtt írnék kicsit arról, hogy mi az ami engem rendszeresen arra vezet, hogy az embereket magam ellen fordítsam és változtassak mindig helyzetemen. Mindezek mellett arról is, hogy úgy érzem, hogy egyelőre megtaláltam pillanatnyi nyugalmam és ez fontos a továbblépéshez.

A fentebbi idézetet először pár hónapja olvastam. Akkor már motoszkált bennem, hogy nem találom a helyem, hogy nagy az esélye, hogy tévedtem, amikor választottam. 3 éven keresztül húztam, nyúztam egy utat, amíg végül rájöttem, hogy nem a megfelelő. Máraival ellentétben, nekem nem tetszett, hogy az legyek, akinek mások látnak és belenyugodjak. Első és legfontosabb, hogy magamnak megfeleljek, ezért mindent lezártam. A vágytól az akcióba lépésig csak akarat kell, lassú léptekkel pedig az ember egyre tisztábban láthat, hogy mi teszi boldoggá és, hogy merre van az út, amely neki volt kikövezve. Nullától indulok és nekivágok, egy társat is küldött a sors, talán a legmegfelelőbb időben és a legjobb embert.

Szerintem az embernek alaptermészete, hogy mindig többre és jobbra vágyik. Az ember élete nem elég hosszú, ahhoz, hogy megismerje saját magát, hogy elhatározza, hogy mi lenne a neki megfelelő személyiség. Látjuk, hogy mások milyenek, szociálisabbak, beszédesebbek, vagy talán pont csendesebbek, nyugodtabbak, mint mi. Az első hiba, amit elkövethet valaki, hogy személyiségét hasonlítja máséhoz. Egyediek vagyunk és ez tesz széppé minket. Én sosem tudtam belenyugodni abba, amit magamnak és másoknak jelentek. Magamnak nem tetszettem, elégedetlen voltam és leszek, mert tudom, hogy többre vagyok képes, mint amit megteszek és jobb ember is lehetek. A külvilág számomra nem igazán létezett hosszú ideig és még ma is korlátozottan, mert nem érdekel.

Emberként élni, beteljesülést érezni miután leélted életednek a felét. Nem anyagi dolgokról beszélek, hanem másról is, pillanatnyi gyönyörök az élet kavalkádjában, egy kacaj, egy virág, egy társ, egy család. Sosem vágytam másnak lenni, csak azért, mert valakinek nem feleltem meg. Azért változni, vagy játszani egy szerepet, mosolyogni embereknek, akiket alig bírunk elviselni, mert könnyebb így az élet szerintem hiba. Hol itt a boldogság? Hol az igazi éned? Nehéz a nap végén mindent félretenni és magad lenni, mert fél az ember a csalódástól, fél, hogy egyedül marad. Én megszoktam, furcsa, hogy most valaki úgy tekint rám, mint értékre. Egy kezemen bőven megszámolnám azokat, akik így szeretnek, de elég, mert nyugodt vagyok, mert nekem ők a világ. Pontosabban csak Ő a világ igazán, mert, akkor, amikor tudom, hogy olyan vagyok, jóval és rosszal, amilyen neki kell, akkor megnyugszom és tudom, hogy jó úton haladunk.

Irta: Timea

A Szabadság: Szolgaság

2009-08-19T01:02:00.000+03:00

Hetek óta kínoz a Szabadság gondolata, hogy írjak róla, hogy fogalmazzam meg, hogy számomra mit is jelentene. Nehéz, ennyire tág körű témáról írni szinte képtelenség. Pillanatnyilag talán egyike vagyok azoknak, akik elmondhatják magukról, hogy gyökeres változásokat hoztak életükben, azért, hogy szabadnak érezzék magukat.

Egész életem nyugodtan telt, nem kellett aggódjak semmiért, megkaptam mindent, még a döntésekre is a választ szinte a számba adták. Apró dolgok voltak azok, amelyek ráébresztettek, hogy mennyire függnek az én ’ saját ’ döntéseim környezetemtől. Régebbi bejegyzésemben említettem, hogy a világnézetem és emberszemléletem mennyire nem illett környezeteméhez. Idővel kezdett nem érdekelni, elhallgattam, és éltem a kiirt életemet. Eljön viszont az a pillanat, amikor bármennyire is durván hangzana, de rájön az ember, hogy azért van saját élete, hogy magáért élje. Nem rossz dologként mondom ezt, mert van, akinek sikerül ennek a szabadságnak a megszerzése anélkül, hogy elszakadna gyökereitől.

Az én esetem más volt sajnos. Mindig azt mondták rólam, hogy a környezetem befolyásol, és lehet igaz is volt, de amikor már nincs környezeted, akkor csak a saját gondolataid azok, amelyek befolyásolhatnak. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha úgy peregnek, mint egy zongoradallam, egyik billentyű a másik után, harmonikusan, és amikor a végére érünk, visszatekintve, csak az a kellemes melegség önt el és a gondolat, hogy mennyire kár, hogy befejeződött. De az ember élete nem ilyen, a kottafüzet mértéktelenül megroncsolódna, ha fel kéne vázolni rá minden lépést, nehézséget, vitát és veszekedést.

Amikor már csak a gondolataim maradtak, akkor tört rám sok minden, hogy milyen döntést miért hoztam életemben, és, hogy miért vagyok, ott ahol vagyok. Rájöttem, hogy mennyi döntésem tévedés volt és a saját hibás gondolkodásom eredménye. Ezért úgy gondoltam a következő gondolatmenetemet annyira lesz józan, amennyire csak lehet és, hogy őszinte életet akarok élni, ha az nem nagy kérés a mai hamis világtól. Amikor valaki belezökken egy kerékvágásba nehéz őket kitéríteni abból, nehezen fogadják el a változást.

Szabadságomat lassú lépésekkel és feleszmélésekkel érhettem el. Nekivágtam a gondolatok zivatarának egyedül. Messze vissza kellett menjek a múltba, hogy válaszokat találjak. Sajnos ezen változtatni nem lehet, de a jövődet te faragod, úgyhogy neki kezdtem gondolkodni, hogy merre menjek, hogy jó legyen. Az ember, ha falba ütközik, akkor legtöbbször padlót fog és feladja. Sarokba szorítva éreztem magam elégszer utóbbi időben saját hibáim miatt. Mások tanácsa, csúfondárossága és akarata többet ért a saját elmém suttogásánál. Egy életet megváltoztató ismeretség után rájöttem, hogy vannak mások is, akiknek fontosabb életükben az, hogy éljenek és emberek legyenek, mint az, hogy papíron mit érnek el.

Nem tudom, ti hogyan vagytok ezzel, de számomra az alapja a szabadságnak a szólásszabadság, hogy elmondhatom véleményem és van hallgatóságom, aki számba veszi. Szociálisan szabadságról fiatalon nem igazán beszélhetünk persze, mert legtöbben függünk felsőbb lépcsőfokon álló emberektől, akár munkahelyi vezetőség, egyetemi tanárok vagy családi felsőbbség. A nagybetűs Szabadság kemény munkával és millió áldozattal jár, hogy ne tartozzál senkinek, hogy csakis saját magadnak feleljél. Viszont ha reálisan tekintünk a világra, nem létezik. Kötődünk, egymáshoz és ezt nem lehet elvágni, de meglehet válogatni, hogy ki vesz körül, hogy ne érezzük megkötözve magunkat.

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ
(George Orwell: 1984)

Szabadságunk, ha létezik így, akkor csakis abban rejlik, hogy gondolkodunk, döntéseket hozunk, és fel tudjuk mérni, hogy minek mi a következménye. Szabad vagy, ha saját magad által választott utat járod.

Jankó Kalandja (EMI Tábor)

2009-08-18T12:34:00.001+03:00

Este miután több okból kifolyólag nem tudtunk aludni, mindenki mérges volt és minden hányás, vizelés baja utolérte az embert. Egyedül Jani, ahogy Csongor mondaná, egyedül csak ö volt szomjas.

Kikeltem abból az esővert, szél fújta sátorból és elkiáltottam magam:

„Niiiincs vizetek?” Semmi válasz.

Még egy próbálkozás: „Szomjas vagyok bazd meg, adjatok vizet mert mindjárt össze halok.”

Erre fel kánonban hallom: „Anyádba van víz, bazdmeg, alszunk”.

Szomorúan elmentem a Toiforba, a férfiak intim helyére és 30 másodperc alatt végeztem, s elmentem információt kérni a recepcióhoz, tudni akartam merre kapok NonStopot.

Elmagyarázták szépen, hol, mit keresek és elindultam a város felé. Néztek is a recepciósok utánam, hogy hova indulok egyedül. Volt mit meni, de egy röpke 1 óra és 30 perc alatt meg is jártam, de már pirkadat volt, amire haza értem.

Közben az úton lohadtam, semmi vizet nem ittam, láttam két kibaszott kutyát, amiktől még szomjasabb lettem. Aztán találtam egy kutat, de miközben kinyitottam az ajtót, szemembe szökőt egy tábla „Ez a víz, NEM iható” felirattal. Visszacsaptam az ajtót és mentem tovább. A körforgalomnál a rendőrök „suspecten” néztek, mivel telefonon beszéltem, és féltem, hogy letiltanak arról a sima és jól járható járdáról. Elértem a NonStophoz, kopogtam de semmi válasz, aztán amikor erősebben ütöttem felkelt a pult alól az elárusító, mint Darth Vader az ágyból. Visszafele semmi különös nem történt azon kiül, hogy láttam két kutyát párosodni. Mikor visszaértem, arra lettem figyelmes, hogy hárman aludtak a szabad ég alatt, mivel a Cipős összehányta a sátrat. Zsoltival kiültünk beszélgetni és felköltöttük Attilát is. Beszélgetés közben eleredt az eső és eszünkbe jutott, hogy a másik két harcos, kint alszik a szabad ég alatt, felkaptuk őket, párnát pokrócot, amit értünk és beraktuk a sátorba. Visszaültünk beszélgetni és rövidesen társult hozzánk valami „Magyar” csávó, aki a nőét várta, félve attól, hogy botrány lesz abból hogy nem fog tetszeni a csajnak, az hogy hogyan húzta ki a sátrát. A balfék tiszteletére, mi a Szabad Baglyok lefeküdtünk, hisz már majdnem reggel volt.

Írta: Elek János és Vinczi Csongor

www.szabadmadar.mlap.hu

V. Nap (EMI Tábor)

2009-08-09T22:47:00.001+03:00

Mikor reggel felébredtünk, egymásra voltunk ragadva, mint valami csigák, és mindenki azt ordibálta „nyertünk”. Mindenki csarnok elsőre kiugrott a sátorból s elindultunk a színpad fele egy-egy fel citrommal a kezünkbe, hogy a másik csapat ne lássa a kielégült arcunkat. Néztük a Bolyaisok búval baszott pofájukat, amint leültünk egy asztalhoz.

Kisebb-nagyobb késéssel megérkezett Lehel is, Gúz asszisztense és egyben János vérbeli ellensége. Nagy szomorúságára tudtunkra adta a hírt, hogy nyertünk és felírtuk a csapattársak névlistáját. Kisebb honfoglalást hajtottunk végre (amit Pisti vezetett), és letelepedtünk, nem máshol mint a gyermeksátor előtt. Nemsokára megjelent Pisti szép hajadonja, akit nekünk is bemutatott persze citrom nélkül (Csongor-partunk és elnökünk; Levi az aranylábú futballistánk; stb. stb.). Megjelent Sooska Úr is, aki leblamált, de akár milyen nehezére is esett, ide kellett adja a pénzünket (1045 RON) és megtapsoltatott minket. Partunk és elnökünk egyszóval Csongor összefoglalta pár unalmas mondatba hogy mi tetszett nekünk a táborba és azt is, hogy nyerni jöttünk. Visszaszaladtunk a sátrunkhoz, kézbe kaptuk az összes esszenciális dolgainkat és beindultunk a városba, első megállással a CBA.

De indulás előtt én (Pisti) és András újból visszatértünk a szép hajadonhoz, ott csevegtünk egy jót, miután András bemutatta Művészi ismereteit, először egy „véreressel” kezdte, amiből később egy nyuszi született, hogy én se maradjak le, egy szolidabb macskát rajzoltam le hátsó pózban, András erre fel akart vágni és lerajzolta Pamela Andersont pucéran. Erre fel jött egy Amazon természetű lány s úgy lecseszett, hogy két bani nem maradt rajtunk és kidobott, mint macskát tojni. Szóval Andrással egy nagy BANt kaptunk, amiért úgy szégyelltem magam, hogy majd elsüllyedtem. Ezután elindultunk a városba...

Miután jól bevásároltunk a CBA-ban (Zoltán szerint a TBC-ben) beültünk a cukrászdába, ahol ránk mosolygott a szerencse, mert aznap minden koktél fél áron volt. Szervezetünket Csongi egy paraszthoz hasonlította, aki hat nap keményen dolgozik és a hetedik nap elbassza összes keresetét. Majdnem mindenki ott volt, csak a daliás Levente hiányzott (a manélistánk), aki több pénzzel ment haza, mint amennyivel jött. Finomabbnál-finomabb koktélokat ittunk (Sex on the beach, Long Island Ice tea, Pina Colada stb.). Zoltán, Zsiska, Lukii és jómagam, visszasiettünk táncoktatásra, amiből végül nem lett semmi nagy szomorúságunkra.

Miután Pistiék elmentek, Csongi elkísérte Timeát (bodyguardját) a vonathoz mivel már kellett menjen haza. A jókívánságok és búcsúzkodás után Csongor visszaindult. Ebben az időben Zsolti, Atti, Isti, András és jómagam (János) sorra bementünk a „Bűzbarlangba” lássuk melyik bírja többet. Itt Isti lett a győztes. Lassan mi is elindultunk Csongi elejébe. Az újratalálkozás után beültünk egy másik pizzázóba. Miután megettünk a fél fogunkra se elég ételt s megittuk a jó székely söröket, elindultunk az EMI tábor fele. Nem is vettük észre milyen gyorsan telt el az idő. Összesen 7 órát tartózkodtunk a város területén, ahova mi hoztuk meg a jókedvet. Még a sok citrom se segített, amit a koktélokkal kaptunk. Ahogy megyünk, Csonginak a jó szeme észrevesz „valamilyen jó csajokat” azt mondván, hogy „milyen jó csajok, szaladjunk utánnuk”. Mi szaladtunk is, és mikor meg volt egy kicsi lelassítottunk s megnéztük jobban őket. Atti elszólta magát, hogy: „ezek a csajok az anyáink lehetnének”. Ugyanekkor András és Isti siettek előre s mikor visszanéztek a „csajokra” András nem bírt a röhögéssel és szembekacagta az egyik nénit. Csongi hogy oldja a feszültséget, elkiáltotta magát „He fiuk gyertek siessünk mert elkéssük a buszt” ekkor már mindegyikünk szaladott. Ezen gondolkoztunk a táborig és sokat nevettünk rajta.

A táborba a kettészakadt csapatunk találkozott, jobban örvendtünk egymásnak, mint Levi (a manelista) az első futball cipőjének.

Mivel én (Pisti) Bant kaptam a gyereksátorból nem közelíthettem meg, ezért Zsoltit (Békát) küldtem, hogy hívja ki a szép hajadont. Zsolti ott okoskodott és Kicket kapott. Elküldtem Zoltánt (Trocki), de ö se járt szerencsével. Már azon gondolkoztam hogy két fiút küldtem, lánnyal is kellene próbálkozni, ezért elküldtem Zsiskat, nem hiába osztályelső a Bolyaiban, ő megkapta a szép hajadont, elvezetett engem is hozzá és megbeszéltük az esti találkát az előadó sátorba. Mindenki a koncertre készült csak én a találkára, “Rendez-vous”. Már beültem 10 perccel hamarabb az előadó sátorba Zoltánnal, legyen biztos, hogy nem késünk el. Zolival megvolt beszélve, hogy az első jelre eltűnik onnan. Érkezett is a szép hajadon, sajnos velem csak 10 percet töltött, s azután elkellett menjen, mert közös ülést/közösülést :D (nem tudom, hogy kell helyesen írni) tartottak a gyereksátorban. Ezután céltalanul kóvályogtam a nagy semmiben, s arra az elvre tértem, hogy: „A szerelem, öl, butit, nyomorba dönt”, de hála Istennek jött a pártolónk és elnökünk (Csongor a gyengébbek kedvéért) és vigasztalóra fogta szavait. Leültünk a hamis kunok mellé, melegedni, fél órára rá annyian voltunk, mint az oroszok. Csongi nagyba tanulmányozta a kun-nőket. Én kiénekeltem magam nagy bánatomban és eltettük magunkat holnapra Attilával és Jánossal.

Írta: Korpos István és Elek János

www.szabadmadar.mlap.hu

IV. Nap (Emi Tábor)

2009-08-08T20:17:00.001+03:00

„Ne rázd túl sokat magad, mert reggel majd megbánod.”, jutottak eszembe Csongor szavai, amikor reggel felébredtem. A tegnap esti Kárpátia koncert hajkorona rázás, ugrándozás és teli torokból jövő üvöltözések után én is arra vártam, hogy a szombatot csendesen töltöm majd. Melegtől fulladozva ébredtem, és még mindig nem jött, hogy elhiggyem, hogy itt vagyok, a sátorban, az EMI táborban. Nyújtózkodva nyakamba nyilallott a fájdalom, a fejem már robbanásig töltve volt, de sajnos nagyon ott volt az ideje összeszedni magunkat, kimenni a szinpad elé találkozni a többiekkel.

„Pillangózás”, hogy mivan? Fogalmam nem volt hova tegyem magam, de rájöttem miről van szó, mikor az események hirtelen felgyorsultak. 11 találóskérdés, amiből egyről, mint később kiderült hasztalan volt, majd 2-2 ember futkorászik minden irányba. Csongor, persze, mint egy igazi hadvezér, kezébe veszi a lapot és nekikezd, és mire én végre felébredek, azon veszem észre magam, hogy már csak négyen maradtunk és a szinpad körül kotorászunk. „Háháhááá! Kettő-egy-három.” Szemétkuka, szinpad alatt, sátor alatt, fölött, sehol semmi. Érkeznek a Pillangók, egy, kettő, lassacskán összegyűlt a három is. Mindenki boldog, csak még kell, győzni akarunk! Akkor irány a tusolók, mert ott kell legyen valami, közben persze még egy kis szemátturkálás, mert ott is van. Már mosolyogtam a gondolaton, hogy valaki képes lenne bemászni oda is, szerencsére a Szabad Madaraknak annál több az eszük, felmértük, hogy ott nincs semmi, továbblépünk. És ime megvan, nem a szinpad és nem mikrofonpróba, hanem lakókocsi. „Dugjátok el a számtáblát, gyorsan!” Lent, fent, jobb, bal, János már lassan szétszerelte a kocsit, majd végül elszánta magát és megkérdezte, hogy valaki járte már ott, de sehol semmi értékes válasz. Sajnos Pillangó sem volt. Zöld sátor, zöld fűzfa, ott sincs semmi. A legjobb hir persze, hogy a forditott Ábécé, vagyis CBA, ahova két szorgos szabadmadár már lassan egy órája elment, kakukktojás volt, oda nem jutott el egy Pillangó sem. Összesitésben még igy is jól jöttünk ki, meglett a győzelem!

A nagy repdesés fáradalmait kikell pihenni, irány a sátor. Abból se lett nagy pihenés, mert vásárolni kell. CBA, logikus. Persze, miután bevásárolunk vizből, Csongornak eszébe jut, hogy városba akar menni. Valahogy a vizeket visszaszállitassuk a táborba, majd Csongor, Isti, Pisti és én nyakunkba vesszük az utat. Röhögés nélkül nem lehet, kiderűlt, hogy a szarás környékez rajtam kivül mindenkit. Valahogy sok kin után elértünk a Cukrászda/ Kávézó/ Söröző és legfontosabb a WC helységhez. Nagy tétovázás után, a fiúk ráébrednek, hogy nem lenne valami illedelmes Isti nénjénél körbeszarni a budit, ezért helyet foglaltunk. Psssz, mire nyilott a sörösüveg Pisti már sehol sem volt, de kicsi tartotta, hogy ne egy sáv mutassa az utat nekünk a vécéig, mint utólag kiderült, a női vécéig. Mit mondhatnék? Ahogy észrevettem mindhárman kihasználták a porcelán által nyújtott luxust, hát az biztos, nem ökobudi volt.

Hideg sör után a forró napsütésben nem volt a legkellemesebb, de tovább kellett lépni. A továbblépés persze annyiból állt, hogy megkerültük a központot és a párhuzamos utcában újra helyetfoglaltunk egy kocsmában, még egy menet sör. 4 lesz 10 perc múlva úgyhogy a 3 órai csocsóra biztos nem érünk vissza, hát akkor csak nyugiba, miért ne járjunk körbe minden kocsmát meg kávézót ami utunkban van. Na de a pénz a kulcs, ami persze senkinek sincsen. Csak Csongornak van napszemüvegre. Szombaton napszemüveg, hol máshol, mint a MOLnál, na hajrá, irány a város másik felébe. Szarás után sör, jöhet a pisilés. Patak parton hárman tanakodnak, a hid alatt pont jó lesz és lemásznak. Azokat a kielégült pofákat nem lehet elfelejteni. A MOLnál nagy a választék, sok a kamera, lelépni képteleség, akkor fizetni kell, de, hogy trendi legyen az Elnök ahoz megkell szenvedni. Már lassan szégyeltem magam, hogy mindenki menő napszemüveggel, én meg, mint egy csoró süttetem a fejem. „Nehézkes az út hazafelé”, ének, pisilés és persze a magozás, úgy illik, ez a mai fiatalság.

„Ne tessék haragudni, de véletlenül nem a Noua Dreapta-tól vannak?”, Pisti nagyon komoly arccal éppen két öregnénikét faggat. Nem volt a válasz, ezért haladunk tovább, egy utca, kettő, na valahogy kiérünk a főútra. Öregek nem, de ki tudja, talán kémek vannak a táborozók között, ezért Pisti megpillantva két szép szűzleány szervezőt felteszi nekik is kérdését. Ami meglepő, nem akarok senkit kritizálni, fiatal volt értem én azt is, de a válasz hangneméből itélve szegény lány azt se tudta miről van szó. Hát na, ebbe mire belenyugodtunk valahogy elértünk a táborig. Bizsergő lábakkal bedőlünk a sátorba, cseng a telefonom. 2 perc után persze Csongor felszólal, „Amint látod alszok”, na de az se tartott sokat, mert ha nincs csocsó, van foci.

Nagy fotbalisták aztán a Szabad Madarak, egy közüllük egész héten csak erre készülve nem erőltette meg magát semmiben. Lele, a csatár szinrelép, melegités, nehézkesen összeáll a csapat. A szurkolótábor elgyengülve, csend, kritika dögibe. Akárhogy nézzük ebből sok nem lesz. Reka példát mutat és elkapja a labdát, tekeri húzza, nyúzza és lő! Na most aztán a fiúk nem akarnak szégyenben maradni, harcolni kell, győzni akarunk! Lényeg az összetartás és csapatszellem, egy emberben a szakértelem és megvan a GYŐZELEM! Jöhet a következő meccs, csak előtte öltözzünk fel.

Nem is tudom mit mondhatnék, meglepetés ért, de akkora, mint még soha. A művészsátor mellett elhaladva megpillantjuk Editet. Köszönés, bemutatkozás, kellemetlen pillanatok tömkelege mondhatnám. Örvendtünk az ismeretségnek, mindenki jól érzi magát az a lényeg, de ideje lenne felöltözni és azzal lelépünk. Nem tagadom, szerintem a következő meccsen a tudatalattim őt vadászta végig.

Rúgjad, kenjed, csapjad, ahogy birod. Csongor már a szinpadon az álványt kézzel lábbal magához ölelve élte ki felszabadult energiáját. „Sör, s a bor, s a pálinka… vár reánk a Táborban… óuoúúúúoooóóóóó…” zengett a tábor az örömtől, győzelem újra, mostmár biztos a győzelme a Szabad Madaraknak!

Aludni akarok, csak ez volt a fejembe, miután a nagy tombolásban a sátorhoz értünk. Fürdeni kéne, János, Csongor és én szedelőzködés után oda is eljuttunk. 5 perc várakozás után az Elnök is megjelenik megtisztulva, csak az Alelnök dürüzsköli még magát. Nehéz Jánosnak a fürdés, elvégre hideg a viz és még fejet is kell mosni. Annyira hideg volt a viz, hogy aludni is képtelen volt, éjjelig szémolták a pontokat, keresték, hogy hol vertek át és, hogy persze mit kezdenek a pénzzel majd. De mindenki a győzelem gondolatával aludt el szombat éjszaka.

Megmutattátok nekik Szabad Madarak, legyetek büszkék, mert van amire! Nagyon jó társaság, igaz lelkű emberek, és ami a legfontosabb egy igazi Csapat. Nem utolsó sorban köszönettel tartozom nektek, hogy befogadtatok és, hogy a pár napot, amit veletek tölthettem igy megpecsételtétek.

Folytatódik…

www.szabadmadar.mlap.hu

Írta: Timea

III. Nap (EMI Tábor)

2009-08-07T00:21:00.000+03:00

Péntek reggel volt.Tusolni mentem (Juliával) és nagyon sok ember jött ,gondolkoztam miért pont most ,de aztán eszembe jutott , hogy Kárpátia koncert lesz este .Tusolás után már a Nagy Színpad előtt állt a Csapat ,persze a reggelit nem hagytuk ki . A napi feladat az volt , hogy 10 erős csapattag felkellet szaladjon egy dombra egy Orange telefon toronyig, ahol az első három csapat a nevüket egy odakötözött markerrel kellet felirják és egy akármilyen minőségű fotó is kellett amivel mind ezt bizonyitani tudtuk. Nekünk meg is volt már a tiz erős ember és már indulásra készen álltak . Isti elsőnek ért vissza nagyon büszkék voltunk (vagyunk) rá. Persze a művész sátorba a csoportfoglalkozásokat nem hagyhattuk ki . Nem telt el kis idő, megérkezett Timi. Én nagyon vártam már hisz nem ismertem eddig. Folytatja Timea...

Irta: Nagy Aliz

Reggel, mint edig minden nyári napon fel sem akartam kelni. De a gondolat, hogy autóba ülhetek és mehetek a városba megnyugtatott. Kimegyek és anyum fogad a kérdéssel: „Mikor indulunk Gyergyóba?”. Gondoltam nem hallok jól, ezért megrántottam a vállamat, leültem kávézni és akkor érkezik apum ugyanezzel a kérdéssel. Lassan megbolondulok ebben a házban... Majd eszembe jutott, hogy mivel töltöttem a tegnap estét. Számitógép, fülhallgató, Beatrice, Kárpátia és olvasgattam neten. Mint mindig dúdolgattam a dalokat és ahogy észreveszem a szüleim figyelmét ez nem kerülte el. „Szedd össze magad, pakkolj, mert a koncertre sem érünk fel!” Nem kellett kétszer mondani, kaja, innivaló, amit kaptam. Persze Csongornak nagy boldogan bejeletettem már, hogy végül csak feljövök.

Hosszú volt az út, de még hosszabb, mikor kiszálltam az autóból a táborbejáratnál, nem tudtam hinni a szemeimnek, hogy itt vagyok. Telefon a kezemben, amikor letámad egy csaj, hogy Csongor küldte, biztos én vagyok Timi, jöjjek, mert várnak. A jegyárusnál Csongor és János vártak. Szorongás, öröm, minden erős érzelem ami megférhet egy olyan kicsi emberben, mint én megvolt. Nem tudtam mit mondjak, hova nézzek, a szájam be nem állt. Miután a reszkető kezemre valahogy ráragasztották a napi belépőt elindultunk a sátrak fele. Nagy ölelkezés, csók, csak Jánost sajnálom, aki persze ki is fejezte elégedetlenségét, hogy a sátor még pár lépésre van.

Úgy éreztem magam, mint a kisgyermek az első nap az iskolában. Új emberek, gondolatok, egyéniségek és én szerény, szégyenlős ember lévén féltem az itéletektől. Mint kiderült Csongor, ahogy hallotta, hogy jövök Alizt kirakta a saját sátrából, ezért persze már el is ejtettem egy bocsánatot neki az első találkozásnál. A sátor előtt bemutatkozás, én pedig alig vártam, hogy már elbújhassak, hogy kifújjam magam, hogy végre ezen is túllettem. Csendes beszélgetések, viccek és szivatások társaságában telt a délután. Jön a Kárpátia koncert, mindenki felkészült már.

Nagy meglepetés ért viszont, mikor beindult a zene és a kezdetleges tömeg nem a Kárpátiát köszönthette, hanem az Ezüst Patak együttest. A csalódását többszörösen kifejező Csongor még ráadásul egy cdvel ment haza. A sok „Ne ide, ne ide!”, az integetést féreértve az énekes pont feléje dobta a lemezt és persze ő miután kifogta gyorsan el is tette, hogy nehogy leüssék. Azzal tűztünk a sátrakhoz, hogy eltegye a szerzeményt. Mire visszamentünk meggyűlt a tömeg, de a Kárpátia még sehol se volt. Hát akkor sörözünk, a csapat elveszett, a lányok sehol, Géza, Csongor és én. Hiába győzködtem őket, hogy menjenek tombolni, én maradok oldalt, Csongor nem akart menni. De, mint később kiderült, nem bánta meg, és én ennél jobbnak egy koncertet sem tudtam volna elképzelni.

A koncert csendesen indult, én közben körbetekintettem és olyant láttam, ami szerintem egyedi. Minden korosztály, fiatalok, idősek, babakocsi, lányok, fiúk és látszott rajtuk, hogy mind idetartoznak, hogy egy közösség. Melegedni kezdtem, és a lábam lassan átvette a ritmust, a dobszólok, gitárhang és kezdődhet a buli. Mire észrevettem magam, már ugrándoztunk, fejrázás, léggitár és óriási vigyorok. A társaságunk megbővült, előkerült Alizzal együtt még pár Szabad Madár. Elől csendesen ingadozó emberek, hátul is, mindenki minket nézett, de kit érdekelt? Bulizni jöttünk, úgyhogy mindent bele! Azt hiszem, hogy a vigyor arcomat nem igazán hagyta el.

„Oh-ho-ooo, Mint eldobott kő, száll a szó, Oh-ho-ooo, Csak egy igaz út járható” teli torokból, azért adta Isten az erőt nekünk. Lassan enyhűltünk, lassú dallamok, telihold, énekeltem, ahogy birtam, miközben Csongor hangja csenget fülembe. Egy pillanatban éreztem, hogy Csongor megszorit és akkor zengett ajkaimról a Tábori posta dalszövege. Nem tudom, hogy hányan lehettünk, de egymást karolva ugraltunk és halkan dúdoltunk. Vége lett, mármint aki nem tudta, persze jött a visszatapsolás és kezdődött a tombolás a javából. „Reggel úgy ébredtem, hogy szeretlek, évek óta téged kereslek”, a boldogságtól énekelni is alig tudtam, de az arcom vöröslött, mikor Csongor szemeibe néztem és hallgattam, hogy ilyen szép lány nincs is talán, és testem tűzzel volt tele. De ne feledjük, hogy „Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyen.” „Ott járnak a Sopron fölött”, majd „Zengjetek a Kárpátok”, hát ilyen közönséggel biztos megrezzentek. Árpád vezér hangja csendült újra, hogy másé lett hazánk. „Oly időket élünk, hogy elég egy szikra, És az egész országot lángtenger borítja.”, és szálltak a Szabad Madarak, meg a magyarság, bilincsbe többé minket senki se zár.

Irta: Timea

A jó magyar pálinka meg az Isten meghozta az emberek kedvét, hisz bömböltek a hangszórók és mindenki jól érezte magát, még az ég is kitisztúlt Gyergyó felett. Nem feledtünk el semmit, hisz Erdélz szabad, és szabad marad... és a honvéd nem pihen, nem hagyjuk el soha az Istent és hazát. A Székely himnusz csodálatos volt ahogy mindenki énekelt, a magas és mély hangok összeforrtak és hallottam, hogy mennyire is összetartozunk mi mind, magyarok, és mégse vagyunk elég erősek, egy könnycsepp folyt végig az arcomon, pedig annyira erőlkodtem, hogy ne follyon egy se.

Irta: Nagy Aliz

Folytatódik…

www.szabadmadar.mlap.hu

II. Nap (Emi Tábor)

2009-08-06T21:36:00.001+03:00

Csütörtök reggel arra ébredtem, hogy nagyon melegem van. Júlia a sátor előtt állt és a reggeli tusolásra hívott, alig bírtam felkelni, főleg miután Csongor megfejelt, persze csak véletlenül (azt mondta). Tusolás után már jobban éreztem magam.

A sátrak előtt kaptam be egy szelet lekváros kenyeret miközben, Alpár és Géza érkezett az előadó sátorból, ahol, Erőss Zsolt és Tulit Zsombor tartottak előadás felejthetetlen kalandjaikról, a Csomolugmán, de nem volt időm meghallgatni, amiket meséltek, máris mentünk a Nagy Színpad elé, ahová a csapatok gyűltek össze versenyezni, pontosabban harácsolni.

Kis várakozás után megérkezett Gúz Úr is, aki, ki osztotta nekünk a listákat amiken a harácsolni való tárgyak nevei álltak. Sok lehetetlenek tűnő dolog volt a papíron, de ez persze nem okozott nagyobb problémákat nekünk hisz Csongi a csapatvezetőnk nem ma kezdte.

Egy óránk volt ez alatt majdnem mindent összegyűjtöttünk egy pár tárgy kivételével. Hamar eljött az este, nem is emlékszem már, mit is csináltam, és már a Beatrice koncerten ugráltam az unokatestvéreimmel. Nagyon jó hangulatot varázsolt. Az Ismerős Arcok követték a már harminc éve zenélő Beatrice-t, de erre már ellustul a társaság.

Mi a Szabad Madarak a sátrak körül beszélgettünk és már indultunk is egy páran fogat mosni, aztán a lefekvés hisz másnap szaladni mentek az „erősebbek”.

Folytatódik…

www.szabadmadar.mlap.hu

Írta: Nagy Aliz

I. Nap (EMI Tábor)

2009-08-05T19:32:00.003+03:00

Mielőtt elkezdeném a folytatást, szeretnék megjegyezni azt, hogy most is Rammsteint hallgatok, pontosabban én is kedvelem a rock zenét és fiatalabb koromban igen komoly rocker voltam. Kicsit ironikus, hogy ezt leírom, de nem tetszet a visszajelzés, nem akarom, hogy félre értelmezzétek az előbbi bejegyzésem végét. Az csak egy észrevétel volt, nem pozitív vagy negatív kijelentés. Elvégre több magyar rocker, több magyart is jelent.

Arra ébredtem, hogy Guz jön be a sátramba, nagyon megörvendtem neki. Fél ébredten is, már az volt az első hogy alkudozzak, ígértem neki fűt, fát, fiút, lányt,

Hisz ha Guz velünk, kicsoda ellenünk?

A gyengébbek kedvéért Guz tanár Úr, a csoport vetélkedőket szervezi, amiket ha mi (SZMSZ) nyerünk meg, vissza kapjuk a belépőre befizetet pénzünket, illetve segg részegre isszuk magunkat.

17 órakor került sor az első találkozásra, ahol Giz Úr, elmagyarázta a kezdő csapatvezetőknek is hogy délután mit kell majd csinálni a vetélkedőkön. Mi, (János az asszisztensem és én) nem ma kezdtük. Úgy hogy zajongtunk kicsit.

18 órakor került sor az első versenyre, ahol rettenthetetlen csapatunk bizonyítót egyet s mást, de főleg azt, hogy van még amin csiszolni. Az erőpróbán rekordot döntőtűnk, eltéptük a kötelet és döntetlen lett a kötélhúzás. Mesterség, de most mennem kell, kezdődik mindjárt a Kormorán koncert.

Folytatódik…

www.szabadmadar.mlap.hu

Írta: Vinczi Csongor

0-dik Nap (EMI Tábor)

2009-08-04T21:00:00.002+03:00

Korán reggel ébredtem, de mégsem volt olyan korán, mint hitem, vagy mint amilyen korán kellet volna, hogy legyen. Azt nem tudom, hogy csengetett-e az óra vagy sem, de azt igen, hogy legalább 5 percig azt se tudtam ki vagyok, és azt sem hogy miért kellet korán kelni.

Aztán egyszer csak megcsapott a valóság, azt se tudtam merre menyek. A kanapén az előre előkészített szépen összefogott ruhákat, egy pillanat alatt bele gyömöszöltem a hátizsákba, az elveszet zoknikra még mindig nem derült fény, de ez volt az én szerencsém, hisz ha anyum nem jön be szólni, hogy kell majd zoknit vásároljak, lehet még most is aludnék.

Gyorsan felhívtam Jánost, azért hogy ö felhívja Alizt és szóljon neki, hogy TAXIT kell küldeni Ádámosra, mert elaludtam. Azt nem tudom, hogy miért nem én hívtam taxit, a lényeg, hogy még 25 perc volt az indulásig, de a taxi még sehol.

Elindultam gyalog az állomás fele, (gyalog kb. 2 óra az út odáig) aztán 10 perc gyaloglás után megérkezet Aliz a taxival, aminek örvendtem is meg nem is, hisz a taxi ára egy napi sörömbe került, de még így is jobb, hisz máskép, nem pótolhattam volna a késést.

Időben érkeztünk, és majdnem teljes volt a csapat, csak Michael Jackson, Honi és Norbi hiányzott, de aztán ők is jelezték, hogy nem jönnek.

Meg emlékeztem a K. A. -ról és elindultunk Vásárhely fele.

A buszon nem volt valami nagy zaj, élet. Nagy ritkán berepült egy-egy olcsó vicc, és már Vásárhelyre is értünk.

Be mentünk zoknit vásárolni, nem találtunk, de aztán Aliz, Alpár, Géza és én be álltunk micsezni, pedig Aliz mondta, hogy neki van olyan neki való vékony kolbásza a táskában.

Sietve elértük a vonatot és elfoglaltuk helyeinket. Nagy szám nem volt a vonatozás, de amikor Gyergyószentmiklós kezdet látszani a vonatból, János és én kidugtuk fejünket a vonatból és kiabáltuk, hogy:

Jééééééé, Néééééé Gyergyó!!!!!

János behúzta a fejét, mert szerinte csepereg az eső. Később mondtam el neki, hogy nem csepergett, hanem a nyálamat fújta ki a szél a számból.

Egy két óra múlva aztán mégis eset, miközben mi gyalogoltunk a tábor fele, ja el ne felejtsem, benéztünk a törzshelyünkre is, a CBAba. Szétszóródtunk, de aztán olyan 20:00 fele megérkeztünk a táborba, az EMI Táborba.

Kihúztuk a sátrakat, ettünk és elmentünk „vadulni”, rock zene, szamár tej, meg minden.

Sokat változott a tábor, pontosabban nem is a tábor, hanem a táborozok. Elleptél a Rockerek a tábort, és egyre jobban kezdik azt hinni az emberek, hogy: EMI=Rock.

Vagy ki tudja, talán csak a Félsziget Brutális átalakítása hajtott több Rockert az EMI Táborba.

Folytatódik…

www.szabadmadar.mlap.hu

Írta: Vinczi Csongor

EMI Tábor

2009-08-03T00:41:00.001+03:00

Figyelem, a Szabad Madár Szövetség minden tagjának és azoknak, akik az SzMSz-el jönnek az EMI Táborba.

Az indulási idő Dicsőszentmártonból Reggel 8:10 perc, a vonatállomásnál (új buszállomás) várjuk a buszt. A Busz ára Vásárhelyig 8,5 ron.

Vásárhelyről, a nagy vonatállomástól indulunk Gyergyószentmiklós fele, a vonat 10:10 kor indul (reggel).

A jegy ára ellenőrzővel vagy egyetemista igazolvánnyal kb. 13 ron.

Remélem senki, nem késik, és Kedden reggel találkozunk.

Ha esetleg mégis közbe jönne valami, akkor ezen a telefonszámon értesítsetek: Mobil: 0741511749.

Üdv.

Vinczi Csongor

Szabad Madár Szövetség Főszervező

www.szabadmadar.mlap.hu

Brüno,

2009-07-31T15:12:00.001+03:00

Nem hazudok, ha azt mondom, egy akkora összevisszáságban, tele buta olcsó humorral, és persze rengeteg undorító hihetetlenül diszkrét dolgokkal. Ennyit eletemben nem röhögtem egy olyan filmen, aminek szövegét körül belül 2 % -ig értettem.

Érdekes hogy a rendező mit tud összehozni a majdnem semmiből. Továbbá sikerül neki az, ami nagyon fontos egy filmben, hogy mindenféle embert megmosolyogtasson. Olyan ez a film, mint a szex, pillanatnyi öröm, csak hogy a filmnek nincs nagy mondanivalója, látszólag, ellentétben a szeretkezéssel. Mi a szexnek a mondanivalója? Hmm, szerelem vallás, csak nem szóban, persze ez az ideális helyzetben, nem egy gyors félre kúrásnál.

Brüno nekem tetszettél, igaz nem úgy, ahogy te szeretnéd, de megmozgattad a humortartományom minden porcikáját. De azért nem lennék az asszisztensed.

Ajánlom nektek is a Brüno című ‘romantikus” vígjátékot, amit a Borát rendezője rendezet, és most vetítenek a Mozikban, na meg a Torenteken, :)).

De figyelmeztetlek, sokat nem tanultok belőle és készüljetek fel mindenre.

Csongor

A Google kulisszatitkai

2009-07-30T10:53:00.003+03:00

Visszaszámlálás

2009-07-22T23:10:00.002+03:00

Lehet hogy az idő végtelen, de egy biztos, a mi időnk véges.

Ha valaki pár héttel ezelőtt kérdezte volna, Csongor várod-e, a nyár végét?

Határozott nem lett volna a válaszom. Most azt válaszolnám, pontosabban most itt az autóbuszban, útban Ádámos fele, „haza fele” ezt írom, válaszolom:

Bárcsak itt lenne már a nyár vége, nehéz nyaram lesz. Elszoktam már mindentől ami „otthont” jelent. A sok értelmetlen veszekedéstől, szülőktől, akik még gyerekek.

Nincs nap, óra hogy apámmal össze ne vesszünk, még álmában is iszik. Nyugtalan vagyok és türelmetlen, érdekes, de máskor ilyen lelki állapotban mindig olyan jókat tudtam írni. Most valahogy mégsem sikerül, semmi nem jön össze.

Leéltem húsz évet, úgy, hogy NEM tudtam mi hiányzik. Ezért nem tudtam szomorkodni se nagyon, de most hogy tudom hogy vagy nekem, kibírhatatlan téged nélkülözni.

Érdekesen befolyásol minden mindent.

Felfordult az értékrendem. Megváltozott minden, értéktelenedtek „dolgok” és értékesebbek lettek azok, amiket eddig észre sem vettem.

Például az őszinteség, hát igen, szégyellem de nem annyira, hogy ne írjam le.

Óriási léptekkel egy új Csongor felé, aki még őszintébb, aki figyelmesebb, aki nyíltabb és aki a jövőben megpróbál csak akkor beszélni ha kérdezik.

Érdekes, hogy az ember mennyire megfontolja a dolgokat, amikor saját magáért akar változni. Másokért nekem könnyebb volt változni. Most mintha kicsit félnék is, de kell a változás, azért hogy haladjak kicsit a jobb felé, a még értékesebb felé. Vagy lehet, hogy csak azért mert úgy megszoktam a buta elvárásokat, hogy ösztönből jön. De nem baj, hisz minél több az érték, annál többet tudok nyújtani neki, és persze nektek, olvasóknak is.

Vége, de Átadom Timeának a “szót”.

Vinczi Csongor

Emberekként nem élhetünk örökké. Egyesek azt mondanák ez egy veszteség számunkra, más pedig, hogy még ezt az egy életet is túlvészelni ép ésszel nagy dolog. Emberi hozzáállás kérdése az is, hogy hogyan éljük le életünket és milyen elvek, értékrendek szerint.

Engem megáldott az ég két törödő szülővel, akik értem élték mindig életüket. Sosem nélkülöztem, soha nem kellett könyörögjek semmiért, és nem azért kaptam valamit, mert netán jót tettem, hanem egyszerűen, azért, mert létezek. Ez lenne minden gyermek álma szerintem, csak mint kiderült ennyi év után, nem az enyém. Neveltek, hogy megálljak a lábamon, vezettek az életben, én döntöttem arról, hogy merre menjek, cask minden veszélytől védtek, ezért soha nem hibázhattam.

Az élet viszont nem igy zajlik. Életszemléletemet és véleményemet nem tudták formálni, mivel saját meglátásaim voltak. Amint növekedtem egyre kevésbé egyeztek az övéikkel, nem lenne baj, ha ezt el is tudnák fogadni. Csak az emberi makacsság, a félelem, hogy gyermeked ne kövessen el súlyos hibákat az életben, arra késztetik az embert, hogy határokat szabjon meg. Ezt már nem tudtam elviselni, ami nekik fekete, hiába fehér, nekem is fekete kellett legyen. Ekkor jön a lázadás, ami nálunk nem úgy zajlott, mint legtöbb családban, hogy “majd kinövi”, mert ez azzal járt volna, hogy elfogadjanak, úgy amilyen vagyok.

Legfőbb érték melyet életemnek hordoznia kellett mindig, az az őszinteség, mivel igy a helyes és persze ezzel egyetértek, mivel mindmáig én is ezt várom el az emberektől. De mi történik akkor, ha az ember őszinte, él a szólásszabadságával és ez nem tetszik a vezetőségnek? Megvonják jogait, alkalmazkodnia kell a felsőbb hatalmak véleményéhez. Nálam ez annyit jelent, hogy hazudik saját magának. Viszont én magamnak nem voltam hajlandó hazudni, ezért megjátszodtam. Nem magamnak, hanem a hatalomnak hazudtam.

Ekkor lesz az élet egy szinjáték, ahogy Csongor mondaná. Nálunk nincsenek idegenek közeli kapcsolatban, a ház falain belül nem látja senki, hogy mi van. Nem teregetjük a szennyest, hogy más is lássa,. Ha mégis beteszi a lábát valaki, hiába az, hogy az őszinteség és direktség a fő vezetőalap családom életünkben, senki nem látja, hogy milyen igazából. Minden kapcsolatnak megvan a lényege, semmit nem szabad felboritani ebben az életben, csak ha határon vannak a dolgok.

Hogy lehet igy élni? Nálad legalább, “what you get is what you see” (amit látsz, azt kapsz). Házon kivűl nekem is igy van, amit gondolok az a számon, néha felmérem a következményeket néha nem. Lehet gyerekes, de mintsább megtapossam énemet, akkor utáljanak azért ami vagyok, ne szeressenek azért, amit megjátszok.

Nekem hiányzik minden, a külső világ, melytől ahányszor itthon vagyok elzárva érzem magam. Nincs erőm energiám és megváltozom, félek hangomat hallatni és kiszabadulni. Hiányzol te főleg, mert tudom, hogy melletted nem játszok, magam vagyok. Pár ember van kik értékelik világszemléletem, de megelégszem ennyivel, mert nem az kell, hogy valaki helyeseljen, hanem valaki kivel leülhetek, nem félek elmondani dolgokat, várva arra, hogy most megitél vagy letorkol.

Eddig nem vártam az idő teljen, most igen. Minél jobban lefoglalni magam, hogy gondolataim ne őrjőngjenek és persze minden úton módon hangom hallatni. Ennél jobbat nem tudok tenni, csak várni.

Timea

Invázió

2009-07-16T22:43:00.002+03:00

Ilyen invázióban nem volt már nagyon rég részünk, több mint 400 látogató 1 nap alatt.

Reméljük, hogy ez még csak a kezdet és nem a végzet kezdete.
5200 látogatónál tartunk, ami azt jelenti, hogy megvan az első Okleveles olvasónk is,
Aki szerintünk a legaktívabb látogatónk is, pontosabban Szabolcs.
Kedves Szaby, nagyon örvendek, hogy erre is sor került, és ahogy emailban is jeleztünk a Generál Ajándék Csomag büszke tulajdonosa, lettél.
Reméljük azért, hogy a 10000-dik látogatónk hamarosan beküldi fényképét.
Minden jót nektek, és erőt a mindennapokhoz.
Reméljük, hogy a Generálnak is lesz egy kis hely mindenapjaitokban.
Apropó ha már a mindennapoknál tartunk, megtekinthetek pár képet velünk, és nem utolsó sorban, Szabolcs győztes print screenjét.
Íme:

Mindenkinek jár a pihenes ::)
Szaby küldte.
Üdvözöl,
A Generál és Generál Közösség

A Félelem, A Múlt

2009-07-14T23:33:00.003+03:00

Vannak dolgok, amik nem változnak, van ami örök, de sajnos ez nem csak a pozitív dolgokra érvényes. A félelem az is majdnem örök, majdnem az ember egész életit végig kíséri, mint egy árnyék, csak hogy más-más színekben „pompázik”.

Érdekes ellentéte mindenek, azért mert pont olyan, mint a Matematika vagy akár az Idő, csak az ember agyában létezik. Vagy ki tudja még hol, szerintem nekünk most csak ez lényeges. Hogy nincs de, mégis van, és ott van, ahol nem kellene. Bennünk!

Hogy én mitől félek? Nem is tudom, sokszor semmitől, csak egyszerűen félek. Máskor félek attól, hogy mi lesz holnap, mi lesz pár perc múlva, mi lesz akkor ha…

A Generál

Felnövünk, ezen változtatni nem tudunk, de viszont mi határozzuk meg, hogy mennyire lesz majd értékes életünk kimullásunk pillanatában. Én szeretnék visszanézni életemre és elmondani, hogy boldog voltam, hogy hibáimat ellensúlyozták a jótéteményeim. Sajnos nincs egy ember ezen a világon aki hibátlannak mondhatja magát, de sokan vannak olyanok, akik bármit megtesznek azon hibák kijavitásáért és tanulnak is belőle.

Én viszont sokszor úgy érzem, hogy vannak olyan elbukkásaim, amelyek lassan mintává váltak életemben. A tükörbe tekintek és olyan valaki néz vissza rám, aki nem tetszik, aki mindenben a negativat látja, beleértve saját magát is.

Ami visszatekint rám az a múlt. Létünket, személyünket a múlt határozza meg, csak vigyázzni kell, hogy mennyire engedjük, hogy befolyásoljon minket. Az első lépés a javitáshoz, a továbblépéshez mindig az, hogy meglátjuk, hogy hol a hiba. Ha tudjuk, hogy mi az akkor képesek vagyunk javitani rajta, majd lezárni, hogy a múlt a múltban maradhasson, életünket pedig a jelennek, az itt és mostnak szentelhessük.

Az ember lépten nyomon szembeütközik múltjával, akár egy telefonhivásról, egy képről, egy hangról, gondolatról legyen szó. De a múlt nem követ árnyként abban a pillanatban, amikor lezártad, amikor már gyenge szálak kötnek hozzá, csak emlékek és semmi más. Olyan lesz majd, mint a cigaretta füst, eleinte még látod, majd csak az illatát érzed, később pedig már nincs semmi belőle, csak a tudat, hogy létezett.

Emberek vagyunk, tehát kódólva vagyunk szociális kapcsolatok épitésére, amelyek idővel személyiségünket is befolyásolják. Mindenki más és mindenki másként viselkedik különböző emberekkel, disztributiv az odafigyeléssel és igy épülnek ki azok a kapcsolatok, melyek elengedhetetlenek életünkben. Visszatekintve sok ember sétált be életembe és ment el annélkül, hogy észrevegyem, de vannak olyanok, amelyeket nem tudjuk elengedni, mert fontosak számunkra, személyi támaszaink és belső templomunk oszlopai. Nem helyes másra fektetni életünket, de viszont meg kell osztani minden szépet azokkal, akik számunkra a világot jelentik. Sokszor akár a rosszat is megkéne osztani, mert igy előre haladhatunk és segitenek a terhet vinni.

Lényeg, hogy a múltunk meghatározó tényező életünkben, annak köszönhetjük gondolkodásunk, világ- és embernézetünk, de ha a mának akarunk élni és egy jövőt épiteni, akkor tanácsos lezárnunk ami a múltban volt és a háttérben a foszladozó cigaretta füst marad. Aki a jelennek él az egy szebb és boldogabb jövőt épít!

Timea

Szabad Madár Szövetségnek

2009-07-04T14:16:00.001+03:00

Gyorsan telik az idő, nagyon gyorsan főleg, hogy az érettségi és a szessziók is „elmúltak” már. Ezért szerintem ideje, hogy elkezdjünk készülődni.

Nagyon boldog vagyok, hogy a tánccsoportunk is velünk tarthat, nem kell ketté váljon ez az amúgy is elválaszthatatlan de mégis nagyon szétszórt csapat.

Kérésem a következő, akik beszeretnének segíteni a tábor szervezésbe minél hamarabb jelezzék nekem. A többiek pedig állítsák össze a listát, hogy Papfia átadja Dalmának. :D

Idén remélem, hogy nem elégszünk meg a negyedik hellyel. Igaz, mi annál többet nyertünk, de akkor is.

Szóval, akkor hogy is van?

Sör, s a bor, s a pálinka…vár reánk a Táborban…óuoúúúúoooóóóóó…

Üdv nektek,

Csongor

Igazi Arcom

2009-07-02T00:43:00.001+03:00

Ezt érdemes megosztani:

- Csongor, neked van igazi arcod is?

- Néz a szemembe, néz rám. Igen úgy van, nincs ott semmi, mert nem akarsz semmit ott látni. Mert nem kell hogy láss ott semmit, csak nézni és nem látni akarsz. De ha mégis el akarod képzelni mi van ott. Képzelj el egy robotot, aki nem akar robot lenni, aki felül szeretne kerekedni robot testén, életén. Aki egyszerre mindent akar, és mégis semmit, csak annyit, amennyi neki jár. Amit minden EMBER megérdemel. Vagy meg kellene, érdemeljen. Tudok, és akarok tisztelni, tudok, akarok és vágyok szeretni. Pont úgy ahogy vágyok mások szeretetére, tiszteletére.

- Robot? Miért Robot?

- Igen, ez jó kérdés, azért mert beleszületem egy olyan világba, amiben nem mindig volt nekem is hely. Azért mert a rendszerek, mások által rég meg irt pályák és rendszereiknek éltem és élek. Mint mindenki, csak azzal az eltéréssel, hogy nekem ez nem tetszet. Nekem fájt mindig, robotnak lenni, annyira, hogy gyűlöltem is sokszor élni. Pontosabban, nem tudtam elviselni azt hogy minden ami körül vesz, minden amiben élek, és még a gondolataimnak is egy része nem az enyém, hanem rám van erőszakolva.

- Mindenkire rá van erőszakolva, de csak azt bántsa, aki ezt képes észlelni, értelmezni.

- Csongor, akkor miért éltél, miért élsz? Ha így látod a dolgokat?

- Reméltem hogy megkérded, sőt ha nem kérdezted volna meg, akkor is elmondtam volna, azért élek, hogy ellen áljak, hogy szétszakítsam azt a kibaszot láncot amit, az emberek, a világ, rám – ránk erőszakol, az legyek aki vagyok és akarok lenni.

És nem utolsó sorban, hogy szeresek, tiszteljek, lássak, adjak és kapjak. És hogy mindent amit kaptam, magamtól vagy másoktól, megosszam vagy akár tovább adjam gyerekeimnek, ha lesz rá alkalmam, és persze, csak ha akkor is így fogok látni mindent.

** Figyelem, a bejezésben szereplő képnek semmilyen objektív szerepe nincs, csakis azért választottam ezt a képet, mert tökéletesen tükrözi a bejegyzésben leírtakat.

Nem, fogok egyetlen egy objektív hozástolást sem reagálni, főleg a képpel kapcsolatost NEM.

A Generál

Menedék

2009-07-01T02:29:00.000+03:00

Rég írtam már, de úgy éreztem, hogy ezt nem hagyhatom ki. Van, amikor az ember azt kívánja, hogy bárcsak bezárkózhatna, eltűnhetne, nem létezne. Az utóbbi időben sokszor vágytam erre, de sehogy sem sikerült. Álmodtam én zárt rétről, erdő mélyén napfénnyel és madarak énekével, csak sehogy sem akart eljönni, mindaddig, míg meg nem ismertem Őt.

Soha nem volt csend, soha nem éreztem olyan nyugodtnak magam, mint amikor Vele vagyok. A gondolataim nem zavarnak, nincs kavalkád, rendszereződnek, mintha egy könyvtári manó rendezne az éjjel csendjében a könyveket. Furcsa, furcsa, hogy hallgatok, hogy nem vágyok beszélni. Ha mégis beszélnék, nem látom úgy, hogy értelmetlen lenne, meghallgatásra talál szavam, és ekkor megérint. Megérint a gondolat, hogy nem vagyok egyedül, hogy számit a szavam valakinek, számit az, hogy mit szeretek, de félek. Olvas bennem, mint még senki más, tudja, ha valami nyomaszt, tudja, ha valamire mindennél jobban vágyok, de soha nem mondom, nem árulom el magam. Megszoktam, hogy vezetek, nem hogy engem vezetnek, ez így nem lesz jó, gyenge vagyok. Utálok gyengének lenni! Nem akarok veszíteni!

De itt nincs szó veszteségről, itt nincs szó elnyomásról. Miközben gondolataim így hadakoznak Ő megcsókol és én feleszmélek: ez egyenlőség, akarat és beláthatatlan. Beláthatatlan, mert mintha megfordult volna a föld, nem én olvasok az emberekben, hanem Ő bennem, elveszítem az erőmet, a képességem, az egyetlen fegyverem. Lefegyverez, mikor másodszor is megcsókol, ajkai égetnek, fáj, hogy ennyire gyenge vagyok, de Ő felemel. Gyengeségemben kitátom számat és beszélek, őszinte vagyok és szemeiben látni amint megért, milyen érdekes még sosem láttam ilyent, hogy szavaim, amint gondolataimban megformálódnak és ajkaim kiejtik olyan fülekre találnak, amelyet nem csak érdekel, meg is érti. Ekkor rájövők, hogy nem vagyok gyenge, hangom van és hatása is, hatással vagyok rá.

Kötözetlen szárnyalok és mégis visszatérek a menedékre, a melegbe, mert mindennek van értelme. Tudtam én ezt, de hogy magyarázd el valakinek, hogy mindennek van értelme? Mindenkinek kell valaki, egy társ, aki ráébreszti arra, ami benne rejlik, de ő nem láthatja, kiegészíti és együtt szárnyalnak.

Mint valami élettelen robot jársz ezen a földön, de feleszmélsz, és Ember leszel, abban a pillanatban, mikor eljön Ő, aki mindent lát benned, aki feltételek nélkül melléd áll, ha törik, ha szakad, magányban és mélypontban, szép napokban, vesztes harcban. És ami a legjobb, ez mind kölcsönős, a hála, hogy egymásra találtatok. Az Út amit addig végigjártál, van értelme, tanultál szeretni, gyűlölni, szenvedni és talán könyörögni, de ezekre nincs szükség többé, mert minden jön magától és mindenben egymás mellett állhattok.

Timea és A Generál Közösség

Generál Ajándékcsomag

2009-06-15T12:16:00.001+03:00

Tegnap a Hajsza Második Része majdnem 400 látogatott vonzott oldalunkra. Ezért mi,

A General Közösség úgy döntöttünk, hogy az 5000 illetve 9000 látogatónkat egy Generál ajándékcsomaggal lepünk meg. Az ajándékcsomag tartalma, egy Generál póló, egy General 2 GB USB adattároló, és egy Generál Rendszeres Olvasói Oklevél.

A szerencséd látogatónk bárki lehet, és csak annyit kell tennie, hogy figyelje a Látogatok számát, és ha a szám 5000 vagy 9000 akkor mentse le (Print Screen billentyű segítségével) és küldje be nekünk erre a címre: vinczcsongor@hotmail.com egyűt egy címmel vagy/és telefonszámmal.

Ha esetleg találunk még támogatókat, akkor több szerencse számot is meghirdetünk.

Addig is kellemes böngészést, szörfözést és sok szerencsét kívánunk.

A General Közösség

A Hajsza Második rész

2009-06-14T15:21:00.003+03:00

Kicsit beszélgetünk, de nem nagyon tudtam igazán semmire sem figyelni, csak is a virág járt a fejembe. Hogy honnan szerzek majd virágot. Hisz, ki gondolta, hogy le se szállok és nyomják az ember képébe a virágot.

Nagyon megkönnyebbültem, az egész város tele volt, szebbnél szebb virággal, nem beszélve a sok felég öltözött végzős lányról.

Most már csak annyi volt még fontos hogy megtaláljam Amikát. El is indultam az iskola fele. Gondoltam most már minden a legnagyobb rendben van virág ami el is van már törve...hogy? Körülbelül úgy fele útján vettem észre hogy eltörött vagy eltörtem a virágot…persze nem is gondolkoztam sok ideig. Szaladtam vissza a virágoshoz. Amire vissza értem, csenget a telefon, aminek a hangjától már fóbiám van.

- Csongor, meg vettem a virágot neked. Hova vigyem, itt vagyok az iskola előtt.

A húgom volt, kész megváltás de miközben a telefont keresgéltem a zsebembe vásároltam még egy csokor virágot. Nem volt mit tennem, fogtam egy taxit.

Úgy lehúzott mellém azt hitem, a kocsi alatt kell beülni. Hiszen pár centi és rám gurult volna a Logan.

Na szóval most van virág, tényleg minden a legnagyobb rendben volt. Csak egy kis gond akadt, megtalálni Amikát a nagy tömegben. Keresés közben megtaláltam Iuont (Jánost) akinek kiderült, hogy Román barátnője van, persze ez nem gond, de ö mégis kicsit tartott tőlünk emiatt. Együtt kerestük tovább, de Amikát nem találtuk, persze megtaláltuk Alizt, Zolit, és szép lassan együtt is volt a Csapat. Itt egy Szabad Madár ott egy Szabad Madár de Amika sehol. Aztán egyszer csak megpillantottam, és elindultam felé, egyenesen a tömegen keresztül, nem törődve senkivel, kinek lábára, kezére, fejére lépek.

Olyan boldog voltam, mint egy 18 éves szűzleány az első randin.

Amika nagy szemekkel nézet, de ott volt Amika Apuka, Amika Anyuka is, Amika Nővér is, és ők is repdestek az örömtől. Nem is tudtam már hogy, kinek is kell adni a virágot… Dehogy nem. Oda is adtam, nagy puszi, macska vigyor. És már haladtam is kifele, amikor megszólaltam:

- Na srácok, mehetünk sörözni.

De ekkor szolalt meg újra a telefon, amit rémülten kaptam ki a zakóm rejtett zsebéből.

A húgom volta az, és megérkezett a virággal. Egy pillanatig, nem is tudtam mi legyen vele, de aztán arra lettem figyelmes hogy Iuon (János), Gyöngyivel a volt magyar tanárnőnkkel beszélget. Habozás nélkül elkértem a telefont, és megkérdeztem, hogy hol van. Fent volt a tanáriban, és pár perc után már mi is. A macska vigyor megint fent volt, és neki adtam a virágot. Most nem kell furán nézni, hiszen biztos vagyok benne, hogy ti is fülig szerelmesek voltatok valamelyik tanár vagy tanárnőtökbe diákkorotokban. Régi szép idők.

Na de virág ide vagy oda, másra sem tudtam gondolni csak egy hideg sörre és persze a többiek is. Elindultunk a zöldkertbe, ahol sajna nem volt már hely, pontosabban volt egy üres asztal de le volt foglalva. Gondoltam magamban, hogy mekkora szerencse hogy nem tudom elolvasni, amit az asztalon levő papíron ír (Foglalt) és készültem már leülni, amikor a kiszolgáló lány szolt hogy foglaljunk bátran helyet. Megrendeltük a megrendelni valót, választék nem is volta nagyon. Mondta is a csaj, hogy van finom hideg sör, csak kicsit meleg. De aztán valahogy, nagy nehezen talált a kinti hőmérséklethez illő hőmérsékletű italt. Magyarul szólva, hideg sört.

Sörivás közben, jól körülnéztem, hátha akad ismerős, mert furcsa illatot éreztem, friss hús illatot. János pina szagnak ítélte meg, de aztán kiderült hogy Aliz és az osztálytársnője, akit én gazdagkeblű Adélnak neveztem el voltak, és nem friss hús, se nem pina.

Meghívtam őket is a nehezen szerzett asztalunkhoz, hiszen Aliz hozzánk tartozik.

Egész érdekes kis csapat, kellemes Szabad Madár hangulat alakult ki, amit aztán Iuon (János) román barátnője rontott meg. Aki a mellettünk levő asztalnál ült ismerőseivel.

János is oda ment hozzájuk, amit már nem nagyon tűrtem, és Attila kérésére én is oda mentem Jánoséhoz bemutatkozni. De erről inkább te számoljál be János szívem.

Lassan be is fejezem, mert nem szeretném, ha valaki miattam, aludna el a gép előtt.

De nem hagyhatom ki a megígért fotót.

Íme:

Befejezésül pedig köszönetet szeretnék mondani nekik:

- Amikának a meghívásért.

- A Húgomnak a bonusz virágért.

- A Szabad Madaraknak, e csodálatos napért.

- Attilának a fotóért.

És végül de nem utolsó sorban Alizkának a csodálatos mosolyért.

Üdv mindenkinek,

A Generál és A Generál Közösség nevében is.

Van Isten

2009-06-12T23:39:00.003+03:00

Nagyon sok minden történt ma este, elég sokan bántottak. Kicsit kezdtem is kétkedni mindenben. Értelmetlenek tűnt minden, és azt kérdeztem magamtól: Miért ez a sok fájdalom. Közben lassan fel is mérgelődtem, annyira, hogy úgy döntöttem ki megyek és elszívok egy cigarettát. Ki is mentem és leültem a lépcsőre.

Ahogy rá gyújtottam, nagy macskanyávogásra lettem figyelmes. Azonnal oda szaladtam és egy nagyon kegyetlen és szörnyű látványra találtam. János a kutyán egy kiscicát rágott a szájában, a cica pedig életet mentve vergődött és kapálózót. Izgalmamban akkorát ordítottam hogy János elengedte és elszalad. Én meg felkaptam a kiscicát és éjeden magamhoz szorítottam. Nem gondoltam semmire csak, arra hogy vajon nem értem ide túl későn… aztán elindultam megkeresni az édesanyát. De ekkor tisztult ki előttem minden.

Hogy a sok rossz, a sok szenvedés, amin egész nap keresztül mentem csak azért volt, hogy este megsokalljam és ki menjek, hogy megmenthessem e csodálatos és bájos teremtmény életét. Boldog vagyok, újra és a cica is, itt van elnyúlva a hasamon, alig tudok írni tőle, nagyon pici még de már annyi ereje van hogy belém kapaszkodjon. Még ha nem is tudja még hogy mekkora csodának volt az eszköze, és hogy mennyi minden van még amit nem tud. Mintha halából bújna hozzám, és nem is moccan, hogy ezt meg tudjam osztani veletek is.

Ezentúl, legyetek figyelmesebbek, és gondolyatok erre, ha túl sok a rossz, gondolyatok arra, hogy biztos valami jóóóó készülődőben van.

Szép estet nektek, boldog vagyok, hogy ezt megoszthattam veletek.

A Generál

A Hajsza

2009-06-11T23:39:00.002+03:00

Fel virradt a nap, csörög az óra, kinyomom és nyugodtan újra az álmok birodalmában, találom magam. Friss hideg reggeli szellő, gondolatok százai szálldogálnak a reggeli álmos homályban.

Picsába, már 9 óra… Amika, Kicsengetés… gondoltam magamba, miközben kiugortam az ágyból. Azt se tudtam merre szaladjak, kimentem a konyhába, de sehol egy lélek. Gyorsan felöltöztem, majd félig a hűtőben, félig az asztalnál megreggeliztem.

Épp surrantam ki a házból, amikor egy hang leszólt az égből, vagy tököm tudja honnan:

- Csongor! Ezzel a szakállal nem mész ki a házból. – anyám hangja volt, és nem akartam vele ujjat húzni, hisz ö az egyedüli a családban, akivel értekezni lehet. Nem akartam ezt a kiváltságot is eljátszani.

Úgy döntöttem meghagyom, a szakállam csak meg igazítom kicsit, de aztán egy ásítás és fele a szakállnak odaveszet. Így lett az amit majd a fényképen is láthatok (A Második részben).

Gondoltam most minden oké, szaladtam ki, amikor megint újra megszólal a hang:

- Csongor! Ne fáraszd magad a sisakkal, apád elvitte a motort.

- Nagyon örvendek, feleltem és visszavittem a sisakom.

9: 24 perc volt, amikor végre kiléptem a kapun. Fele útján megsimogattam Jánost, a kutyánkat és haladtam gyors léptekkel tovább.

Gondoltam, még egy cigaretta is belefér az időbe… belenyúlok a zsebembe, amikor eszembe jut János a kutya, akit már a jó nép ott simogatott a buszmegállóban. Azt hitem megnyúzom, na de nem nyúztam meg, hanem felkaptam és haza szaladtam vele.

Amire vissza értem az autóbusz már nyitotta is az ajtóit. Nem haboztam, elfoglaltam én is egy helyet, és csendben vártam az indulást, közben csak arra tudtam gondolni, hogy honnan veszek majd virágot Amikának.

De egy hangos férfi hang szól hozzám:

- Anyád hogy van?

Na ezt, amikor meghallottam, a nagy stresszben azt hitem széttépem, azt aki ilyenkor is kötekedik. Amikor megfordulok, hmm, bátyám és komolyan kérdezte.

Folytatom…

A Generál

New DOTA Map 6.60

2009-06-10T11:37:00.003+03:00

“A reggeli ködben, egy vérző vad szalad életét mentve.

A völgyben egy patak, vizében a hősök vére.

Az Erdő csendjét a holtak törik meg. O igen, itt harc lesz.

The General ”

Lélegzet elállító hír. A mai nap folyamán hivatalosan is letölthető a Dota All Starts 6.60 térkép. Pár újdonságot megemlítenék:

Új tárgyak, és teljesen át vannak rendezve a tarisznyák is, így az új játékosok hamarabb meg tanulják a tárgyak és receptek használatát. Mi a haladok, pedig rágjuk a körmünket, mert elég szokatlan lesz, de azért sokkal praktikusabb is.

2 új hős, de róluk nagyon keveset tudok.

És még sok más érdekesség, amit csak játszva veszünk észre.

Az Új térképet innen töltheted le: www.getdota.com

Jó szórakozást, és viszlát hiszen nekem is sok fehér éjszakám lesz, hála az új térképnek.

Ha velem szeretnétek játszani, akkor megtaláltok 23:00 után a Herr channelben az Eurobattle.net-en. Játéknevem HerrGenerál, és Reggelig hostolok.

Üdv mindenkinek, a HDS (Hungarian Dota Stars) csapat részéről is.

42 Óra (A Harc)

2009-05-31T04:52:00.002+03:00

Remeg a kezem, és talán csak mosolyom az, ami még éber talán.Az asztalon megszárad kávés csészék, a hamutárca gazdagon tele, mellette 2 üres cigaretta doboz. És az egér is alig fér a sok papírtól, a képernyőm is tele újlenyomatokkal, kockás hálónadrágom, is azt jelzi pont aludni indultam. Igen, pont aludni indultam, amikor felvillant bennem az ötlet. Nem is tudom, hogyan nevezem. Megoldás, az elég hamis lenne, esetleg az út.

Ez az, megtaláltam az utat, ami abba a holnapba vezet, amit én akarok.

Az egyik összegyűrt lapból idézek, amit ebben az elmúlt 42 órában írtam.

„Rohad dühös vagyok, hiszen soha nem gondoltam hogy ilyen egyszerű minden, ilyen könnyű, és elérhető a megoldás.

Vannak dolgok amiket biztosan tudok, például azt hogy mire nincs szükségem, vagy azt hogy bármire képes vagyok, azt hogy nem akarok rossz ember lenni, azt hogy nem szeretem a bórt. És azt is, hogy a dohányzás káros az egészségre.

Egy dolog van még hátra, eldönteni mit akarok. Ez az a dolog az, amire olyan keveset figyel az ember, és mégis ez a legfontosabb, hogy mit is akarok igazán.

Pénzt akarok. Akarok? De az van. Jó de ez kevés. Szóval mit is akarok?

Megtudni, hogy mit akarok.

Hmm, anyám szerint, akkor kellemes a főzés, ha az ember, a saját konyhájában főz. Konyhát is akarok.

Apám mindig azt mondta, hogy minden más lett volna, ha nem Ádámoson lakunk.

Nem Ádámoson akarok lakni.

Testvérem pedig azt mondta, ha szakit a zöldség barátjával, megveri az Isten. Nem akarok bunkó barátnőt.

Teo, mindig azt mondta, ne bánd, soha amit megtettél csak azt, amit nem tettél meg. Mindent meg akarok tenni, hogy ne legyen, amit bánjak.”

Tovább keresgéltem, mert ez elég unalmas… itt egy másik papír:

„Csongor, válaszd azt, aki a legtöbbet ígér, elvégre kettőjük közül egyik sem az igazi.

Ez egy baráti jó tanács volt, 16 éves koromban, amikor azt kellet eldönteni x-et vagy y-t válasszam. És azt hiszem ennek a jó tanácsnak, ittam 3 évig a levét. Persze biztosan tudom, hogy bármelyik választás ugyan ezt az eredményt hozta volna.”

Szóval, a lényeg, az hogy meg kell tudni, mit akarunk. Ez a legfontosabb, mert ha tudod mi a cél, akkor van amit elérni. Persze gondolod most, tudod, hogy mit akarsz, nem hinném, én még senkit sem ismertem, aki igazán tudná.

Egy utolsó idézet és be is fejezem:

„Csongor, Nem Kel harcolni, minden jön magától. Mindent a szánkba kapunk.”

Ez így is van, részben, de azért hozzá tennék pár dolgot.

Nem szabad abban a tévhitben élni, hogy a sült galamb majd berepül a szánkba.

Mert ahhoz hogy berepüljön, ki kell, nyisd a szád, még ha be is repülne.

Továbbá kegyetlenség de megjegyezném azt is, hogy A HARC, amit én vívok, az nem túlélő harc. Hanem életforma, ilyen vagyok. Szeretem, ha a dolgok mozognak, ha mozgathatom a dolgokat, ha én irányítom az életem. Persze van nálamnál erősebb irányító is, de nem ezen a földön. És belehalnék, ha ülnöm kellene és várnom, a sült galambot. Azt is lehet, de akkor mi értelme mindenek. Zöldség élet, nem embernek való.

Csak ha nem parazita életmódot választ az ember. Élősködőként is meglehet élni. De az már nem a te életed, vagy ha mégis, nem teljes egészében, hiszen függsz mindig az éltetőtől.

Reggel van, lefekszem. Minden jót, és ne kíméljetek meg a véleményetektől, hiszen minden vélemény egy másik világ, az, amit ti látok. Amiben ti éltek. Osszátok meg velem is.

A General Közösség

2009-05-18T01:12:00.004+03:00

Elég sok érdekes visszajelzést kaptam a napokban, az egyik ami nagyon érdekes volt:

„Hogyan csatlakozhatnék A Generál Közösségbe?”

Gondoltam magamban meglepődve, a mibe? De aztán pár perc után megcsapót az ihlet, és így válaszoltam:

„Nekem, mint A General főszerkesztője, elég nehéz eldöntenem ki illene ebbe a közösségbe és ki nem, és próbálom megválogatni közösségem tagjait.

De ha, nagyon érdekel, akkor ide írd le, mit szeretnél és miért: vinczicsongor@hotmail.com „

Ha téged is érdekel, akkor neked is érvényes.

A Generál

Hazatérés

2009-05-17T15:14:00.002+03:00

Összerakjuk létünk apró darabjait,
Néha összeáll, de van, ki válaszra vár!
Mélyből a csúcsra oly nehéz, tán egy élet is kevés még..
Csúcsról a mélybe egy pillanat, csak egy rossz mozdulat elég..

Engedd meg nekem, a saját életem úgy irányítsam és azt tegyem,
mit vérem diktál majd és akármerre hajt, mindig érezzem a belső dalt!

Résen lenni, felelni-megfelelni, talán néha jó volna megpihenni,
Mélyből a csúcsra oly nehéz, tán egy élet is kevés még,
Csúcsról a mélybe egy pillanat, csak egy rossz mozdulat elég..

Engedd meg nekem, a saját életem úgy irányítsam és azt tegyem,
Mit vérem diktál majd és akármerre hajt, mindig érezzem a belső dalt!

A világ peremén felépítem én a saját világom, ami csak enyém,
s a tied lesz ez majd, tart, ameddig tart, a vándor hazatér,
s a hosszú út véget ér!

Engedd meg nekem, a saját életem úgy irányítsam és azt tegyem, mit vérem diktál majd és akármerre hajt, mindig érezzem a belső dalt!

A világ peremén felépítem én a saját világom, ami csak enyém,
s a tied lesz ez majd, tart, ameddig tart, a vándor hazatér,
s a hosszú út véget ér.

www.ossian.hu

SzMSz nek

2009-05-16T03:43:00.001+03:00

Rég nem látott Szabad Madarak, Tegnap sikerült pár szót váltanom Jánossal.

Aminek az eredménye az, hogy még a jövő héttől elkezdjük az újraszervezést.

Sőt, személyesen veszem kézbe a dolgokat.

Elsősorban arra szeretnélek kérni titeket, hogy amennyiben lehet, próbáljatok mindenkit értesíteni, hogy a közeljövőben lehessen eredményes munkát végezni. Értem ezt a véget nem érő bulizásokra is. De a nyár fénypontjára, az EMI tábora szeretnék azért kicsit több figyelmet fektetni. Ha nem is EMI s színekben, hanem a mieinkben, de akkor is melléjük kell, álljunk. Legalább egy páran részt kell, vegyünk a szervezésben. Hogy mindenkinek jusson a jól megérdemelt pihenésből, kikapcsolódásból is.

Hamarosan részletes körüzenetben leírok minden részletett és fejleményt.

Addig minden jót nektek, és Fantát. Nagyon hiányoztok.

Hatalom = Szolgaság

2009-05-12T18:31:00.001+03:00

Csak akkor van saját életed, ha te magad irányítod, és nem mások.

Csak akkor van valós életed, ha te magad irányítod, és nem az illúziók.

Csak akkor van értelme az életednek, ha a te saját valós életed.

Sokszor kerül az ember érdekes helyzetekbe, olyan helyzetekben, amikor mások fölé kerekedhet. Mások sorsán dönthet, még ha nem is akarja ezt. És ilyenkor látszik meg az ember igazi arca, amikor hatalmat kap mások fölött. Persze most lehet másra gondoltok, de nem én vagyok az aki hatalomhoz jutottam, nem engem tessz próbára most a sor, hogy ekkora felelőséget vág a nyakamba. Hanem valaki mást, akinek pont olyan hatalom került a kezébe, amivel pont rólam kell döntést hoznia. Persze felelőség teljest, vagy felelőtlent.

Lényegében mindegy hogy milyent, fontos hogy meghozza, és kimondja az ítéletet.

Hiszen a rabnak is joga van, joga van az ítélethez, még akkor is ha az ítélet az halál.

Az ítélet kimondása után, az ítélet végrehajtás következik. De ezen a bíróságon nincs felbelezés. És maga a Bíró, akit ekkora hatalommal látott el a sors, ítéletével saját ítéletét és kimondja, hiszen bármilyen döntést is hoz, nem tudhatja hogy az a helyes. És egész élete arra fog elmenni, hogy bánya miért nem más izéletett hozott. Ismétlem Bármi is legyen az ítélet, és bárki fölött.

Értelmetlen nagyon a fenti helyzet, de csak egy ember értheti meg rajtam kiül. Az aki most hozza meg Ítéletet fölöttem, és Így maga fölött is.

Megjegyzés:

Halál = Felszabadulás = Rabság az Ítélet Kimondóra

Change, Hope, Believe

2009-05-11T01:15:00.001+03:00

Létezik egy érdekes ember, aki emberek millióit győzte meg arról, hogy egy szebb jövőben higgyenek. Azt mondta mindig hogy, “Change, Hope, Believe…”

A dolgok természetből adódóan nem jönnek maguktól. Így működik a világ, mindenért dolgozni kell, és esélyt kell adni neki. A jó dolgok soha nem jönnek maguktól, és ha mégis semmi kiváltó ok nélkül jönnek, akkor biztos lehet benne az ember, hogy az érzelmei játszanak vele. Hamis az, amikor alap nélkül azt állítjuk, hogy szeretünk valakit, átverjük magunkat, ugyanis az illúzióba vagyunk szerelmes, és ábrándba, ami csak a fejünkben létezik.

Szerintem nem lehetséges valakit szeretni azért mert “…megtetszett”, mert “bejön”, ez nem szeretet, ez ösztön. Mindig is azt hittem, hogy ahhoz hogy valakit szeress, egyszer keresztül kell menjél vele egy csomó dolgon. Legyen valami ami hozzá köt, legyenek olyan dolgok, amiket érted tett meg és te érte tettél meg. Kötődjél hozzája, legyen közös alap. Én más szerelemformát nem ismerek és nem fogadok el. A többi “megláttam és nagyon megtetszett” vagy “bejön első látásra” nem szerelemforma, hanem ahogyan mondtam, ösztön. Az emberben több is van az ösztönnél, és nagyon nehéz ezt előnybe helyezni az ösztönök felett.

Az emberek mindig változásra vágynak, amikor nem mennek jól a dolgok ….”change”. Remélik, hogy majd jobb lesz….”hope”. De egy dolgot mulasztanak megtenni…..”believe”….hinni. Nem hisznek benne. Nagyon sokat töprengtem, hogy miért nem. Észrevettem, hogy startból az emberek elvárják a jót, anélkül hogy valamit tegyenek is érte. Elvárják, hogy magától jöjjön minden, és már startból minden jó legyen. Képtelenek küzdeni érte, képtelenek türelmesek lenni, esélyt adni a változásra. És pont ezért nem sikerülnek ezek a dolgok soha, pont ezért szív az ember annyit, mert amikor kényelmetlen számára valami, annak ellenére hogy törekedjen, hogy jobb legyen, más legyen, inkább a rövidebb és erőfeszítés mentes utat választja….elmegy….feladja.

Nagyon idegesít, amikor az emberek mindent feltálalva várnak el. Elvárják, hogy a másik átalakuljon, fejődjön, és majd akkor elfogadják, de ők nem mernének belesegíteni. Késztermék kell mindenkinek, talán azért, mert lusták az emberek küzdeni. A szomorú valóság az, hogy nem jön a késztermék. Az ember önmagában nem képes úgy átalakulni, hogy a másiknak megfeleljen, ez csak segítséggel lehetséges…..”believe”….hinni a másikban, és kitartó lenni önmagaddal szemben is, még ha nehezedre esik is.

Én egy kapcsolatformában nem hiszek, és soha nem is fogok hinni. Abban, amikor minden már startból rendben van. Mikor már egyből a két személy egymásnak megfelel. Az ilyesmi mindig zsákutcában végződik, ugyanis senki sem törekedett annak érdekében, hogy a másiknak megfeleljen (nem, nem képmutatásról, vagy önmegtagadásról van itt szó), a másikhoz igazodjon, megismerje a gondolkodásmódját, fejlődjön. Ellenben, amikor a két ember egymást alakítja és formálja, akkor az ilyen kapcsolat örökké tartó, ugyanis a te termékedet csodálhatod, a kitartásod és a munkád gyümölcsét, nem pedig egy készen megvásárolt fogyasztási cikket. Az ember mindig is jobban szerette a saját keze által teremtett dolgokat, mint a készen kapottakat.

A probléma szerintem, ott van, hogy az emberek annyira egoisták lettek, hogy elvárják, hogy startból minden jó legyen, azért hogy boldogak lehessenek. Ilyenkor nagyon ideges leszek és jön, hogy kiáltsam, hogy “ébredjetek már fel a fenébe bele, küzdjetek és harcoljatok, mert semmit sem kaptok készen.” Nem lenne igazságos. Mindent ki kell érdemelni és meg kell harcolni. Nagyon felhúz, hogy nem képesek az emberek hinni és kitartani.

Őszintén, én nagyon örvendek annak a ténynek, hogy lényegébe soha nem voltam startból szerelmes valakibe. Soha nem kedveltem valakit, meg azért mert “olyan amilyen”, mindig is csak akkor, ha valami közös dolog kötött össze. Olyan dolog, ami közösen alakult ki. Olyan dolog, ami azért jött létre, mert ott volt melletted az a másik személy. Én csak ilyenkor tudom elkötelezettnek érezni magamat valaki iránt és kb. ez is, magyarázza azt, hogy így lehetséges az, hogy 21 év alatt lényegében csak 1-2 személyt kedveltem meg igazán, sőt, kezdetben még antipatikusak is voltak, addig, amíg nem lett valami közös élményünk, közös termékünk ( még ha lehet sajnos csak az én részemről egyedül.)

……emberek…..ébredjetek fel, és küzdjetek, még ha az elején erőltetettnek tűnne. Küzdjetek az illúziótok megvalósításában, mert nem fog jönni magától. Adjatok esélyt, de nem a másiknak arra hogy bemutassa önmagát és megváltozzon, hanem önmagatoknak, hogy kitartóak legyetek a másik személy mellett és küzdjetek érte, azért hogy olyan legyen amilyennek elképzelnétek az ideálotokat……

A szerelem két emberből áll…..tehát mind a két ember felelősége kellene legyen az ideális helyzet kialakítása. Soha nem elég, ha csak az egyik ember küzd a változásért azért, hogy bebizonyítson valamit.

Felejtsük a hódításokat és a bizonyításokat. A szerelem egy közös munka terméke…….csak így lehet valaminek közös gyümölcse….

by Miklós Zoltán

Jákob, a vendég

2009-05-07T02:07:00.001+03:00

Az inasunk Norbi pont az ebédet tálalta szerény otthonunkban, amikor megérkezet Lehel.

Nagyon izgatott volt, pontosabban nem tudott leállni a röhögésből, csak nézet minket, mi meg kíváncsian vártuk, hogy elmondja, mi a fenne történt.

Az evés már javában fojt, amikor megemberelte magát és elkezdte mesélni, hogy:

- Szombaton, amig mi május elsejéztünk, Jákob eltávozott az élők közül.

- Jó, de mi a fenne olyan humoros? Csak nem egy hajszáltól fulladót meg, ebéd közben?

- És ki a fene ez a Jákob? Ismerem? – kérdeztem türelmetlenül közben csúnyán nézve Norbira, mintha az ebédel lenne valami gond.

- Jákob az egyik szobatársam bátya VOLT, ki szombat este későn hunyt el. – felelte Lehel

- És? – kérdeztük Robival mérgesen, és Norbi fejéhez vágtam a tányér levest

- Jól van, na, a lényeg hogy nagyon késő volt és nem volt hova vinni Jákobot.

- Lehel, vagy a lényegre térsz, vagy Norbihoz vágom a monitorom is.

- Nem volt hova vinni, és felhozták a bentlakásba, és az én ágyamba tartották reggelig.

- Kamu, a szobatársak, a kapus? Lehel légy már egy kicsit komoly.

Sajnos az volt, és kirázott a hideg, amikor rá jöttünk, hogy nem csak egy vicc.

A kapus elfogadta a csúszós, csúszó pénzt, a szobatársaktól pedig megkérdezték, így:

Fiúk, felhozhatok egy csomagot? – válasz: Persze, a te szobád is.

Nem tudtam, sírjak e vagy kacagjak, néztem Lehelt, Robinak az étvágya elment, Ö is nézte Lehelt, Norbi a komornyik is nézte Lehelt, Jákob is nézte Lehelt, amire Lehel csak annyit szolt:

- És még egy francos képet se készítettek, hogy ki tegyük a Hi5-re. A Szemetek.

(Figyelem, az egyedüli kitalált személy, az Norbi és nem Jákob. Ezt holt komolyan írom. He He)

A Félsziget a mocsokba rohadt

2009-04-29T22:20:00.001+03:00

A Félsziget a mocsokba rohadt, szerintem inkább valahogy így énekelné idén a Félszigeten a Tankcsapda. De nem lesz rá lehetőség, hiszen the Prodigy vette át helyét, nem beszélve a Tiesto barátunkról, kinek már a neve hallatán is a pénz jut az eszembe.

Aki részt vett az eddigi Félsziget fesztiválokon az, biztos érezhette saját bőrén a változást. De ami sokk a sok, vagy túl kevés.

„A zene és a Coca-Cola ellenállhatatlan vonzalma tovább tart: a világ legismertebb márkája hagyományaihoz híven támogatja az élőzenei eseményeket, a CokeLive Félsziget Fesztivál főszponzoraként.”

Hát igen, ízleljük a finom Coca-Cola t, de egy biztos nem a Félszigeten. Inkább templomba akár, vagy könyvtárba. Lehet, most azt hiszitek a zene miatt, vagyok így kiborulva, de nem. Inkább az emlékek, a szép emlékek, a Félsziget életstílus, ha lehet még ekkora szavakat használni. Idén inkább NO IQ, YES MONEY stílusra számíthatnak azok, akik elmennek a 2009 Félszigetre.

Forradalom, harmadik rész

2009-04-29T04:14:00.001+03:00

Nem félek a változástól, lassan már csak attól kezdek félni, hogy nem félek semmitől.

Igaz, változtak a dolgok, de szerencsére, ami fontos az megmaradt. Hogy mi is az, ami igazán fontos, azt mindenki maga döntse el. Nekem fontosabb dolgaim is vannak.

Vicceltem, és rövidre fogom a gyeplőt.

Szeretnék elbúcsúzni munkatársaimtól, hiszen még el sem mentem de már érzem a hiányotokat. Érdekes, de soha nem volt még ekkora csapatban részem, és soha nem hitem volna, hogy ennyi különböző emberel is, ilyen jól érezheti magát az ember. Megtaláltam magam közöttetek, még ha sokszor nagyon is nehéz volt. Többet kaptam tőletek, mint hinnétek. Köszönöm nektek. Köszönöm, főleg azoknak, akik első perctől szárnyaik alá vettek, és befogadtak a „családba”. Annak ideén, amikor még noob voltam.

Hogy miért ez a cím? Azért mert minden végzet egy új kezdetett jelent. De Erről majd legközelebb számolok be.

És végezetül, az egyik legrendszeresebb olvasómnak, aki nem Edit, se nem Szabolcs és te sem Amika, ezt a képet dedikálom (G. mint Generál):

Levél Haza (Szerepjáték)

2009-04-19T18:00:00.001+03:00

Széchényi Lalimaster mai napját is az irodájában tölti. Sok munkája van nagyon nagy a felelősség és nagyon kell figyelnie, hogy minden tökéletesen működjön. Lapozgatja a leveleket úgy napi szinten ez 30-40 darabnak felel meg. Számla, számla és számla. Ez elég unalmas. Egyszer csak egy ismerős címerű levél kerül a kezébe.

Hmm…
Ez a Hunyadi címer vajon kiküldhette és mit akar? Érdekes.

Az alsó fiókból előkapja a levélbontó kést és felhasítja a levelet, majd feláll és az irodában sétálva olvasgatja.

Tisztelt Magyar Királyság,

Gróf, nemesek, és tisztességes Magyar polgárok

Telik az idő, és minden eltelt nap, minden eltelt perc, egyre erősebb és erősebb honvágyat okoz bennem. Tudom, hogy a Királyság jó kezekben van, azt is, hogy a Magyar polgárokra lehet számítani, még ha nagyon sok vihar is volt, remélem egyszer újra Magyar földre léphetek. Nem vagyok száműzött, nem vagyok szökött rab, még is, néha annak érzem magam. A Sors száműzöttje, rabja.

Itt, az Oláh tartományban, nincs okom panaszra, tisztelnek, azért amit itt, és majd a Magyar Királyságban elértem, nem magamért, még ha mindig is annak tűnt, hanem mindenkiért. Politikában itt is részem van, igaz kicsit más, mint amilyen otthon volt, egyszerűbb, mert már bizonyítottam eleget.

Lassan de biztosan változik a világ, kevesebb a sárdobálás, és lassan kinyitja mindenki a szemét. Hiszen a rombolás, mindenkinek kárt okoz még a rombolónak is.

Családi életem elég hideg lett, hiszen csak szerető unokáim levelei révén tudok meg ezt-azt. Feleségem Camymady is jól van, még ha kicsit bántja is hogy érte hagytam el a hazámat, vigasztalja az a meggyőződésem, hogy megérdemli. Mindent megérdemel.

Ahogy a hazám is, ezért írom most ezt a levelet.

Annyi mindent elszeretnék mondani, pedig tudom, a sok a fiatal, akik lehet, már azt sem tudják, hogy ki vagyok. Ezért inkább csak annyit írok, hogy nagyon de nagyon hiányzik minden, hiányoztok. És, hogy minden jót kívánok, erőt a mindennapokhoz.

Minden nap, gondolok rátok. És próbálok továbbra is részt venni a külpolitikában, segíteni, ahogyan csak lehet.

Remélem, válaszol majd valaki a levelemre.

Tisztelettel, Hunyadi Farkas Úr

Gonoszabb

2009-04-17T13:22:00.001+03:00

Nem nagyon tudom, hol kezdjem, és kedvem se nagyon van semmihez, de egyre hosszabb azok listája kik azzal próbálnak segíteni, hogy:

„Csongor, én megmondtam” erre csak annyit tudnék válaszolni, és válaszolok:

“Anyád hogy van?”

Pont ez az, amit nem szeretnék hallani, mégsem érti meg senki. És csodálkoztok, ha az embernek tele van a töke. Elég a Rappelésből.

Szeretném, ha csak segíteni szeretnétek. De a fenébe is, én így segítettem? Szemrehányás, szerintem, nem segíthet csak fokozni a feszültséget.

Csoda, az hogy nekem is vannak rossz „szesszióim”? Eddig is voltak, de senki nem vette észre. Most se vennétek, csak most kicsit jobban szocializálódtam, és így elkerülhetetlen, hiszen soha nem vagyok egyedül. Ez sokszor nagyon is jó dolog, de egyszer csak megtelik a hócipő. És csak telik, csak telik.

Ha Gonoszabb lennék, azt kérdezném, hol vannak az álmok? Tervek? Fenébe, azért mégis csak jó az erőszak? Jobb, ha van valaki aki, kitart melletted az almaidért?

Jó is, de jobb az, ha egyedül is sikerül, hiszen barátok, vagy ilyen magamfajták nem lesznek mindig ott, hogy az ebédlőben, vagy Messengeren, vagy kint a parkban, a Marósparton horgászás közben, stb. ki követeljék, rád erőszakolyak a valóságot. És felébresszék benned az általad meggyilkolt reményt, álmokat. Hogy majd az almokból tervek legyenek, tervekből pedig a holnap.

A Levél, a vízen?

2009-04-12T03:27:00.003+03:00

Tudom, nagyon bizonytalan vagy, és azt is, hogy jogos, alapos bizonytalanságod.

Jó magam is sokszor megakadok, sokszor elgondolkodok, azon vajon mi lesz holnap, hol leszek 10 és múlva, kivel leszek 10 év múlva, leszek e még, 10 év múlva?

Válaszom határozott, NEM TUDOM.

Nem tudom mi lesz holnap, nem tudom, mi lesz 10 év múlva.

Azt sem hogy kivel, és azt se tudom, leszek e. De azt igen, hogy most vagyok, és hogy te is. Azt is tudom, most hol vagyok, azt is, hogy hol kellene legyek, és kivel.

Nagyon rossz érzés mégis itt lenni, távol attól, akit szeretek, attól, aki értelmet ad az életemnek, aki olyan türelmes volt, akivel mégis türelmetlen voltam.

Az út, amin haladunk kiszámíthatatlan, de mégis vannak dolgok, amit biztosan tudunk.

Azt, hogy ha nem járunk rajta, soha nem fogjuk meg tudni, hogy hova vezet.

Azt, hogy nem kell semmi, ahhoz hogy elinduljunk, vagyis kell.

De, nem több annál, amink már van.

Alapokat pedig, meg kell teremteni, nem hiányolni, vagy követelni.

Még ha gyerekesen is hangzik, de nekem már az is egy alap hogy vagyunk, létezünk.

Vagy, és létezel.

Az, hogy csak egy űr van bennem, amióta nem látlak rám mosolyogni.

És ez a fekete lyuk elnyel mindent, ha engedjük.

Közben, nézem az órát, igen, már megint mindjárt reggel van.

Befejezem. Annyi az egész gond, hogy nem tudom hova küldhetném el, így inkább ide írom. És majd letörlőm, ha kell, vagy nem, ha nem kell.

Itt biztosan tudom, hogy elolvasod. Vagy nem, de annyi biztos, hogy semmi sem biztos.

Moldova

2009-04-09T18:13:00.001+03:00

Az Oroszok nem alusznak. Érdekes dolgok történek körülöttünk, pontosabban a történelem megismétli önmagát. Újabb megszervezet „forradalom”.

Egy ideig nem is akartam állást foglalni, de nagyon úgy érzem, hogy kell.

Nézzük csak a számokat 10 000 tüntető, ebből 200 letartoztatva, érdekes de nem Moldvai egyenruhás rendőrök által, hanem a Moldovai civilbe öltözött titkos szolgálatok kik nagy része orosz nyelven beszélt, érdekes. Továbbá, kb. 250 súlyos sebbesült, és 1 halót.

Az adataim nem helyesek, és biztos, hogy szépítve vannak. De nem is az a lényeg hogy pontos adatokról beszélyek nektek. Szerintem még az se hogy újra, félrevezetik az embereket.

Hanem az hogy, mi mit tehetünk, mit tanulhatunk az egészből.

Nem szabad figyelmen kiül hagyni semmit, főleg nem azt, ami körülöttünk történik.

A világ egy óriási pókháló, és bármi is történik, sajnos befolyásolja mindenapjainkat, negatívan vagy nagy ritkán pozitívan. Ez a Globalizáció undorító meleghatásainak egyike. Sokat gondolkoztam azon is, hogy melyek a pozitív hatásai, de nem nagyon kaptam választ. Lehet, hogy ti majd adtok nekem.

Belénk neveltek egy érdekes de számukra nagyon hasznos fegyvert, az arroganciát, ami lehet, hogy egymagában is elég lenne nekik, a felsőrétegnek hogy azt tegyen, amit akar, de biztosra mennek, félre vezetések millióit. Reggeltől estig mossák az agyunkat, és erre nem csak TV - rádiót, sajtót, Internetet, iskolát, egyetemet, és majdnem minden mást használnak fel, hanem még saját magunkat is. Mi is manipulátorok létünk, a jelen embere, képmutató, oda jutottunk hogy már szeretteinkkel sem tudunk őszinték lenni, hogy életünk minden percét hazudva éljük, és még akkor is hazudunk, ha be kell lássuk hogy hazudunk. Magunknak is hazudunk. Na de erre majd máskor térek ki, és később fojtatom majd ezt is. Most mennem kell.

Szabi rémelem hamar meggyógyulsz, hiszen a legaktívabb Blog olvasom, nagyon hiányzik már. Továbbá szeretnék elnézést kérni azoktól, akiket a napokban sértettem, „bántottam”, figyelmen kívül hagytam. Remélem megértitek, hogy mindenkinek vannak nehéz pillanatai, és mozgalmas életünk nem mindig olyan amilyennek mi szeretnénk. Nem felejtek el szeretni, tisztelni, bízni és hinni csak kicsit „felhős” lett számomra az ég. Pedig nem ilyenek indult ez a hét, mégis akad mindig egy banánhéj, amin elcsúszón az ember és odacsapja magét a földhöz.

Sakk Matt!!!

2009-04-08T02:11:00.004+03:00

Ma este nagyon keveset írok, röviden jelezni szeretném hogy minden a legnagyobb rendben. És hogy még én is csodálkozom, de ennek is, el kellet jönnie már, tudom, hogy ki vagyok. Tudom, mit akarok, tudom, hogy kikre számíthatok, és kikre nem. Tudom, hogy mit nem szabad megtennem, és mit igen. Rend a lelke mindenek. És minden ókkal történik. Soha ne bánd azt, ha valaki alá becsül, vagy lenéz, hiszen ha azt teszi máris, fölötte állsz, máris előnyösebb helyzetben vagy, mint ö. Miért is? Mert ha alábecsülnek, nem tudják mire vagy képes, így meglepetésszerűen rázhatod a kártyákat. Hagyhatod, hogy azt higgye, amit csak akar. Azt higgye, hogy ö győzőt, pedig már akkor elvesztette a harcot, amikor elhitte, hogy gyengébb vagy nála, hogy le tud győzni.

Konkrét példa, a sakkban általában a királynőre alapozzák a játékosok többsége a játékot.

Ezért már a játék elején, a királynővel kell, kezdjél. De csak egy csali legyen a királynő. Eljátszod, hogy támadsz, a királynővel de közben kiépítesz a hátérben egy másik támadást is. Majd próbára teszed, a királynődet durvában használod és támadsz, sakkok, pedig az csak egy színjáték, de az ellenfeled minden védelmét a te királyod megfékezéséhez állítja. És szilárdan azt hiszi, hogy neked a királynőd a mindened. Majd teljesen összezavarod, amikor oda adod a királynődet, engeded, hogy levegye, egy lóért, parasztért vagy bármiért. Közben te Mattot sújtasz rája az általa hátérbe helyezett többi egységeiddel. És itt nem is csak az a lényeg, hogy megnyerted a játékot, hanem az hogy a játék elejétől te vezetted az ellenfeled.

Akik sakkoztak már velem, azok most mosolyoghatnak, tudhatják, miért kaptak ki annyiszor. De ne örvendjetek, legközelebb más stratégiával játszok majd.

Egyébként is csak egy példa, amit alig értek miért is írtam le. Azt hiszem azért hogy valakiknek bizonyítsam, nincs minden úgy ahogy hiszik. Hogy nem lenne szabad lenézni senkit, saját magatokért.

Figyelem: Ezentúl, minden bejegyzésem alján lehet majd kérni hogy írjak e még vagy sem arról amiről szó van a bejegyzésben, egy kattintás és tudni fogom ha kértek e még vagy sem. Nagyon szeretném, ha kérnétek, bátran, akár bejegyzésben is. Nagyon jó érzés tudni, hogy érdekel is titeket, az, amit írok.

Az Ösvény

2009-04-05T19:32:00.000+03:00

„Soha ne biz meg a meztelen buszsofőrben”

Egy filmben hangzott el egyszer, de megjegyeztem, hogy ez milyen igaz.

Azt se tudom, hogy kezdjem, sokaknak már az is elég, ha azt írom a Generál vissza tér, de nem is tudom vissza tér e vagy sem. Lényeg, az hogy megint kényes érdekes helyzetbe kerültem. Pontosabban minden szép és jó, kék az ég csiripelnek a madarak itt a tavasz, és úgy érzem végre megtaláltam az utat, boldogan dobok le mindent magmaró, minden ruhát, terhet, hiszen meg van cél és meg van a hozzá vezető út is. Már nincs szükségem semmire, vagyis ezt hitem. Aztán kiderült hogy még is, hogy ezen az úton csak szépen öltőzve, illatosan, éretten, megtisztulva és mindenodaadással lehet járni. Hát jó legyen. És lassan, fájdalommal, odaadással mindenkinek hátat fordítva, nem hallgatva csak a belső hangokra sikerült, boldogan tapostam az ígéret ősvényére. Igaz lehet már nem is én voltam, na de ki a fenét érdekeltek az ilyen kisrészletek. Mindenkit csak engem nem.

Na de visszatérek, óriási érzés volt alkalmasnak érezni magam, és büszkén de türelmetlenül léptem az ösvényre. Olyan boldog voltam hogy repdestem, nem is jártam, meg sem tudtam szólalni, csak lépkedtem az ősvény lágy füvében, bolondnak néztem mindenkit, aki azt mondta, hogy az ösvény nem vezet sehová, és hogy a zöld fű csak álca hogy elnyel és megfojt. Nem is hallottam, minden szó, intés hiábavaló volt csak arra vágytam, hogy újra és újra sétálhassak az ősvényen. Hogy eldobhassam ruháim minden terhem, és újra ott legyek. Közben a cél is elő bujt egyszer-egyszer, de ködös volt és alig érdekelt, hiszen a puszta tudat hogy járhatok az ősvényen megbolondított, és boldog voltam, azért mert boldog voltam. Észre sem vettem hogy már semmi sem létezet körülöttem, minden időmet és energiámat az ösvényen járásra fektettem. Majd egy kis időre meg kellet válnom az ösvénytől, de másra se tudtam gondolni csak, arra hogy visszatérek, és újra szabadon szállhatok, szavak és jelek nélkül kommunikálhassak.

És eljött a perc, újra az ösvényhez értem, elkezdtem sétálni rajta, és észre sem vettem de egyből eltűnt az ősvény. Én meg felébredtem, körülnéztem és kiderült csak egy hosszú álom volt. Hogy mindent csak én képzeltem, hónapokig, mint egy elmebajos, megzavarodott. És a valósággal való találkozásom nem hogy felébresszen, hanem egy új álomba, rémálomba röpített. Ahol zuhanok és zuhanok egy gödörbe, remélve, hogy felébredek, remélve, hogy nem ütőm meg magam, ha mégsem álmodnék, remélve, hogy egy másik világba pottyanok, ha mégis leérek, vagy ha mégsem akkor ájuljak el, és ne érezem, a földel való ütközést. Közben még mindig reménykedve, hogy újra megtalál az ösvény és hogy minden rendbe jön.

Reneszánsz Emlék (Szerepjáték)

2009-04-03T14:19:00.002+03:00

Farkas sápadtan sétálgat a Hunyadi kastély folyosóján, majd hirtelen gyors léptekkel megy irodájába. Az ajtót magára zárja. Pecsétet és papírlapot vesz kezébe. Mielőtt elkezdene írni, feltekint apja képére:

"Apám, lehet hogy nem vagy büszke a fiadra, de biztos vagyok benne, hogy tudod többet tettem, mint amit egy embertől el lehet várni! Mégis szégyellem magam, mégis úgy érzem nem elég! Bürokrataként éltem életem. Politika, harcok, hatalom… lehet hogy csak ez az amihez igazán értek, hisz ember ...
nem is tudom, hisz alig éltem magamnak, és amikor azt tettem, akkor is csak fájdalom, harag, gyűlölet, vagy árulás lett belőle...

NEM, NEM lehet, hogy ily nehéz élni, hogy nem vagyok jó csak Hivatalomban...Nem vagyok jó csak a politika színpadán, vagy mégis?
Választ magam sem tudom, de azt igen, hogy kire, mire vagyok büszke! És, hogy nem éltem hiába...

Születésem, nem volt nagy öröm senkinek... Te akkor is távol voltál, szolgáltad azt, amit én, ÉN most, a hazádat... Sokszor gyűlöltelek is ezért. Mégis őrültként imádtalak, és követem minden lépted ...

19 éves lehettem, amikor a "Testvériséget" megalapítottam, óriási sikere lett, özönlöttek az érdeklődők, és karrierem alapja már készen volt...igaz karrierem te voltál Apám, mindig is... mintha most is látnám, amikor először szerelmes lettem ... DuduiAna, fényes szemei... mégis percek, alatt a jó Utat választottam. Tudtam hogy a család, a haza fontosabb! Igaz már a kezdetek kezdetén is megtapasztaltam, megtanultam mindig azok szúrnak hátban, akikben a legjobban megbízol... Így süllyedt el a "Testvériség" is, akkor fogadtam, hogy csak is a család, és semmi más... első sikerünk, amikor Petrut sikerült polgármesterré választani... Persze kevés volt ez, de családunknak elég volt, hogy Curtea de Argesban sikeres legyen... Emlékszem hogyan harcoltunk a lázongó parasztok ellen, és visszafoglaltuk a Városházát... The_Legend lett a Polgármester, engem meg kinevezet Főtanácsadónak... Megnyitottam saját kocsmámat a "Sörpatikát", ami könnyedén vette fel a versenyt bárkivel... Mindenki rólunk beszélt... Suttogtak, irigykedtek, de felnéztek ránk...Politika akkor még elég ködös volt nekem, hatalom, jól emlékszek arra, amikor A TT politikai párt elutasított, azért, mert Hunyadi vagyok... Mégis titokban választások előtt a Gróf hozzám fordult segítségért... Mai napig őrzöm e levelet. Az volt a korona... a lökés...

De Ugrorjunk egyet az időben, 1456 Január 7. Hétfő: LongJohnSilver a francia király kinevezett a Magyar Tanácsba. Így családommal ide költöztünk. Ekkor alakult meg a Hunyadi család Magyar Ága. (…)

Ördög lánya

2009-03-29T20:38:00.005+03:00

A halált hozta, halállal játszik

Egészen más, mint aminek látszik
Üres a szó, mondhat bármit
A szemedbe néz, s a lelked is fázik

Emberi maszkban, ezer alakban
Mindennap másképp, de köztünk van
Néha asszony, néha férfi
Négy betű csak, de megtanít félni

Honnan jött el közénk élni
Miért és meddig, nem tudja senki
Pusztít és rombol érzést, hitet
Amerre jár, bánat és könnyek

Itt van, köztünk jár
Ránk talált a szerelem gyilkosa
Itt van, köztünk jár
A jelre vár a túlvilág démona, az ördög lánya
(Ossian)

Kőzépút

2009-03-25T20:05:00.005+02:00

Érezted e már úgy, hogy valami elszívja minden energiádat, hogy valami lelassít és minden cselekedetedet, döntésedet befolyásolya, legtöbbször negatívan?
Ez a valami a múlt, az emlékek, a tegnap. És, még ha nélkülözhetetlen is, meg kell tanulni ignorálni. Meg kell tanulni, legyőzni a tegnapot a máért a holnapért.
Miért van erre szükség?
Egyszerű példa: Nem tölthetsz friss vizet abba a vödörbe, ami tele van, mert kifolyik belőle minden, és nem tudhatod a friss víz folyt e ki vagy a régi.

Persze az emberi agyát, nem lehet csak úgy, egyszerűen kiüríteni. Vagyis lehet, orvosságok, akár elektromos árammal, de az, semmilyen képen nem lenne hasznos az ember egészségre.

Kicsit elkalandoztam, ott tartottam, hogy az emberi agyat nem lehet csak úgy kiüríteni, főleg nem, külső beavatkozás nélkül.

De mi lenne, ha lehetne? Az sem lenne jó, hiszen újra és újra elkövetnénk ugyan azokat a hibákat, lehet pont azokat, amelyekért törölnénk mindent. Szerintem ennyi elég is, arra, hogy a törlést ki is zárjuk a megoldások közül, de nem teljes egészében.

Akkor most mi van? Igen tudom kicsit összezavartam mindent.
Egyszerűsítek a tovább lépés érdekében. Nem jó a múltban élni. De múlt nélkül sem lehet élni, mert akkor újra és újra elkövetnénk ugyanazokat a hibákat.

Szóval akkor ezek szerint a középútban van a megoldás. Azokat a dolgokat, amik a terhűnkre vannak, amik lassítanak, kidobjuk, de levonjuk a tanulságot előtte. Hasznos lehet kideríteni előtte miért is, kell kidobni, de fontos ilyenkor félre tenni az érzelmeket vagy részrehajlást, hiszen mindent magunkért teszünk, és minél tovább bogozzuk annál jobban befolyásolya majd életünket és a körültünk levőkét is.

Értéke nincs már az értéknek

2009-03-24T02:00:00.004+02:00

Értéke nincs már az értéknek. Semmi lett a mindenből, és Mindenből a semmi.

Tizenkét éves lehetem, édesanyám szigorúan kötözte be kezemet, és mérgesen így szólt:

„Csongor, nem érdemes mindent oda adni a semmiért, nem szabad! Igaz fiatal vagy még de majd megnősz te is, meglátod, megnyugszol majd egyszer. Meglátod, nem lehet a világot legyőzni, még ha akaratod elég is hozzá, erőd korlátozva van.”

Azt hiszem, soha nem volt, sem előtte, sem utána ehhez hasonló beszélgetésünk.
Kezem azért volt véres, mert egy kutyára támadtam, a szomszéd kutyára, aki a húgomnak ugrott. Furcsa volt, egy szánkóért mentünk a szomszédba, a szánkó az ajtó előtt, mögötte meg a kutya, szerintem nagyobb is volt, mint a húgom, de észre sem vettük addig, amíg neki nem ugrott. Furcsa érzés volt. A lába után kapót, nem érte el, de én azt hittem, hogy igen.
Pillanat volt az egész, vadként ugortam a kutyára, ball kézzel kaptam el a fejét, és félelmetes erővel kapta el a jobb kezem. Nem is éreztem, hogy a kis ujjam majdnem hiányzik, csak szorítottam, téptem magamhoz, amíg Tünde besurrant a házba. A kutya közben kiszabadult a kezemből, nekem ugrott majd megállt, csak néztem.
Egy szikrányi félelmet sem éreztem, csak a düh… aztán hátra húzódott és elszaladt, közben rohant ki a ház népe. Hangosan kiabálva, de a kutya sehol.

Nincs semmilyen fontossága a történetnek, és lehet már rajtam kiül senki sem emlékszik rá, kezemen csak a varrás jelei látszanak, de csak ha jól megnézi az ember. Ami igazán fontos az anyám mondandója, és abban is csak az, hogy „majd megnősz te is, meglátod, megnyugszol majd egyszer”. Itt vagyok, megnőttem és nyugodt vagyok, mégis úgy érzem, még mindig, hogy nincsenek határaim.
Felemelő érzés, mégis sokszor gyengének érzem magam, pont ezért. Pont ezért mert úgy érzem, bármit is teszek többre vagyok képes, és pont emiatt sokszor nem tisztelem, munkámat, munkahelyemet, vagy bármit ami én vagyok.

Pillanat

2009-03-22T22:43:00.004+02:00

Elnézést is szeretnék kérni a kimaradásom miatt, de nem is húzom az időt, van elég gondolat, emlék, amit meg kell osztani.

Elsősorban azt az embert szeretném üdvözölni, akiért ezt a blogot kezdtem el írni, másodsorban szeretnék munkatársaimnak is köszönetet mondani, azért mert olvastok, követek engem.

Kicsit fáradt vagyok, de nagyon szeretnék írni, nem is csak nektek, hanem magamnak is.
Életem egy rég várt szakaszához értem, kezdenek ledőlni a gátak, és megvallom az igazat a túl sok szabad út, már kezd bosszantani, még ha nagyon is bátor vagyok, azért kicsit félek megindulni.
Egész élemben megállíthatatlan voltam, de sokszor falhoz csapódtam pont emiatt. Pont a nagy sietség miatt.
Furcsa emlékek játszódtak ma vissza, amikor Gyergyoból haza indultam, úgy éreztem, mintha már jártam volna ott, valamikor a múltban. Aztán egy érdekes emlék, ami sokszor visszaugrik, egy késő éjjelen a buszra vártam, az utolsóra. Ott álltam a hidegben, és valaki a távolból figyelt, forró tekintettel.
Érdekes érzés, de mégsem szeretem, utálok búcsúzni, elválni, elszakadni a valóságtól (tőle/tőled).

Később fojtatom…

Lázadás, első rész.

2009-03-18T21:22:00.002+02:00

Hihetetlen hogy az ember mennyire el tudja veszíteni bizalmát, ha biz, hihetetlen, hogy az ember mennyire nem tud bízni, ha biz és hisz. Nem, ma nem a szerelemről írók, de ebből indulok ki.
7 percet néztem a híreket, és rémülten kapcsoltam ki, furcsa dolgok jutottak eszembe.

Hogy nem lesz valami fényes a jövő, hiszen visszafordíthatatlan irányba vágtat vakul, bolondul a világ. Kormányok saját népüket tépik szét, a vezetők egymást rágják, az útszákon a káosz félelem az úr. Az otthonokat ellepi a szenny, pornó, füst, kábulat, vakság, képmutatás és még sok más, saját maguk áldozatai, a kígyó ott van, mindenütt.

Tudom ez nem fog tetszeni senkinek, de sajnos ez a valóság. Mindenki egy áldozat, a maga áldozata. Vakok birodalma, akik látnak, igen, látnak… látják a tévéből kifolyó szennyet. Vagy ők maguk fabrikáljál… senki sem tesz semmit, semmi ellen, érdek a káosz, érdek a félelem, érdek a szegénység. Gazdasági válság.

Hisz könnyű azt tenni, amit csak akarsz, ha senki nem tudd rád figyelni, ha mindenki valami másra figyel. Könnyű elkurni, nem kicsit nagyot. Majd ha mégis valaki lázad, akkor jöhetnek a rendőrkutyák a szó minden értelmében.

Forradalom, második rész.

2009-03-16T12:20:00.003+02:00

Egyre jobban és jobban összezavarodik minden, sokszor úgy érzem, hogy egyedül ki sem tudnék bogozni mindent. Persze ez csak egy futó érzés, de nyugtalan vagyok miatta.
Félek, hiszen a másokra szorulás, az nem az én kenyerem, és egyre nagyobb is a harc bennem, magammal emiatt. Tudom, hogy ezt másképpen nem lehet, de mégis próbálok ellenállni. Nem akarok a szerelem szolgája lenni, még ha nagyon szép is, elviselhetetlenül fáj a függőség, az hogy a szerelem mindenhova beférkőzik, és mindent elvarázsol. Jó tudom, hogy ez nem rossz, de a baj nem is itt van, hanem inkább az a bajom hogy a „kiválasztott”- nak vagyok alárendelve, és mindez nem tudatosul, persze ö is nekem. Soha nem volt még ilyen, voltam még szerelmes, soha nem tudtam magam ennyire eladni, szó nélkül megtenni mindent, legyőzni minden félelmet, és félre tenni büszkeséget, sokszor méltóságot, és mosolyogva engedelmeskedni, nem remélve halat, köszönetet. Nem gondolva arra egy pillanatig sem, hogy ezt kihasználja e ellenem vagy sem. Persze szerencsémre, hü őrangyalom, az eszem egyszer-egyszer még bekiált, de sokszor még őt sem halom. Nem beszélve barátokról, barátnőkről kik kétségbeesetve csapnak arcon hogy ébredjek már fel.

A fenébe is, nem akarok, és még ha „sírás” vagy csalódás is lesz a vége, minden percét élvezni akarom, a feltétel nélküli szerelemnek. A buta és arrogáns boldogságnak.
Bolond akarok maradni, amíg csak tehetem, mert Boldog vagyok, és még büszke is hogy erre is képes vagyok. Tudok szeretni, még ha ezt kevés ismerősöm is tudja elhinni.

Mindent adni semmiért, finoman fogalmazva… és ezt nem azért mondom, mert nem kapok semmit tőle (Tőled), mert igen is kapok. Hanem azért mert a semmiért is megtenném. És ha jobban kristályosodik, szép lassan minden, lehet, elérünk oda is, hogy:

Mindent Adni Mindenért.

2984

2009-03-13T22:59:00.002+02:00

Sokan felteszik a kérdést, hogy mi az élet értelme. Tűnődnek, csodálkoznak, hogy miért vagyunk itt, mi a céljunk e földön. Erre a kérdésre több válasz létezik. Egyik közűlük az, hogy ennek a kérdésnek a válasza egyedi, és mindenki maga számára kell kitalálja, vagy jobbanmondva megtalálja élete célját. Egyik másik válasz, hogy nincs értelme, jelentéktelen minden és céltalan. Léteznek vallási megközelítések is.

Az én személyes megközelítésem vagy “válaszom” az, hogy az ember életének célja, hogy ember legyen. Hogy emberségesen viselkedjen, emberien bánjon a föld többi lakóival. Segítse őket gondjaiban, bánataiban, így segítségre számíthat ő is. A titok az optimizmus, ha minden ember jót vár el a másiktól, akkor egy egyensúlyi helyzet állana fenn, mindenki számíthatna embertársaira, és így megszünne az egoizmus, a háború, a szenvedés. Ez az ideális világkép, ez kellene legyen az emberiség célja, ugyanis természetből adódóan az ember jó. Ezt az igazolja, hogy maga a létezés építő jellegű, a gyilkolás és rossz cselekedetek romboló jellegűek, tehát ellentmondanak maga a létezés és az élet természetével.

Erre sokan azt mondanák, hogy hülyeség, ugyanis egy ilyen állapot soha nem létezhet….Nem mondtam hogy létezni fog, csupán azt hogy így lenne a helyes, ilyen kellene legyen. És az irónia az, hogy ezzel mindenki, minden egyes ember egyetért, de senki sem képes ezt megvalósítani. Nem megvalósítható, ugyanis nem egy individuális ember kezében van, hanem az egész emberiség felelősége. Hogyan kellene ezt megvalósítani? Nem tudom. Optimizmusom azt mondja, hogy talán évszázadok, évezredek után, miután az emberiség és a társadalom eléggé fejlett lesz, felnőtt lesz, akkor döbbenésszerűen rájön arra, hogy gyerekekként mennyi fájdalmat okozott édesanyjának, a Földnek.

És még egy

2009-03-11T02:12:00.005+02:00

Sehova nem írtam még le, hogyan is alakult a Szabad Madár Szövetség, igaz már alig létezünk, de csak idő kérdése mikor jelenünk még meg valahol, új erőkkel, és még több Szabad Madárral.

Minden egy forró nyári napon történt, Emi tábor olyan negyedik napján lehetett, egy része a csapatnak bent volt a városban, én Honival elmentünk egy előadásra, egy öreg Vásárhelyi bácsi tartotta, tiszta politika, Honi nagyon unta is már de kitartottunk, én élveztem.
A Szászokról beszélt, hogy a Szász milyen összetartóan és okosan boldogult Erdélyben. Aztán a vége felé a következőt mondta, erős és magabiztos hangon:

"Csináljatok már valamit, Az Isten szerelmére, egyleteket, dalárdákat, bármit, csak ne hadjátok elveszni a Magyarságot."

Ez nem is tudom mi volt, kétségbeeset kérés, vagy figyelmeztetés, esetleg parancs?
Nem tudom de egész nap nem hagyott nyugodni. Közben bementünk a városba mi is a 2+2 be, egész úton Honival, Norbival és Jánossal vadul mulatunk, a patakban találtunk valamit, Honi le is merészkedett megnézni, aztán János rázta a nadrágját, megvizsgálva, hogy semmi fölösleges nem ment bele, a nagy röhögés közepette.
Beértünk a 2+2 nevű üzletbe ahol a skót énem megpillantott egy árleszállítást, a Tuborg sörnél. Nem tudtak lebeszélni, megvettem amennyit csak elbírtam belőle.
Cipeltem is vissza fele, de még e nagy zűrzavarban sem hagyott nyugodni az öreg Úr mondandója. Ezért tervezni kezdtem, és el is mondtam a fentebb megemlített kísérőimnek, és nagy meglepetésemre jó ötletnek tartották, pedig nem is próbáltam erőlködni, sőt csak úgy megemlítettem és komolyan reagáltak.
Vissza értünk a táborba, és már nem csak egy táborozó fiatal sereget láttam, hanem egy csapatott, team-t. És nem csak én láttam ezt így, kicsit meg is változott a hangulat, büszkébbek voltunk egymásra. És az összetartást érezni lehetett, na meg azt is hogy nagyon jól éreztük magunkat együtt.

Este koncertek után egy sátorban összeültünk és egy egyszerű papira, amit a gyereksárban találtunk, meg írtuk az alapító okiratot, és mindenki aláírta, olyan volt mintha történelmet írnánk, mintha egy filmben lennénk, rettenetes komolyságról tett mindenki bizonyságot.
Az aláirt íratott, azóta is őrzőm, és nagyon várom már, hogy okom legyen elővenni.

Köszönök nektek mindent, Szabad Madarak. És minden tiszteletem.

Még egy EMI emlék

2009-03-10T18:09:00.006+02:00

Korán reggel csak egy vén ordas morgolódik, fáradtan lappang, mint az elázott Wc papír.
Igen ez én vagyok. Érdekes de ma nagyon eszembe jutott a Gyergyoi kiruccanás, talán, mert sokat gondoltam Gyergyora.
Mintha csak tegnap lett volna, mintha csak tegnap reggel korán költöttem volna a bandát.
Kicsit mesélek, először mindig Jánoséhoz mentem, azzal a reménnyel hátha lesz valami a kanállal ásott pincében. Óvatosan keltem nehogy, Szöszi megébredjen, Amika sem volt ébren pedig általában ők költöttek. Azt hiszem túl sok Reds, vagy székely fiúk. Szóval Jánost ébresztettem, mert az ö szája hazáig hallatszott és érzett minden kelés után.
Már csak a félig eléget szivar szaga felébresztette a többi Nacit is a sátorból. Csongi adj nekem is, Csongi… dörmögtek az Orkok a sáros sátorból. Tiszta sár volt minden, mint egy disznó pajta, ahogy Gagyi Béla mondaná.
Utána Honiékhoz mentem, ott sem volt rend de legálabb volt hely, egy kis szundikálásra, csak sajna ilyenkor ébredtek meg a féltékeny Redsesek. (Ami és Iza) hogy haza hivjanak, még szerencse hogy Honi és Timi ki állt mellettem. Aztán megint eszembe jutott Gézengúz, aki már majdnem meg is érkezett a helyszínre, lemoderálni a versenyeket.
Sakálüvöltés, hogy még a Régeniek és hallották. És lehet még otthon is. Már mindenki ébren volt, majdnem. De kísérőm még sehol se a fényképész, ami azért elég nagy gyanút keltett bennünk. A sátrukhoz mentem, benéztem, láss csodát csak Aliz egymagában, de hangra nem ébredett. Gondoltam egy kegyetlenebb tortúrát választok, mert olyan szépen aludt. Megpróbáltam kihúzni a sátorból, hisz ez a módszer a Vásárhelyi lányoknál komoly eredményekkel végződött, de rosszul számítottam ki, elszámoltam valamit és Alizra zuhantam, aki ijedten próbált menekülni, aztán visszaaludt, és én is. Pár perc után Alpár hangjára ébredtem, és tudtam ebből fénykép lesz, de a meleg és a lustaság már teljesen uralma alá kerített nem beszélve Alizrol.

Forradalom (Első rész)

2009-03-09T00:13:00.003+02:00

Forradalom (Első rész)

Nincs ember, aki nem érezte már ezt, Aki nem dobná le magáról a jelent, és meztelenül szállna a magasba, arcát, testét fújná, tépné, szakítaná a szél. Csak szállna, szállna a semmibe.
Hmm, én most nem szállnék, de egy biztos, hogy össze tudnék törni, tépni mindent, valami változás kell. Némán kiáltok, de senki sem hallja, és tudom nem is, hallhatja, mert csak is én válthatom meg önmagam.
Elegem van, unom már, hogy egy két lábon járó robot vagyok, akinek becsülete, jósága a saját átka. Egy kibaszott hangya, aki egész nap cipeli a nála nagyobb terheket, majd csak úgy valaki rá lép a hangyabolyra és minden munka, hiába való volt.
Érdekes de ritka az ilyen nálam, de bárcsak öröké tartana. Pár másodperc, ilyenkor elfordulni szoktam, és gyorsan megnyugodni, hogy eltünjön a düh, pedig ilyenkor vagyok a legerősebb, ilyenkor sziklákat tudnék mozdítani, bármit. Ez a pár másodperc. Amikor semmi és senki nem számit, amikor kimondom azt, amit gondolok, nyersen, hidegen.
Amikor harapok, ahogy Edit mondaná.

Elég, nem akarom hogy emiatt bárki is elitéjen, életem egyre érdekesebb lesz de nem azért írom le mert olyan érdekes, hanem azért mert biztos ti is voltatok vagy lesztek ebben az állapotban. Olyan mint amikor 8-dikos korodban elkell döntsed milyen iskolába mész, vagy 12-ben. Hogy, hogy van tovább.
Nem épp ez van nálam, de rengeteg döntés kell meghoznom, és még zuhannak…csak zuhannak. Mint a dominó, egyet eldöntesz, és dől utána az egész, a szó minden értelmében.

Pókháló hatás

2009-03-05T03:42:00.003+02:00

Vajon az élet tényleg olyan, mint amilyenek hisszük, tele ösvényekkel, járható és nem járható, vagy kevésbé járható utakkal?

Végtelen lehetőség van, arra hogy két ember útjai soha ne kereszteződjenek, de nagyon kevés, arra hogy igen. Van olyan, hogy párhuzamos, na az a legrosszabb szerintem. Ja Igaz, az élet nem matematika így hát áttérek a konkrétumokra.

Ez lesz a blog írásom történelmében, az első ilyen eset, de nem az utolsó.

(De még mielőtt bele mennék, megszeretném említeni azt is hogy nagyon büszke vagyok arra hogy munkatársaim is olvasgatják blogomat, úgy tűnik elég nagy érdeklődéssel.)

Na szóval azzal kezdeném, hogy megint belecsöppentem a forró kásába.

Nem is ott kezd minden, a fejje teteére állni, amikor az ember szerelmes lesz, hanem akkor, amikor megpróbálja a szerelmet elemezni, megpróbál kijózanodni, és magyarázatott kapni mindenre. Ezt nevezem a pókháló hatásnak, minél jobban próbálsz kiszabadulni, annál jobban belebogozódsz, annál több szál kötődik-ragad hozzád.

Ezt követi a második mellékhatás, ami aztán még több hálót húz mindenre a tervezés és ennek szebbik változata az álmodozás. Nem is tudom, ez jó e vagy rossz, de azt tudom, hogy a fenti folyamatok mind hiábavalóak, és megkeserítik az életűnket, ha csak egyik fél bonyolódik bele.

Erre csak egy kibogozó, tisztító megoldást ismerek, a kommunikációt.

A kommunikáció hiánya szerintem mindenek, nem csak a szerelemben de bármi másban is a bajkeverője.

Például a munkahelyemen is, a legtöbb problémának ez az okozója, vagy ennek változatai.

De hogyan lehet hatékonyan kommunikálni?

Ne ez az, válasz nagyon egyszerű, tudni kell mit is, akarunk. Tudni kell, azt hogy miért akarjuk. De már ez is egy újabb pókhálóba vezethet. Ezért fontos hogy mindkét fél, tisztában legyen a fentiekkel, és mindkét félnek tudni kell, hogy a másik is mit akar.

Ezt nem szabad bonyolítani, ezt nyíltan és lehető legegyszerűbben kell megbeszélni, másképp csalódás és félre értés lesz csak belőle.

Fenébe, megint 4 óra mindjárt, mennem kell dolgozni, holnap fojtatom, leegyszerűsítem kicsit. :D

Hang

2009-02-28T01:58:00.003+02:00

Vannak percek, órák, napok, amikor úgy érzem megállt az idő, és hogy csak azért állt meg hogy a fájdalom félelem végtelen legyen.

Van egy hang, egy vad és félelmetes hang, ami nem hagy nyugodni, nem enged elmenni, nem enged aludni, nem enged gondolkodni.
Halk de felülkerekedik mindenen, egy gonosz és kegyetlen hang, de mégis oly csodálatos, oly csodálatos a hang, ami belőlem, érted kiált.
Ajkaimon még mindig érzem ajkaidat, és egyre hangosabb és hangosabb e kegyetlen harsona, egy démon, fáradhatatlan.
Testem minden részecskéjét alá rendeli, fertőz és terjed.
Vitatkozik szív és agy, igaz mindketten tudják, hogy még együtt sem győzhetik le, hogy semmit sem tehetnek, hogy a megoldás, az hogy nincs megoldás.
Furcsa érzés, hogy a saját erőm e hang uralma alá kerül, és minél erősebben állok ellent annál kegyetlenebb. Annál gyorsabban terjed.
Ha ellen állok, nincs kontrol, marcangol, tépdes mind addig, amíg annyira elfáradok, hogy teljesen átadom magam neki.

Tavasz

2009-02-25T13:10:00.001+02:00

Tavaszodik, mert tavasz van. O igen tavasz, a hideg reggeleket már nem kell egyedül végigküzdeni, végre visszatért hoznák a hűséges kísérőnk, a nap. Vigyorog, boldognak tűnik, hoppá nem csak ö jött, jól látom? Az ott… Igen egy hóvirág, hmm mi ez az illat?

Csak nem… szerelem illata, lappang a levegőben, szerelmek rügyei csillognak minden fele, és talán ez ad erőt a gyenge és bájos hóvirágoknak a felszínre törni, szétzúznia mindent és a felszínre törni, szépségük olyan, mint az újszülött csecsemő sírása, az első félelmetesen tiszta, és végre megnyugodhatunk, végre itt van. Itt a tavasz.

Visszatérnek ablakaink alá a madarak is, hmm magánynak már nyoma sincs, mindent ellepnek szorgalmasan a tavasz hűséges, kitartó, félelmet nem ismerő hírnökei.

Hírnökök hadai, dolgoznak szorgalmasan, mintha egy nagy és véget nem érő ünnepségre készülnének. Hihetetlen de már követeket is lehet látni, a nyár nagykövetei is szép lassan tiszteletüket teszik, igen, tagadhatatlan itt egy óriási nagy ünnepség lesz. És nem lehet nem észre venni, hogy tavasz van, mert tavaszodik.

Szerencse...

2009-02-24T01:18:00.005+02:00

A szerencse a legutálatosabb dolog a világban. Soha nem utáltam annyira valamit mint a szerencsét.

Mindenki azt szeretné, hogy minden kiszámítható legyen, egyensúlyozott érthető és átlátható. Ezt nem kell félreérteni, a kiszámíthatóság nem a misztikumnak, a csodálatnak az ellentétje, nem teszi a dolgokat unalmassá. Sokan azt mondanák, hogy mindig előre látni mindent unalmas és nem jó. Messze sem erről beszélek. A misztikum, az ismeretlen csodálata, a pozitív jovő elképzelése illetve várása, mind a előrelátáshoz tartozik, mint a dolgok kiszámítására tett kisérlet.

Minden ember szereti irányítani az életét, ez egy alapvető emberi tulajdonság. Ide tartozik a kiszámíthatóság is, mint az irányításnak a feltétele. Minden ember maga képes kialakítani olyan körülményeket, melyek célja elérése érdekében szolgálnak. A világban minden lehetséges, minden megvalósítható. Úgy van alkotva a világ, hogy mindenki számára minden lehetséges legyen, érdekkonfliktus fennálása nélkül, ugyanis minden ember egyedi, és ezáltal céljaik is egyediek. Ez mind igaz...elméletben.

Gyakorlatban ez teljesen más, és itt jön be a sors iróniája. Minden lehetséges és megvalósítható, de ehhez szükséges a szerencse. Olyan dolgok irányítják a cél elérése érdekében megtett törekvést, melyek nem előreláthatóak és nem befolyásolhatóak. Van akinek ez szerencse, másoknak ez balszerencse. Így történhet meg, hogy olyan emberek rendelkeznek bizonyos életszituációval, akik nem érdemlik meg ezt, vagy ellenben akik megérdemlik és minden helyes és szükséges lépést megtesznek ennek elérése érdekében, azoknak nem sikerül, bizonyos kűlső, nem befolyásolható dolgok miatt.

Én ellenben ezt nem nevezem szerencsének, sem balszerencsének. Véletlennek vagy angolúl „random”-nak nevezem. Ez alapban véve egy fölösleges és szükségtelen dolog, ugyanis felbontja a világ, a létezés egyensúlyát. Részben ez az oka a sok konfliktusnak, bajnak, azáltal, hogy előreláthatatlan és befolyásolhatalan dolgok miatt olyan események történnek, melyeknek a lefolyása más kellett volna legyen normál körülmények között. Ezáltal felbomlik a harmónia és az egyensúly, a jövő bizonytalan lesz, és a nem előrelátott és elkerűlhetetlen kudarc miatt az ember élete értelmetlen lesz.

A szerencse, vagy a véletlen egy virtuális dolog, nem létezik a valóságban. Csak a dolgok és cselekedetek léteznek, de ezek minősége adja, szolgálja számukra a „szerencse” vagy „véletlen” elnevezést.

Amíg kiszámíthatatlan dolgok létezni fognak( és a világ természetéből fakadóan mindig létezni is fognak) minden ami létezik bizonytalan és ezáltal értelmetlen marad.

By Miklós Zoltán

Nekem

2009-02-21T20:37:00.004+02:00

Farkas

Születtem, és éltem,
huszonhét esztendőt.
Bölcs még nem vagyok,
S ha leszek, szerény maradok.
Sokmindent értek már,
Amit más nem érthet.

Rám nézel és szánsz,
Pedig nem is látsz meg engem.
Nem tudod hogy miért van így,
De a lényem megsegít.
Megérintessz szavaiddal,
Szétboncolsz a mondatoddal.

Lelked üzen nekem bennük,
Mikor eszed félre fordul.
Röpke pillanatra, felvillant a fény,
Melyet szíved rejtegetett, nehogy megöljék.
Sötétségbe zártad, néma hallgatásba,
Rideg időkben nem volt szabadulása.

Fulldokolsz néha, levegőért kapkodsz,
Szíved, mely most érez, fél a csalódástól.
Félelmedben megragadsz, folytani próbálsz,
De szemembe nézvén, erőtlenne válsz.
Én vagyok az érzés, és a megbocsájtás,
Mely a szíved uralja, s többe meg nem hátrál.

Farkas tövények uralkodtak mindig,
A te életedben kínzó a melegség.
Falkavezér vagy Erdély szívében,
Széttépnéd az embert ha Kutyának nevezne.
Szelídseg és kedvesség nem a te kenyered,
Téged szelidíteni nagy kihívás lehet.

Utadat mindeddig egyedül jártad
De most zavarban vagy, kell a lélektársad.
Te az alfa vezér, szorúlhatsz sarokba?
Barátkozz es hű legyél, akarcsak egy Kutya?
Azt mondom én, meglehet, ideig óráig.
De jajj ha a Farkas felűvölt, s megtámad!

By Farkas Edit

Erősítés

2009-02-21T14:43:00.002+02:00

Egy rossz dolog sem jön egyedül, de szerencsére ebből arra is lehet következtetni, hogy a jó sem. Magamat idézve: Elhagynak százan és jön egy. De erre már rá is pakolhatom, Petőfi Sándor idézetét is:

Hogysem tíz barátot szerezzek képmutatással, inkább szerzek őszinteségemmel száz ellenséget.

Na szóval, mától Zoltán is csatlakozik a Blogíráshoz.

A Háború: Béke

2009-02-21T12:03:00.003+02:00

Ki nem hagyhattam ezt a rajzomat, főleg hogy a mai nap elég hamar kezdődött, és megint mentő kocsik szirénáira ébredtem, ami nem furcsa, mert korház mellet lakok de erős nyomokat tud hagyni maga után, mint ez a rajz.

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

Folytatás

2009-02-20T19:12:00.001+02:00

Igen, jól látod, vagyis már bátran mondhatom azt, hogy jól látjátok megint írtam.

Nagyon meglepet az, hogy irtatok nekem, és nem is tudom pontosan mi az, amit kaptatok, amiről irtatok, de fojtatom, és remélem, nem okozok majd csalódást senkinek.

Nem is nagyon van ma, amit mesélni, káosz minden téren, összezavarodás. Próbálom azért ki bogozni a dolgokat, és kérlek titeket, ha ezentúl irtok, írjátok azt is oda, hogy idézhetem e vagy sem. Mert rengeteg érdekes hatást jeleztettek vissza. És kisé össze is zavart. Igaz, nem nehéz engem összezavarni. Főleg hogy van, aki erre specializálódót :D.

Sokat gondolkoztam mostanság a költözésen, igaz minden időmet lefoglalja a világhódítás, de már nagyon elegem lett ebből. Csak attól félek, csöbörből vödörbe, egész eletemben menekültem, mindig azt hitem a túlsó parton több a málna. De ezzel nem vagyok egyedül, biztos nektek is feltűnt már hogy ott túl tényleg sok a málna.

Igen ez egy jó téma, erről írok. Na végre valami.

Folytatom, de közben rajzolgatok is, ezt:

Neked...

2009-02-17T17:15:00.000+02:00

Hideg van, fázom. Kint hull a hó, az egész város alszik, csend van és csak Vivaldi szól bele, e nemes csendbe.

Jól érzem magam, úgy érzem, mintha már olvasnád te is, sokszor magam mellé képzellek, elképzelem azt hogy, itt vagy és az ágyamról nézel, és ezért alig várom hogy megforduljak és melléd bújak ...

Persze gyorsan kijózanodok, amikor eszembe jut, hogy te már rég alszól, és hogy lehet egy másik dimenzióban, álmok birodalmában engem ölelsz én meg itt űlök és pár perc múlva megyek is dolgozni.

Nagyon érdekes érzés tölti el testem minden részecskéjét. Úgy érzem e levél, életemet fogja megváltoztatni. Hogy ezek a kis betűk, közös munkánk első hírnökei.

Sokat beszélgettünk, vagy pontosabban hallgatunk együtt, mégis úgy érzem pár perc volt az egész. És azt is érzem hogy az a ,,pár perc,, mély nyomokat hagyott bennünk. Tudom, van aki sokkal jobban el tudná ezt mondani / írni, de szeretném ha tudnád tiszta szívemből írok. Próbálok érthető és őszinte lenni kedves, nagyon nehéz elismerem.

Mindig is féltem az érzelmektől, de nem azért mert egy életre is elkötelezhetnek akár, hanem inkább azért, nehogy illúziók sokaságát vonja maga után és a végén mindketten csak a csalódással maradjunk.

Szeretném, hogy tud, én szófogadó vagyok, még ha ez humorosan is hangzik, de lehet rám számítani jóban és rosszban.

Bízni kell csak bennem, hinni és bármire képes vagyok kedves. Tudom ez nem fontos, hogy érzések azok, amik számítanak. És IGEN, képes vagyok Szeretni.

Sokszor elgondolkozok azon mi lesz majd pár év múlva, de semmit nem látok.

De tudom azt, hogy mit szeretnék. Egy olyan embert magam mellé, mint te. Aki tudja azt, hogy milyen is az élet minden nehézségét legyőzni. Tudom azt hogy, egy életen át lesz amit tanulnom tőled-veled. Tudom kicsit furcsa, de még gyerekekre is gondoltam. Ja és kérdezted hogy mi is az, ami megfogott benned. Sándor Attila 54 éves nyugdíjazott lelkipásztor barátom mondta egyszer. Akkor találod meg azt, akit keresel amikor szemeiben, szívében, látod gyerekeid anyát. Persze ha valamiért ez neked nem menne, nem tudnál gyerekeket szűlni, az sem érdekelne. Az élet nem hosszú, még ha szenvedéseink miatt annak is tűnik, nem az! Épp ezért sietek annyira. Azt akarom, hogy melletted legyek ha elesel, hogy felemeljelek. És ha én esek el akkor ott légy és biztass hogy felkeljek. Tudom még rengeteg dolog van hátra, hogy biztosak legyünk abban hogy tényleg együtt kell menjünk tovább, de én kész vagyok minden útat végigjárni.

Kész vagyok, mert tudom nem lesz nehéz a szívemre hallgatni és ami furcsa hogy az eszem sem tiltakozik. Ezt mondhatni soha nem éreztem, a kettőjük harmóniáját. Pedig lehet sokkal könnyebb életem lett volna ha hagytam volna őket megbékélni.

Mos kicsit gyerekes leszek, és elmondom mit látok ha rád nézek.
Látom a szemedben a világot, a múltat, boldogságot és fájdalmat. Látom azt hogy remélsz, és hiszel, és látom benne a menedéket, azt a helyet ahová majd annyiszor elfogok bújni, ahol majd megpihenek és majd új erővel csapok vissza az életnek.

Most mennem kell kedves, de sietek haza. Hiányzol, és sajnálom hogy tegnap ezt nem mondtam el.

Gondolat

2009-02-17T04:30:00.000+02:00

Hányan és hányan mondták már, hogy nem sikerül? Hogy nincs esély, hogy nem lehet, hogy nincs értelme. De minek is? Miért? Hogy-hogy?

Sokszor feltettem magamnak a kérdést, és másnak is: ha újra születnék, mit tennék másként? Hmm rengeteg dolgot, de jön most a másik kérdés amit magamnak nem kell feltegyek, te miért nem születsz újjá? Miértre már nem kellene választ kapj, hiszen a múltban volt elég válasz. Már csak le kellene vonni a következményeket és tovább lépni, úgymond újjá születni.

Foghatjuk a rendszerre a hibát, a ?demokrácia? a ?diktatúra? az áldemokrácia? A pártok? Barátok? Szülök? Körülmények? Iskola? A múlt?

Nem, nem és nem! Hiszen mi vagyunk a demokrácia, a diktatúra, az áldemokrácia, a pártok, mi vagyunk barátaink barátai, mi vagyunk a múlt, és mi leszünk a jövőben is! Lehetne órákig folytatni. De semmise, változik, változhat, mindaddig míg saját világodban nem teszel rendet, míg meg nem tanulsz magadból kiindulni és magadból magadat alkotni. Hiszen te vagy az aki magadból kilátsz, és magadból éled a magad életét.

Valaki ironikusan jegyezte meg, hogy e kegyetlen és kiszámíthatatlan világ azért ilyen mert egyénekre bomlott. Nem értettem e kijelentést és soha nem is fogom. De egy biztos egyén létezik és létezni is fog mindaddig, amíg én és te, amíg az ember létezik. De kegyetlenség is kiszámíthatatlanság, káosz, anarchia fájdalom, igazságtalanság stb. Ez mind e világ része, a gyengébb mégis erősebb, erős még erősebb stb.

Evolúció, változások? nem szólhatunk bele, részecskéi vagyunk egy nagy és bonyolult rendszernek, amit mi Univerzumnak kereszteltünk, érdekes de vajon minket minek kereszteltek? Anyag vagyunk a térben és időben. Születünk, fejlődünk, majd lassan élve elbomlunk, és testünk még is millió más fórmában és életben megmarad, mindaddig amíg el nem nyeli egy fekete lyuk.

Látod így is lehet tekinteni e világra, relatívan hisz még az is relatív, hogy relatív.

Emlék

2009-02-17T04:28:00.000+02:00

A Kezdet (2008 augusztus 5)

A Szabad Madarak zászlaja, először 2008 augusztus 5-én, útban Gyergyószentmiklós fele kezdett el lobogni, igaz senki se gondolta, hogy e lobogás, e szikra ide növi ki magát.

23-án indultunk el a gyergyószentmiklósi EMI-tábor fele.

9 órakor volt teljes a csapat, és 11 órakor foglaltuk el helyünket a vonatban.

Az út igencsak érdekes volt, főleg akkor, amikor a sötétben furcsa kijelentések, kérdések hagyták el a vagont:

...Alagút!!! - Hogy csináljuk???

...Vedd arrébb a táskát, szétlapítja a pofám. - Na de Csongi, az a mellem!

Észre se vettük, de már kezdett összekovácsolódni a csapat, és meglepetten vettük tudomásul, hogy egy szörnyű baleset áldozatai lettünk. Pontosabban belénk, vonatunkba, ütközött egy 20-22 év körüli fiatalember. De szerencsére se a vonatnak, sem neki nem esett komoly baja.

14 óra fele érkeztünk meg a gyergyószentmiklósi állomásra, ahol a gyergyószentmiklósi fúvószenekar nem várt ránk. He-he, de még a busz sem. Így hát kemény és kimerítő várakozás vette kezdetét.

Asszonyaink azonnal stoppolásba kezdtek, és előre mentek előkészíteni a tábor népét az ünnepélyes, fényűző fogadtatásra. Persze mi férfiak és férfiasabb asszonyaink, addig behatoltunk az állomás melletti kocsmába megízlelni a székely Heinekent.

(2008 augusztus 5)

Eközben néhanyan (akik nem a csapat többi tagjával érkeztek a tábor helyszínére) "türelmesen" vártak, és az újoncok egymással kezdtek ismerkedni. Kis idő elteltével megérkezett a busz a csapat egy részével. Leszálltak, és elkezdtük lepakolni a csomagokat, és kicsit meglepetten vettük észre, hogy feltünően sok a csomag :) Később rájöttünk, hogy ezek a csomagok a csapat azon tagjaihoz tartoznak, akik éppen félúton vannak errefele, és persze vígan söröznek! Nos, JÓ csapattársakhoz méltóan néhanyan hozzáfogtunk a csomagok elszállításához a tábor bejáratától a sátorhelyek felé. Mint később kiderült, nem tudtuk minek fogtunk neki: egészen pontosan hárman tizenvalahány személy csomagjait cipeltük, és elmondhatom, hogy nem volt túl kellemes dolog, de végül sikerült :) Majd jól kifáradva, a fűben megpihenve, egyöntetűen megegyeztünk: "Tartoznak nekünk egy jó néhany sörrel :D "
Fél óra sem telt el, megérkeztek ők is. Együtt volt a Nagy Csapat, a Szabadmadarak! 23-an voltunk összesen, ugyan kis 3-4-es klikkekből jött össze ez a 23 tag, de feltünően kevés idő alatt összemelegedtünk, és máris mindenki mindenkivel beszélgetett. Ezt követte egy rövid kajálás, majd lassan sötétedni kezdett, és megszólaltak a hangfalak, most először! Igaz együttes még nem volt a színpadon, hiszen 0-ik napot írtunk, de jól fogott a társaságnak egy kis zene playback-ről is :)
Majd egy hosszú közös beszélgetést követően feloszlott a csapat, néhanyan egy plédre feküdtek ki a gyergyói csillagos eget bámulva (négyszemélyes plédre kb. 10-en ), míg a csapat többi tagja sátorban beszélgetett tovább. Ki mikor megunta, többségünk 2-3 óra fele, visszavonult és a Szabad Madarak legközelebb már csak másnap reggel látták újra egymást.

Orwell hiányzol

2009-02-17T04:25:00.000+02:00

A világot 3 ember uralja, 3 ember, 3 rendszer, 3 világrész. Már ez az infó is túl sok neked, már ennyiért is könnyen kivégezhetnek, de te mégis többet akarsz tudni! Az erő, ami születésed óta hajt, a remény nem enged nyugodni, pedig már oly sokszor feladtad. Arra sem emlékszel, hogy a gyerekeidet miért vették el tőled. Ki is vagy te? Sokszor magad sem tudod a választ, de Ő tudja! Gyűlölöd Őt, miért is? Éhes vagy, a levegőben erős kávé szagot érzel. Rongyos ruháid marják testedet, mégis alig érzed, enned kell!
Már látod otthonod ablakát, a nehéz vasajtót alig bírod kinyitni, liftet nem is próbálod, hisz mióta a bombázások tartanak, nem működik.
Ajtód megváltónak hiszed, de mégis, minden erődet elveszted, amikor látod hogy nyitva van.

Mi legyen? Bemész? Elszaladsz? Úgyis megtalálnak. Nincs időd gondolkodni, valaki otthonodból jön feléd... mi lesz?

Az Ötlet

2009-02-17T04:01:00.000+02:00

Van az úgy, hogy azt hiszed egyedül vagy, emberek százai vesznek körül, és még is az a furcsa érzés.

Alattad padló, alatta pedig emberek, előtted a fal mögötte emberek, az ablak oly büszkén áll, átnézel rajta nyüzsgés-mozgás, ott van az élet a szemed előtt, és mégis úgy érzed egyedül vagy. Barátaid jönnek, kezet fogsz velük, beszélnek hozzád, és mégis te egyedül vagy. Hogy lehet ez? He he, gondolod, pedig én komoly vagyok, mint a sir.

Komoly tekintettem a képernyőre szegzem, kezeim elegáns mozdulatokkal nyomkodja a rendszerbe a mini voltokat. Igen, komoly vagyok.

És megpróbálok választ kapni a fenti gondolatra, azt nem tudom mért, de úgy érzem, ezt meg kell fejtenem. Közben már is elszaladót a gondolat, arra gondoltam, mi lenne ha, ezt nem csak magamnak írnám, érdekelne e valakit? És ha igen, akkor miért érdekelné. Már el is felejtettem, mit is kezdtem el írni, így most visszaolvasok. Szóval egyedül.

Eszedbe jut rengeteg rémisztő gondolat, hogy vajon miért is van ez, hogy mit is rontottál el. Próbálod keresni a megoldást, és gyorsan olvasod tovább. Én is azt teszem.

Gondolom, most érdekes lenne, ha témát váltanék, és szoba se hoznám többet az egyedül létet. Azt teszem, de nem is tudom, mi lenne a legjobb téma, valami aktuális és érdekes.

A Láthatatlan Ember Naplója

Demokrácia, a Többség Diktatúrája

Céllal egy céltalan világban

EMI - Tábor 2010

EMI Tábor Indulás

A TV és Számítógép Fiai!

Újra Itt a Nyár és Ádámos

Román elnyomás, nem csak Erdélyben?

Szabad Madár Szövetség, Ádámos

ITT VAN AZ EMI TÁBOR, ITT VAN UJRA

“Itt van az EMI Tábor, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem.”

Problémák

Hit

Alkonyat

Kudarc vagy esély?

A magyarság útvesztőjében

Vallomás

Ízek...

Csapás vagy áldás?

A Szabadság: Szolgaság

Jankó Kalandja (EMI Tábor)

V. Nap (EMI Tábor)

IV. Nap (Emi Tábor)

III. Nap (EMI Tábor)

II. Nap (Emi Tábor)

I. Nap (EMI Tábor)

0-dik Nap (EMI Tábor)

EMI Tábor

Brüno,

A Google kulisszatitkai

Visszaszámlálás

Invázió

A Félelem, A Múlt

Szabad Madár Szövetségnek

Igazi Arcom

Menedék

Generál Ajándékcsomag

A Hajsza Második rész

Van Isten

A Hajsza

New DOTA Map 6.60

42 Óra (A Harc)

A General Közösség

Hazatérés

SzMSz nek

Hatalom = Szolgaság

Change, Hope, Believe

Jákob, a vendég

A Félsziget a mocsokba rohadt

Forradalom, harmadik rész

Levél Haza (Szerepjáték)

Gonoszabb

A Levél, a vízen?

Moldova

Sakk Matt!!!

Az Ösvény

Reneszánsz Emlék (Szerepjáték)

Ördög lánya

Kőzépút

Értéke nincs már az értéknek

Pillanat

Lázadás, első rész.

Forradalom, második rész.

2984

És még egy

Még egy EMI emlék

Forradalom (Első rész)

Pókháló hatás

Hang

Tavasz

Szerencse...

Nekem

Erősítés

A Háború: Béke

Folytatás

Neked...

Gondolat

Emlék

Orwell hiányzol

Az Ötlet

“Itt van az EMI Tábor, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.”